BMW M340i xDrive beszámolómnak még csak első sorát írom, de már most tartok az olvasói beszólásoktól: történt ugyanis, hogy tavaly decemberben nálam vendégeskedett a minden jóval megkent BMW 330d Touring xDrive tesztautó, amelynél – hozzáteszem, mindvégig objektív voltam – nem fogtam vissza magam a dicséreteket illetően, amit néhányan szóvá tettek. De nem én tehetek róla: bármikor ki merek állni az autó mellett, annyira jó volt, és rajongásommal minden egyes kolléga egyet értett, aki próbálta azt az autót. Most pedig itt ülök a számítógép előtt és nekem kell referálnom az új 3-as BMW csúcsmodelljéről is, ugyanis a 374 lóerős M340i nálam kötött ki. Hogy mit érzek iránta? Nem nehéz kitalálni: erős birtoklási vágyat, már az első méterek után...

Mi mást is érezhetnék 34 évesen, az autók és a vezetés szerelmeseként, nem mellesleg kétgyermekes családapaként egy olyan négykerekű iránt, amiben a tágas, kényelmes utastérnek és a szedán kialakítás korlátait leszámítva korrekt méretű csomagtartónak köszönhetően tökéletesen elférünk négyen, továbbá, amely egy komfortos utazóautóból néhány gombnyomásra vérbeli sportkocsivá változtatható – ilyenkor tekintélyes tömege ellenére az sem áll neki rosszul, ha abszolválnia kell néhány gyors kört egy versenypályán. Mindeközben a széria xDrive összkerékhajtás révén minden helyzetben biztonságosan és könnyen uralható az M340i, sőt, télen egy kis havazás sem fogja zavarba hozni a sípálya felé tartva. Öröm az örömben, hogy Touring karosszériával egyaránt megvásárolható az M340i xDrive, ilyen formában még könnyebbé téve (főleg egy tetőbox kíséretében) a családi síeléseket, hosszú nyaralásokat...

A BMW M340i minden irányból felismerhető, dögös és kicsit agresszívebb 'sima' M-csomagos testvéreinél, de megjelenése tudásához képest így is szerénynek nevezhető...

Önfeledt ömlengés ide vagy oda, sajnos nem kockázatos megjósolni azt, hogy nem az M340i lesz a 3-as BMW húzómodellje, aminek elsődleges oka a kvalitásokhoz igazodó árazásban keresendő: miközben az új 3-as BMW-be a listaárakat tekintve már 10,5 millió forinttól be lehet ülni – ráadásul ezért az összegért egy tisztességes (156 lóerőre fojtott) kétliteres, négyhengeres turbómotort, sőt, 8-fokozatú ZF automatát is kapunk a kiváló 318i alapmodellhez –, az M340i xDrive közel kétszer ennyibe, legalább 19,7 millióba kerül; feláras extrák nélkül. A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy a csúcsmodell alapfelszereltsége is jóval magasabb, tehát a jelentős felárat közel sem 'csupán' a 374 lóerőt és 500 Nm-t csatasorba állító sorhatos, 3-literes B58 kódjelű motor jelenti.

A BMW M Performance sorozatához tartozó M340i szinte minden lényeges műszaki ponton eltér szerényebb testvéreitől, legyen szó a teljes hajtásláncról, a futóműről, a fékrendszerről vagy az egyedi M-es optikáról. Az xDrive hajtást a hátsó tengelyen egy önzáró (sperr)differenciálmű egészíti ki, ami a négy hajtott láb ellenére igencsak látványos autózást tesz lehetővé megfelelően képzett sofőrrel a kormány mögött, nem mellesleg a tapadást is fokozza. Elvégre valahogy össze kellett hozni azt a brutális 4,4 másodperces (!) 0-100 km/h-s sprintidőt, amihez hasonlóra 15-20 évvel ezelőtt csak a sportkocsik legjei voltak képesek: példaképp egy Ferrari 360 Modena 4,5, egy Porsche 911 (996) Turbo 4,2 másodperc alatt tudta teljesíteni ezt a feladatot.

Finom részletekből nincs hiány – lent, a ködlámpák helyén olajhűtők pihennek, amelyek éles menetben jó szolgálatot tesznek

Hozzáteszem, hiába varázsolja a tökéletesre hangolt xDrive összkerékhajtás, valamint az M Sport önzáró differenciálmű párosa menetdinamikailag tökéletessé a 3-as szedánt, sokan örülnének (ide tartozom én is), ha szimpla, persze az M Sport differenciálmű által támogatott hátsókerékhajtással is megvásárolható lenne a modell. Bár az élmény összkerékhajtással is nagyon távol áll a steril kifejezéstől, így egy fokkal még élvezetesebb lenne az autó, aminek 800 ezer forinttal kedvezőbb lehetne a vételára, néhány deciliterrel alacsonyabb a fogyasztása, a fordulókör pedig az xDrive elhagyásával 12-ről 11,4 méterre mérséklődne. Utóbbi parkoláskor aranyat érne, mert hiába a kompakt méret, már amennyire a bő 4,7 méteres hossz annak számít, ez a 3-as inkább úgy fordul, mint egy 5-ös. Nem mellesleg az első tengelyről lekerülő kb. 70 kg sem tenne vélhetően rosszat a súlyelosztásnak, balansznak.

A mi szempontunkból irreleváns, de az Egyesült Államokban xDrive nélkül is létezik a BMW M340i, a tengerentúliak azonban kombi verziót nem kapnak. És odaát széria a 48V-os ‘mild hibrid’ rendszer az M340i-hez, miközben mi (még) villanyrásegítés nélkül élvezhetjük a sorhat kvalitásait. Itt jegyezném meg, hogy az M340 modellváltozatok a 374 lóerős benzinmotoron kívül egy 340 lovas, szintén sorhatos, 3-literes, 2 turbós dízellel (plusz egy 11 lovas 48V-os hibrid rásegítéssel) is rendelkezésre állnak, azonos áron. A sokat autópályázóknak az M340d sem ördögtől való opció, de van egy adatpár, ami a benzines felé billenti a mérleg nyelvét: az M340i üres tömege 1670, míg az M340d verzióé 1820 kg, a 150 kilónyi (!) pluszsúly pedig egyszerűen fájna a lelkemnek, a szerényebb étvágy melletti hasonló menetteljesítmények és a nagy hatótávolság ellenére...

Az M340i/d kizárólag xDrive összkerékhajtással elérhető; néha szerencsére, néhány szempontból sajnos – galéria

És akkor arról a gyönyörű sorhatos muzsikáról nem is beszéltünk, ami bár szubjektív, de higgyék el, a részecskeszűrő ellenére annyira szép dallamok hagyják el a két kipufogót, amit nyugodtan díjazhatunk objektíven is. A hangélményhez mélyre kell nyomni a gázpedált, amit ritkán tesznek lehetővé a közlekedés szabályai és a forgalom résztvevői – visszafogott stílusban alig hallhatunk valamit szép dallamokból. Agresszív stílusban autózva nem csak a muzsika, de a tolóerő is élményszámba megy: a 374 tagú ménest nem kehes lovak, hanem életvidám telivérek alkotják, amelyek padlógázra hátunkat keményen belepréselik az Individual bőrülésekbe. Tesztautónk belterében különben nem csak az ülések révén terjengett bőrillat: a megosztó, de sokaknak tetsző sötétzöld Individual (tehát nagyon drága) fényezésű M340i szintén megosztó vörös-fekete utaserében a prémium miliőt megkoronázva a műszerfalat is bőr borítja – sok pénzért cserébe.

A kívül-belül Individual, tehát egyedi tesztautó konfigurációja azt éreztette, hogy az összeállítás során a vételár irreleváns volt: mindenből a legdrágábbat, legjobbat kapta és nagyjából nem maradt az opciós listán olyan tétel, amit ne ikszeltek volna be az importőrnél. Ez azt jelenti, hogy az árcédulán egy 3-as BMW-hez képest ijesztő, gyakorlatilag M3-szintű összeg díszeleg, azonban az igazsághoz hozzátartozik, hogy az M340i/M340d páros már alapáron minden jóval szuperül fel van szerelve – akkor sem panaszkodhatnánk, ha egy ‘mezítlábas’ példányt kaptunk volna. A vásárlóknak tehát megfelelő ellenérték ellenében lehetőségük van kedvükre extrázni és teljesen személyre szabni kedvencüket, de nem kötelező, az autó ugyanis már alapból is jó.

A piac egyik legjobb, legsokoldalúbb motorja a 3-literes, sorhatos, (szimpla)turbós B58 benzines – az M340i-ben 374 lóerőt és 500 Nm-t teljesít, sportautós menetteljesítményeket biztosítva...

Ezt majd’ 20 millióért el is várhatjuk, de ezúttal örömmel konstatálhatjuk, hogy a BMW M340i tudása párhuzamban áll az árával és hiába hangzik ez durván, de értékarányosnak mondható, nincs még egy autó ugyanis a piacon, ami ennyire sokoldalúan és kompromisszumokat nem ismerve képes ötvözni a családi használatot egy sportkocsi kvalitásaival. Egy M3 papíron még jobban csinálja ugyanezt, de a látszat csal: utóbbi inkább egy sportautó, ami jól használható a hétköznapokban. De futóműve feszesebb, hajtáslánca kevésbé toleráns, hangja akkor is tolakodó, amikor ezt nem feltétlenül kívánnánk, összkerékhajtás hiányában akad olyan helyzet, amikor nem ilyen ügyes (bár az új M3-hoz állítólag első ízben lesz xDrive), sokak számára pedig az is fontos szempont lehet, hogy vonóhorog például nem kérhető az M3-hoz, míg az M340 sorozathoz igen, vagyis nyugodtan szállíthatunk vele kerékpárokat vagy húzhatunk utánfutót, lakókocsit – akár 1,8 tonna össztömegig.

Amennyiben tehát nem egy versenypilóta szemszögéből kell értékelést alkotnom, állítom, hogy jobb csomag az M340i xDrive egy M3-nál, sőt, egy X3 M-nél is: utóbbit is szerettem, de közel sem tudott ilyen kulturált lenni, érzésre nem volt fürgébb, nem kanyarodott gyorsabban, ellenben Comfort állásban sokkal jobban rázott a futóműve és kényelmetlenebb, hangosabb volt.

Szabályos autópályás menetben akár 7 literig (!) is levihető a fogyasztás, ami a paraméterek ismeretében egyenesen fantasztikus; 9 literből némi örömautózással is el lehet járni

A hatékonyság is példaértékű: alig hittem a szememnek, de a családdal (két felnőtt, két kisgyermek és telepakolt csomagtartó), 130 km/h-ra állított tempomattal autózva a szokásos Balatonszárszó-Budapest útvonalunkat 7 l/100 km-es fogyasztással abszolváltuk. Egy közel 400 lóerős, benzines, automata, összkerekes középkategóriás szedánnal, bárminemű elektromos rásegítés nélkül. Ez a produktum nem igényel magyarázatot. Nyilván, aki 7-8 literes fogyasztással közlekedik az M340i-jével, az rosszul választott típust, de a lényeg, hogy ez az autó erre is képes, ha a sofőr vissza tudja fogni magát (amit nem könnyű megtenni…). 8-9 l/100 km közötti étvággyal már néhány boldog pillanat is belefér, 10 liter körül pedig már vissza sem kell fognunk magunkat; a kapott menetteljesítmények ismeretében ez is kisebbfajta csodának tekinthető.

Akárcsak a 200 ezer forintba kerülő adaptív M futómű, amely minden fillérét megéri: Comfort állásban az opcionális 19 colos (igaz, nem defektmentes) kerekekkel is olyan korrekt rugózási komfortot biztosít, amiről számos SUV csak álmodni tud – bár azért nyilván ne egy légrugós hajó rugózási kényelmére számítsunk –, miközben Sport beállításban extrém sportos igénybevételnél sem jön zavarba. A balansz szuper, pusztán határhelyzeten túl tolja le kicsit az elejét a szedán, túlkormányzott állapotot pedig csak agresszív gázpedál- és kormánykezeléssel, akarattal lehet kihozni belőle. A zöld BMW csak tapadt és tapadt, mintha nem lehetne lerángatni a kívánt ívről.

Remek fékek járnak (szériában) az M340i-hez; a futómű is zseniális, de az állítható gátlókat kötelező megvenni 202 ezer forintért

Ebben a piac egyik legjobb utcai sport gumiszettjének is érdeme van: a szériában járó abroncskészlet helyett felár ellenében választhatunk 19 colos, teljesítmény-orientált Michelin Pilot Sport 4S gumikat, amelyek kvalitásáról sok mindent elárul, hogy például a legendás Gordon Murray is ezt választotta a McLaren F1 lenyűgöző utódjára. Hidegen nem árt vigyázni, mert a maximális tapadás eléréséhez szükségük van némi bemelegítésre a gumiknak, így csak azoknak javaslom az opciót a mindennapokra nyugodt szívvel, akik ki tudják használni az általuk realizálható nagyobb tapadást – hozzáteszem, ezt közúton nem könnyű, hacsak nem a Transzfogarasi útra járunk ki élményautózni.

A fáradhatatlan M Sport fékrendszer ellenben ilyen kemény szerpentineken is helytáll, a közvetlen kormányzás szintén jó szolgálatot tesz dinamikusan autózva, hajtűkanyarokban, körforgalmakban pedig mindenki értékelni fogja, hogy keveset kell tekerni a kormányon.

A kormány mögött a legélvezetesebb az M340i – egy igazi, klasszikus BMW-nek pontosan ilyennek kell lennie!

Jegyzőkönyvem hátrányok rovatában a 3-as BMW méreteihez képest zavaróan nagy fordulókörön kívül csupán két olyan tétel szerepel, amiket csak azért írok le, mert mást nem tudok felhozni az autó ellen: a tesztautó feláras motoros csomagtérajtajának rugója furcsa pattogó hangot hallatott működés közben, azonban mivel több motoros csomagtérajtós 3-as járt nálunk és eddig egy sem produkált ilyet, a problémát elkönyvelem garanciális hiányosságnak.

De egyébként minek motoros működtetés egy ilyen pici csomagtérajtóhoz? A második észrevétel az üveg tolótető nyöszörgése volt rossz úton, amit sajnos több tetőablakos 3-as BMW tesztautó is produkált. A megoldás itt is egyszerű: nem kell tetőablakot kérni, hozzáteszem, a nyöszörgés ismeretében is megrendelném, a (sajnos) szériában járó fekete tetőkárpit komor hangulatát ugyanis hatékonyan oldja a nagy üveg tetőablakon át az utastérbe jutó fényáradat. Egyéb hiányosságot nem tudok írni az autó kapcsán.

Négy főig tökéletes családi autó az új 3-as BMW: az utastér tágassága/kényelme és a csomagtartó mérete teljesen jó – a praktikum kedvelői Touring kivitelben is kérhetik az M340i-t, akár elektromosan be-/kihajtható vonóhoroggal...

Erős, sportos prémium középkategóriás konkurensből kettőt lehet említeni, nem meglepő módon a bajorok két nagy hazai ellenfelétől – mindkettő széria összkerékhajtást és hat hengert biztosít, hasonló méretben és paraméterekkel. Az Audi S4 inkább a BMW M340d-nek jelent konkurenciát, a négykarikások ugyanis kizárólag egy 347 lovas dízelmotorral kínálják az S4-et, közel egymillióval magasabb alapáron.

A Mercedes-AMG C 43 4MATIC receptje már jobban rímel tesztünk főszereplőjére: a stuttgartiak 390 benzines lóerőt adnak, szintén egymillióval drágábban. De hiába a plusz 16 tagú ménes, a BMW gyorsabb és élvezetesebb, összkerékhajtása az M Sport differenciálműnek is köszönhetően ügyesebb, álomszerűen dolgozó 8-fokozatú automatája pedig jobban támogatja a sportos stílust az AMG 9-gangosánál.

Alapáron majd' 20 millió forint rengeteg pénz egy autóért, de a BMW M340i annyira komoly 'játékszer', hogy valójában abszolút megéri az árát – galéria

A Mercedes szintén kívánatos autó, de a 43 AMG nem képez annyira ütős csomagot, mint a BMW M340i, ráadásul drágább és kevésbé hatékony. Nyilván az S4 is szuperjó, modern és villámgyors jószág, azonban dízelmotorja révén a benzines BMW számára vélhetően nem képez közvetlen veszélyt, legfeljebb az M340d-vel osztozkodhat a vásárlókon.

A kategóriát tehát összességében kiütéses győzelemmel nyeri az M340i, a paletta egyik legjobb, ‘legbéemvébb’ BMW-je. Januárban egy BMW 330d Touringot kértem Jézuskától a fa alá, most kívánságomat egy M340i Touringra módosítanám, ha lehet – remélem, időben szóltam...

3 éves Kislányom is imádta a BMW M340i-t (bár a kézi váltót hiányolta) – közös levelet írunk Karácsonyra Jézuskának, hátha...