Bemutatók/Menetpróbák

A Kia korunk egyik legdinamikusabban növekvő autómárkájaként szinte követhetetlen tempóban hozza ki az új filozófiájuk jegyében fogant modelleket. Vajon ez a sietség meglátszik a Mazda2 ligájában induló, teljesen új Rión is? Kiderítettük.

Új arculattal új magasságokban? - galériaA válaszért Rio helyett csupán Herceghalomra, a típus hazai megjelenésével egy időbe eső bemutatóra/menetpróbára kellett elmennünk, ahonnan pozitív élményekkel tértünk vissza. A Cee’d korrekt, ám kissé szürke rajttal robbantott, a Sorento még a régi időket idézte, a Sportage pedig lehangolónak hatott szürke, kopogós belsejével, így először a Picanto kapcsán tűnt fel, hogy mekkora potenciál rejlik a márkában. Ugyanis kevés pénzből valóban jó és még szerethető kisautót gyártani nem piskóta – a Kia jelen állás szerint a legjobban oldotta meg a történetet.

Elődeitől elüt, nem is kicsit - a jó értelembenA sorban a következő lépés – amely majd tavasszal az Optimával, valamint jövő év végén az új Cee’d-del folytatódik – a Rio. A Picanto nagytestvére talán a legnépesebb szegmensben, a nagyjából 50 típust számláló B kategóriában indul harcba, így koránt sincs könnyű dolga, ha sikeres akar lenni. Szerencsére a felállított célok eléréséhez (még az idén 250 példánynak szeretnének tulajdonost találni) a bevált receptet vették elő az illetékesek: a jó ár/érték arányt, amelyhez szerethető, fiatalos küllemet, tágas belteret, illetve korrekt minőséget és kezelhetőséget társítottak a tervezők.

A történet ezen a ponton helyesbítésre szorul: a Rio belső tere ugyanis nem tágas, hanem a kategóriához mérten egyenesen óriási. Még a csomagtartó is kellemesen tágas maradt.Nem csak elöl megy szellősen a terpeszkedés, hátul szintúgy nagy lábtér és hatalmas fejtér fogad be gond nélkül akár 1,9 méter feletti felnőtteket. Az ehhez társuló jó üléspozíció és a mesterien elhelyezett lábtámasz ahhoz vezet, hogy a kategória legkényelmesebb hátsó padját találhatjuk a Rióban. Persze nem varázslók a koreaiak sem: a szegmens egyik legnagyobb méreteivel, köztük a 2,57 méteres tengelytávval már lehet mit kezdeni, így magától értetődik a felső átlaghoz tartozó 288 literes csomagtartó is - ezt pedig a családosok díjazni fogják.

Sőt, nem csak ezt, hanem az átfogó, jól variálható felszereltséget is. Teljesen korrekt áron rendelhetünk ugyanis akár tolatókamerás navigációt, kulcsnélküli rendszert, barna színű műszerfalat is teremtő bőrkárpitozást is, miközben egy józanabb, kihangosítóval, klímával felszerelt verziót a hárommilliós határhoz közel hazavihetünk.

Az új klímakonzol életet csempész a beltérbe - galériaDe milyen a Rio menet közben? A bemutatón a jelenleg elérhető összes modellt (a két benzines verziót) kipróbáltuk, de a dízelek érkezéséig még legalább karácsonyig kell várni. Bár a 10-10 kilométeres tesztutak messzemenő következtetést nem engednek levonni (erre a hamarosan érkező teszt során kerül sor), a könnyű kezelhetőség, a jó átláthatóság már első pillantásra feltűnt. A letisztult komorságba az új klímaszabályzó csempész életet, de így is kissé soknak tűnt a kemény műanyagfelület körülöttünk – igaz, jóval drágább autóban is láttunk már ilyet, ellenben a nagyautós körülményeket biztosító Volkswagen Polo már nem épp olcsó mulattság. De egyébként így is érezhető a fejlődés a korábbi modellekhez képest észlelhető minőség terén is.

Először az erősebbik, 1,4 literes, 109 lóerős szívó benzines kivitelt tettük próbára, amely az 1,2 literes alapmotorhoz képest plusz egy előremeneti fokozatot is ad 200 ezer forint ellenében. A maga 11,5 másodperces 0-100-as sprintjével és 183 km/h-s végsebességével megfelelőnek tűnő kombináció nem hazudtolja meg önmagát – még három személlyel, klímával is aránylag flottul közlekedik, a jól kapcsolható hatfokozatú nyomatékváltóval pedig szépen zongorázhatunk a megfelelő mennyiségű teljesítmény felé. Éppen utóbbi az, ami miatt a hosszú távokat utazóknak a menetdinamikai plusztól eltekintve is ajánlanánk a költségesebb hajtásláncot. Az alapmotorhoz képest hosszabb legfelső fokozat (100 km/h-nál 2600-at fordul a főtengely, ami 200-zal kevesebb, mint a szerényebb rokon esetében) jobb autópályás étvágyat biztosít annak ellenére, hogy a gyári adatok szerint 3 deciliterrel éppen ő a szomjasabb (5,3 vs. 5,0 liter start-stoppal). Az egység elérhető négyfokozatú automatával is – de őt csak nagy szükség esetén ajánljuk az erősen megugró fogyasztás (+0,9 liter) és a mérsékeltebb menetteljesítmények (-13 km/h és +1,7 szekundum) kiváltása okán.

A 85 lóerős, 1,2 literes erőforrás már érezhető deficittel (-24 lóerő és -16 Nm) dolgozik, viszont már az alsóbb fordulatszám-tartományokban is kellően jó erőben van, igaz, a teljes család mozgatásakor országúton már komoly tervezést igényel egy-egy előzés vele. Ennek ellenére a Kia őt jósolja befutónak az eladások kapcsán; mi azért már most kérjük, hogy kuporgassak egy picit az izmosabb motorra, ha többet közlekednének városon kívül.

Hatékonyság terén egyébként egyik erőforrással sem lesz probléma: a rövid próba alatt a hangosabb 1,2-es és a pörgősebb 1,4-es is 7 literes átlagfogyasztás produkált a fedélzeti számítógép szerint, amelynek következtében a klímától és az utasoktól eltekintve reális közelségbe kerül az ötliteres adat. Főleg, hogy szabályos 90-es tempónál kikapcsolt klímával, utasokkal 4,8 literes volt a pillanatnyi fogyasztás. Zajszintet sajnos ezúttal nem volt lehetőségünk mérni, de első érzésre ez a Rio egyetlen komolyabb sarokpontja. A futómű hangszigetelése nem tökéletes, így az utastérbe sok zaj jut a kerekek felől, pedig a hátul igényes, többlengőkaros megoldást felvonultató rendszer szépen vasalja ki az úthibákat, miközben a kellő stabilitást is hozza. A szigetelés mellett a márka többi modelljéhez hasonlóan nagyon puhára szervózott, kissé pontatlan és nem egyenletes kormányzáson szintén javítanánk – de ennek hiányosságai sokak számára valószínűleg fel sem tűnnek majd.

És mindezt mennyiért? Az LX szinten a legszükségesebbeket tartalmazó kiadás 3 millió forinttól elvihető, de 3,7 millióért már a kategória viszonylatában gazdagon felszerelt „egynégyest” vihetünk haza. Ez pedig versenyképes ajánlat, igaz, mások is megpróbálnak hasonlóan kedvező ár/érték arányt felmutatni. Egy biztos: mindenkit egy megfelelő szintre felszerelve a kategória kedvezőbb árfekvésű tagjai közé tartozik a Rio, amelyhez természetesen jár a gyártó többi modelljét is övező 7 éves garancia.

Hamarosan a dízelekről is lerántják a leplet - galériaA dízelpártiaknak sem kell sokáig várni – az 1.1 és 1.4 CRDi modellek gyártása körülbelül két hónapon belül beindul, így az időben rendelőknek még a télen megérkezhet az autójuk. Itt messze a legérdekesebb az egyketteshez képest 400 ezer forint felárért kínált, 75 lóerőt és 170 Nm nyomatékot teljesítő 1,1 literes öngyulladós, amely a súly- és fogyasztáscsökkentés miatt szerényen felszerelt Eco változatban a kategória legtisztább és leginkább étvágytalan modelljévé teszi a Riót. Ez 3,2 literes vegyes fogyasztást és 85 g/km-es széndioxid-kibocsátást jelent, ami gyakorlatilag gazdaságilag már 54 ezer km után a paletta legolcsóbb tagjává teszi a legtakarékosabb Kiát. Mellé, hozzá képest 200 ezer forintos felárért érkezik a 90 lóerős, 1,4 literes dízel, melynek ereje igen, de karaktere nem vett le a lábunkról minket.