Már meguntuk, és végre ők is. A tétova kutyapofából határozott, vagány arcot faragott a Kia a Picanto új generációja számára, amely immár ádázul, de azért – már csak méreteinél fogva is – ártatlanul néz a világra. De van még töltelék a baltás gyilkos játékfigura imázs mögött? Utánajártunk.
Kisautót vezetni a világ egyik legmókásabb dolga.Bár biztosan sokan vitatkoznának velem ez ügyben, de miniautót vezetni a világ egyik legmókásabb dolga. Hiszen jelen van az a közvetlenség, amit már egyes sportautókban is van, hogy feleslegesen kívánunk, de eközben – ideális esetben – strapabíró technikát és olcsó fenntarthatóságot, valamint könnyű vezethetőséget is kapunk. De mindemellett kisautót tervezni a világ egyik legnehezebb dolga. Főleg, ha jót akarunk építeni. Ugyanis nagyon szigorúan meghúzott büdzséből kell a lehető legcsábítóbb megoldást kilegózni, és azért valljuk be: kb. 2,5 millió forintért azért mindkét oldalon komoly kompromisszumokat kell húzni, mire végeredményként új, csábító négykerekűt kapunk.
A Kia pedig úgy tűnik, hogy megugrotta a lécet. Felhasználták kisautó-összehasonlítónk egyik győztesének (Hyundai i10) alapjait, alkottak hozzá egy mindenkinek tetsző, vagány és nem utolsósorban nagyon karakteres külsőt,
Kis autó, nagy belső - galéria az egészhez pedig hatékony hajtásláncokat illetve a már megszokott 7 év garanciát adták hozzá.
A hatékonyság nem csak a hajtásláncok, de a helykialakítás terén is visszaköszön. A 3,6 méteres kisautóban a tervezők elegendő helyet szorítottak 4 felnőtt számára, ami nagy szó, sőt, hátul még a 193 centiméter magas Vajda kolléga is csak néhány centi plusz lábteret hiányolt. És mindezt úgy tudja a kis Kia, hogy 200 literes csomagtartója is marad – éppen akkora, mint az egy kategóriával nagyobb Suzuki Swiftnek; csak éppen jobban pakolható.
A kijelző fényereje lehetne nagyobb tompítottnál.Pakolhatóságban az utastér sem rossz, bár a zárható/fedett rekeszek mennyisége a kesztyűtartóra korlátozódik. Külön kiemelendő viszont az ügyes pohártartó, amit ha nem használunk, egy mozdulattal összecsukhatunk, melynek köszönhetően még több helyet kapunk a feláras USB csatlakozó alatt. Ha már USB: a gyári – szintén feláras – kéthangszórós audiorendszer egészen szépen dolgozik, és bár a mélyhangokat szinte teljesen nélkülözi a hifi, még bőven hallgatható. Az egyedüli probléma a vörös kijelző olvashatóságával volt – ha a városon kívül a kötelező tompítottat használjuk, a kijelző fényerejét az elektronika automatikusan csökkenti, így az még maximum beállításnál is olvashatatlan lesz napsütésben.
Egyébként ez az összes kompromisszum, amit a hétköznapi felhasználhatóságnál kötnünk kell, s akkor sem lesz több problémánk, ha helyet foglalunk az elfogadhatóan kényelmes ülésekben, és útra kelünk. Persze – kiskategóriáról lévén szó – mindent a helyén kell kezelni, de például a Picanto városban mutatott teljesítménye meglepően jó. A futóműve jóval harmonikusabban dolgozik és nyeli az úthibákat, mint például a kétszer drágább Honda Jazz Hybrid megoldása, a kormányzás szervózása 50 km/h-ig vajpuha, és mégis viszonylag pontos a volán, a váltókart játszi könnyedséggel dobálhatjuk a fokozatok között, a kis alapmotor pedig alul is kiszorít magából annyi nyomatékot, hogy elboldoguljon az üresen alig 900 kilós karosszériával.
Persze az egyliteres, háromhengeres erőforrásról a teljes igazat az országútra/autópályára való kimerészkedés, illetve az autó nagyobb terheléssel való használata árulja el, de tény, hogy Budapesten és vonzáskörzetében remek partner volt a 69 lóerős motor – főleg fogyasztása révén, amely még városban, forszírozottabb tempóban is hat liter alatt maradt. A normakörünkön még lenyűgözőbb értékek jöttek ki a benzinkútnál számolva: a 4,8 literes végeredményben a jól kiosztott ötödik fokozat is közrejátszik, melynek köszönhetően még autópálya-tempónál is elfogadható a Picanto hangoskodása. Sőt, 70,6 dB-es értékével a Picanto jóval halkabb „száguldást” garantál, mint egy Renault Twingo vagy egy Suzuki Alto, de például az Alfa MiTónál, a Chevrolet Sparknál, a Fiat 500-nál, a Honda CRZ-nél, a Hyundai i20-nál, és a Mitsubishi ASX-nél is halkabb – de ezt a listát még hosszan lehetne folytatni.
Utóbbi körülményekkel súlyosbítva a tesztelést azért már jogossá válik az 1,2 literes, 85 lovas négyhengeres erőforrás megléte a kínálatban – tőle egyrészt finomabb, kulturáltabb működést, másrészt pedig jóval dinamikusabb menettulajdonságokat várhatunk, 
miközben fogyasztása papíron 3-4 deciliterrel magasabb csupán.
A háromhengeresnek ugyanakkor akad még egy tulajdonsága, amitől még első autójukat vásároló férfiak számára is tökéletes választás lehet: lelke van, méghozzá a sportos fajtából. Egyrészt alacsonyabb teljesítménye okán eleve könnyedén és bármikor rákényszerülhetünk a forgatásra, melynek hatására kicsalhatjuk belőle a jellegzetes páratlan hengerszámú reszelős orgánumot, így élmény kisajtolni mind a 69 lóerőt. A sajtolás szó pedig tényleg remekül leírja a folyamatot, ugyanis az egyébként lelkesen forgó erőforrást a takarékoskodás jegyében hosszú fokozatokkal áldották/sújtották meg, így már kettesbe kapcsolva is komolyabb megtorpanásra számíthatunk – de mivel nem sportmodellről beszélünk, ezt tényleg nem felrovásként említjük.
Mérésünk szerint a gyári 14,4 szekundumos 0-100-as sprintadatra így is 6 tizedmásodpercet rávert a morcos apróság, amely különbség még nagyobb lett volna, ha később köszönt be a limiter. Így viszont szinte ugyanott szabályoz az autó, ahol leadja a maximális teljesítményét, vagyis átlagban némileg kevesebb gyorsító-képességet kapunk, mint amit a 69 lóerő igazolna.
De a 165-ös abroncsoknak ez is bőven elég, igaz, tapadásuk éppen elég az üresen 900 kilogrammosra mérlegelt Picanto úton tartásához. Sőt, némi virgonckodással is megtörhetjük a hétköznapok szürkeségét, s ilyenkor örömmel konstatálhatjuk, hogy a futómű rendkívül magabiztos. Gyakorlatilag lehetetlen kihozni sodrából a Picantót: a rövid tengelytáv ellenére mindig enyhe alulkormányzottságot mutat – melyben természetesen az időben megcsúszó abroncsoknak is fontos szerepük van. Így – ha a zord, télies körülményeket nem nézzük – az ESP megléte sem létfontosságú a kis apróság esetében, igaz, a hasznos elektronikai segédlet még bajt sosem okozott - ám sajnos csak a legdrágább csomagban elérhető, ami fekete pont.
De mennyi az annyi? A következő oldalon kiderül!