Tesztek

Az SUV-k és crossoverek divatrengetegében ma már egyre kevesebben választják a néhány évvel korábban még újnak és felkapottnak számító egyterűek szegmensét, holott családi autónak talán mégis inkább a klasszikus értelemben vett egyterű modellek a legmegfelelőbbek. Eljárt felettük az idő? Ugyan. Ezúttal a Kia Carens bizonyítja a szegmens létjogosultságát.

Meglepően jó képességű - galériaMi kell a családnak? Lényegében rengeteg praktikum egy kisebb bádogdobozba sűrítve. Persze nem árt, ha van hozzá egyvilágos, barátságos és tágas utastér, a gyerekeknek is tetsző formák, valamint egy pénztárcát kímélő, takarékos motor. Persze utóbbival a sportosabb ambíciókkal rendelkező apukák nem értenek egyet, de az ő számukra is tartogat jó és racionális választási lehetőségeket (Opel Zafira Tourer turbómotorral vagy a sportos futóművű Ford S-Max).

A Kia a Hyundai hátszelével pedig mindeközben nagyot lendült előre az utóbbi évek során, noha leginkább csöndben kúszott felfelé a ranglétrán a szimpatikus dél-koreai márka. Az új C’eed meglehetősen korrekt és jó ár/érték arányú kompakttá vált, a Rio azonban méltatlanul elfeledett a kicsit között. A Pro C’eed GT ellenben tesztünkben bizonyította, hogy meg lehet találni az arany középutat és a Sportage sem szégyenkezhet. A korábban kissé bamba arccal futó Carens pedig teljesen megújult és számos meglepetéssel képes szolgálni.

A küllem azonban nem tartozik ezek közé. Persze a Kia jelenleg uralkodó formai irányzatának szinte összes elemét tartalmazza a Carens formaterve, így a középütt elszűkölő maszk, a jellegzetes fényszórók és a tetszetős részletek egységes, szerethető és szélsőségektől mentes összképet alkotnak. Kissé sótlan, sportosságtól mentes tehát a Carens öltözéke, de családi mindenesnek így is tökéletes.

Kényelemből jelest érdemel - galériaAz utastér azonban megannyi ponton okoz meglepetést. Például tágasságával, hiszen az elöl tisztességes helykínálat hátul bőséges térben folytatódik. Az állítható dőlésszögű támlával rendelkező három különáll hátsó fotel ugyanolyan kényelmes, mint az első székek, esetünkben pedig a világos bőrkárpit fokozza még tovább a komfortot, s akkor az elöl hűthető-fűthető, hátul fűthető funkcióról nem is beszéltünk. Habár a világos bőr és műszerfalbetét sokak számára ellenség a könnyű koszolódás miatt, mégis érdemes megfontolni, ugyanis hihetetlenül sokat dob az utastér otthonosságán, világosságával pedig csak tovább növeli a térérzetet.

Az ajtókárpitokban ügyesen kialakított palacktartók, az ülések sarkán plusz rekeszek, a hátul ülőknek térképzseb és felhajtható asztalka áll rendelkezésre, a középboxban pedig két, elfedhető tároló és a könyöklő alatt megbúvó rekesz adhat helyet e temérdek holminak, apróságnak.

Amennyiben inkább a csomagtérbe pakolunk, ott majd’ 500 literes térfogat áll rendelkezésre, amely a padló rekeszeivel együtt igazán korrektnek mondható. Sajnos a szatyroknak a másutt látott akasztók nem állnak rendelkezésre, ellenben kis elemlámpát találunk a csomagtér kárpitjába pattintva. A kalaptartó két helyzetbe állítható, igazodva a hátsó ülések döntöttségéhez. A vásárlók plusz 250.000 forintért akár hétszemélyesre is bővíthetik a tesztben csak öt üléssel szereplő modellt.

Igényes részletekkel is csábít - galériaA műszerfal ugyancsak barátságos, kellemes formái, a szép óracsoport és a jó minőség érzetét keltő gombok, kapcsolók jellegzetes Kia műszerfalat alkotnak, aminek évek óta visszatérő hibája az érintőképernyős navigáció fényereje. Ugyanis éjszaka még legalacsonyabb fokozaton is túlságosan erős fénnyel bántja a szemet, míg szikrázó napsütésben a döntöttsége révén megjelenő tükröződés miatt romlik az olvashatósága.

Amennyire az utastér kellemes meglepetésnek bizonyult, annyira volt csalódás az egyébként ígéretesnek tűnő hajtáslánc. A 166 lóerős, 213 Nm maximális nyomatékú, kétliteres, soros négyhengeres szívómotor a régivágású, hatgangos automatával párosítva egyáltalán nem tudott megfelelni a kor követelményeinek. A leglesújtóbb persze torkossága: városban 9,5-10 literes étvággyal tudunk csak eljárni, s másutt sem sokkal jobb a helyzet.

Hogy nem a sokat csúsztató és a dombokon felfelé össze-vissza kapcsolgató automata a mai szemmel brutális étvágy oka, azt a 90-100 km/h-s tempóval, tempomattal abszolvált szakaszok bizonyítják, ugyanis még ilyen ideális körülmények között sem hajlandó 7 liternél kevesebb benzinnel beérni az autó. Autópályán 8,5-9 literes átlaggal számolhatunk. Az automataváltó hibáit közben a mindösszesen 300.000 forintos felár feledtetheti.

A váltó sem jó, de a motor a felejtősebb - galériaDinamikus közlekedésre persze alkalmassá teszi a Carenst a 166 lóerő a majd’ 1,5 tonnás tömeg ellenére is, de csodákat ne várjuk a 10,8 szekundumos 0-100-as sprint leginkább átlagosnak mondható, a teljesítmény ismeretében pedig lohasztó. Az egyetlen jó pontja a hajtásláncnak, hogy mindvégig csendes tud maradni, csupán fordulaton jön meg kissé erőlködő hangja. Bármennyire is jó áron méri a Kia a 2.0 GDI-t, egyszerűen nem passzol az autóhoz, s a fogyasztás miatt nem ajánljuk semmiképpen sem. Az 1,6 literes, 135 lovas verzióhoz képest 300.000-rel drágább a 166 lovas kétliteres, de a plusz lóerők ezúttal nem érik meg az értük kiadott pénzt. A tesztmodellhez képest további 550.000-ért már az általunk tesztre fogott 136 lóerős dízelt is kapni, ami ezúttal a tetemes fogyasztásbeli különbség miatt hamar visszahozza az árát (3 literes különbséggel számolva 40.000 km alatt térül meg, de a tesztfogyasztások közötti különbséggel számolva már 25.000-30.000 km alatt), ráadásul nyomatékosabb karaktere jobban is passzol a családi egyterű stílusához.

A futóműre ellenben nem lehet szavunk, az elöl MacPherson, hátul többlengőkaros szerkezet ügyesen teszi a dolgát, s a kényelem mellett a tempósabb kanyarokban sem vall szégyent a Kia egyterűje. Az elektromos rásegítésű kormányzás, mint minden Kia és Hyundai modellben a felejthető kategóriába sorolható.

Dicséretes, hogy állítható a rásegítés mértéke, de az egyedül Sport módban használhatónak bizonyuló szerkezet plasztikussága egyszerűen kiábrándító, sokszor már a pontossággal is gondok akadnak, az útról pedig aligha kapunk tisztességes visszajelzést.

Tudása rendben van - galériaÖsszességében elmondható, hogy a Carens remek családi autó lehet, hiszen praktikumát, kényelmét bizonyította a teszthét alatt, azonban a hajtáslánc még a jó ára ellenére sem tolerálható hibákat halmozott. A minden jóval megtömött, üvegtetős, navigációval felszerelt, bőrkárpitos tesztautó ára ugyan magasnak tűnik, de józanul, a normaszintnek megfelelően felszerelve 6,7 millióért kapható az automatás kétliteres, amiből 550.000 Ft kedvezmény jön le a vásárlás során.

Összehasonlításképpen egy normaszintre szerelt Opel Zafira Tourer a takarékosabb, 1,6-os turbós, 170 lóerős szentgotthárdi benzines és az automata párosával mintegy 1,5 millióval drágábban hozható el. A Renault a Grand Scénichez ugyan nem árul ilyen erős benzinest, de a 130 lóerős 1,2-essel sem sokkal lassabb verzióval jó lóra tehetünk, főleg árát tekintve.

A Peugeot 5008 ugyancsak vonzó ajánlat a tesztjeinkben takarékosnak bizonyult 1.6 THP-vel (156 LE), amelyhez automatát csapva 7,8 milliós listaárral találkozunk, ami 1,2 milliós kedvezménnyel szinte tesztalanyunkig süllyed. A Ford is jó ajánlatot tesz: az ugyancsak sokkal jobb, 1,6-os, 150 lovas turbóval szerelt C-Max Grand a bőséges Titanium felszereltséggel 6,8 millió forintos áron kelleti magát.