A Hyundai húzza magával a Kiát, ez nem vitás, és bár a Sportage teljes mértékben nem nyerte el tetszésünket, a remek kis Picanto és Venga is kellemes emlékeket hagyott maga mögött, valamint a Cee'd sem okozott csalódást. A menetpróbán jól szerepelt Riót épp ezért nagyon vártuk már, aminek ráadásul a B-szegmens mostanság amúgy is erős és népes mezőnyében kell helytállnia mind árával, mind képességeivel.
Akárki akármit mond, a külső igenis fontos szempont, főleg ebben a kategóriában, ahol jórészt a fiatalok, esetleg a hölgyek keresnek maguknak négykerekű párt a mindennapokra. Nem azt mondom, hogy a cukisági-faktor határozza meg az évekre szóló és nagy pénzügyi döntéseket, de igenis 
Dinamikusan fejlődik a Kia - galériajelentős szerepet játszik bennük. Ezen a területen viszont a Riónak nincs szégyellnivalója - főként az orra lett igazán modern és dögös. Határozott ívek, szúrós tekintet jellemzik, de mindeközben tökéletesen illeszkedik a márka jelenlegi és jövőben érvényes arculatába, amelyet a következő generációs Cee'd, illetve a hamarosan érkező Optima is tovább hangsúlyoz.
Noha kívülről is látszik minimális pufókság, beülve a kategória függvényében nehéz szavakat találni a helykínálatra, ami még a megelégedésünket kiváltó Opel Corsa méretes utasterénél is több hellyel szolgál. Akár elölre, akár hátulra huppanunk be, nem köthetünk bele a Kia belsőépítészeinek munkájába: a lábtér bőséges, vállban sem szűk a Rio, fejtérben is inkább csak a hátul helyet foglalóknak kell kompromisszumokat kötniük 185 cm-es magasság felett az oldalról beszűkülő tető miatt.
Gondolhatnánk, hogy a tekintélyes utastér miatt a poggyászoknak szánt terület szenvedhetett csorbát, azonban ezen a ponton tévednünk kell: a 288 literes csomagtartó ugyanis szintén a kategória átlagán felüli mérettel bír. De akkor hol van a kutya elásva? A sarkokba kitolt kerekek is sejtetik, hogy itt a tengelytáv 2,57 méterét nevezhetjük „bűnösnek” (ami szinte centire megegyezik az egy kategóriával nagyobb VW Golféval), ugyanis ez teszi lehetővé a remek helykihasználást mind az utasok, mind a csomagok esetében.
Ráadásul az utasteret illető dicséret itt még nem is ér véget, hiszen a műszerfalat végigpásztázva további elismerésre számíthat a Kia kisautója. A formák megnyerőek, látszik, hogy a tervezők próbáltak valami olyat alkotni, amellyel kicsit kitűnhetnek a szürkeségből. Emellett a 
Tetszetős és igényes részletek - galériaközépkonzol tetszetős billenőkapcsolói, valamint a tekerőgombok és a „zenegép” kezelőszervei is szépen, jó minőség érzetét keltve működnek. Objektíven tekintve a felhasznált anyagokat sem érheti kritika – igaz, kemények és kopogósak, de a kellemesebbik fajtából, plusz ebben a kategóriában illetve árkategóriában aligha számíthatunk sokkal jobbra. Egyedül az ajtót burkoló kárpitelemeknél róhatjuk fel, hogy elfért volna pár tenyérnyi szövet példának okáért az ajtópanel könyöklőjének környékén. Nincs hiány a praktikumot fokozó tárolókból sem, mindenütt kisebb-nagyobb rekeszek várják az utazás során nélkülözhetetlennek bizonyuló holmikat.
Mindezek alapján már-már a RIÓi karnevál örömtánctól telített sorait vizionálhatjuk a tesztpéldány köré, azonban a statikusan még kiválónak bizonyult utastér rejtegetett egy-két váratlan meglepetést számunkra. Noha alapjáraton szinte hangtalan a kis 1,4 literes benzines, miután 'szúrunk egy egyest' és útnak indulunk, kiderül, hogy a szigeteléssel bizony elég szűkmarkúan bántak a koreai szakemberek.
Szerencsére a motor viszonylag halk marad, ám a gördülési- és szélzaj már csúnyán hallatszik, és erre csak tovább licitál a futómű felől érkező dallamsor. Igaz, a menetpróba alkalmával nem derült fény a műszerfal beszédességére, a hosszú tesztkilométerek alkalmával viszont néhány helyről, többek között az óracsoport mögül érkező apró zörejek, szisszenések hallhatóak, ezzel árnyalva tovább a képet.
(Lapozva fény derül arra, hogy a Rio kivel kelhet igazán versenyre teljesítményben és árban)