Manapság már jóformán divat kerekedett a koreai szakemberek vállveregetéséből, megjegyzem, nem alaptalanul. A korábban Daewoo néven futó gyártó a Kalos szériájával próbált maradandót alkotni a kisautók piacán, amely célt mindinkább az új Aveo megtestesülésében véljük felfedezni. Hogy pontosan miért, kiderül a tesztből.
A koreaiak tényleg rettentő nagyot fejlődtek az autóiparban, gyakorlatilag bármely márkát tekintjük, általánosíthatjuk az előbb említett, már-már közhellyé váló frázist. Igazából a koreaiak munkájában talán az a legnagyobb mértékben lenyűgöző tény, hogy alázatosan, apránként 
Határozott a kis Aveo kiállásaelőrehaladva tanultak a többiektől, miközben gondolkodni sem felejtettek el, ráadásul manapság már a formaterv tekintetében sem ráncolhatjuk a homlokunk: meglehetősen pofás négykerekűek gurulnak ki akár a Hyundai, akár a Kia, akár a Chevrolet gyárából.
A keleti leányvállalatok ráadásul nagyon jól járt azzal, hogy a GM kezelésbe vette őket, ezzel a lépéssel ugyanis költséghatékonyabb tervezést és gyártást valósíthatnak meg, amivel esetlegesen a modellek árát is mérsékelhetik, nem utolsó sorban pedig a konszern már jól kipróbált alkatrészei is jórészt pozitív irányba lökdösik a mérleg nyelvét. Esetünkben sincs ez másképp, az új Aveo ízig-vérig GM termék, amely bizonyos szempontból előnyös, míg bizonyos területek esetén sajnos hátrányos.
Szerkesztőségünkhöz igazi csúcs-Aveo érkezett, azaz az LTZ Plus felszereltségű darab, ami a lista szerint makulátlan extracsomagot kínál: többek között klíma, hat légzsák, ESP, elektromos ablakok és tükrök, napfénytető, könnyűfém felnik, hat hangszórós hifi áll rendelkezésünkre, a hab a tortán pedig az automataváltó.
A forma mellett jelen esetben – bármennyire is az objektivitásra helyezzük a hangsúlyt – nem tudok szó nélkül elmenni. A megkérdezett szemlélőket rendkívül megosztotta az autó összképe, sőt, szinte csakis radikális véleményezések érkeztek: vagy nagyon tetszett, vagy irtó rondának titulálták a kellemes barna színbe öltözött ötajtóst. Az Aveo főleg szemből nézve meglehetősen harcias tekintettel mered ránk, köszönhetően a hatalmasra nyílt, a Chevrolet emblémájával kettéosztott szájnak és a mérges szemeknek, amelyeket a külön csőbe bújtatott, 
Az olaszoktól lopták, de nem bajamolyan robotos hatást keltő fényszóró egységek képviselnek. Hátrébb lépkedve, bár csillapodva azért, de megmarad az előbb levont következtetés, a hátsó sarkokba kitolt kerekek, a méretes, feláras 17 hüvelykes könnyűfém felnik mind-mind azt sugallják, hogy egy igazi városi méregzsákkal van dolgunk. Sajnos ez csupán részben igaz, de a poént nem lövöm le előre.
Kinyitva az ajtókat viszont már közel sem ilyen radikális formatervvel átitatott utastér tárul elénk, ám azért érdekességeket itt is találunk. Rögtön ott a műszeregység, amit a Chevrolet a motorgyártóktól kért kölcsön – a jópofa eszköz persze ugyanúgy megosztja a közönséget, mint a külső formaterv: van, akinek tetszik, mások inkább komolytalannak találták. Mindenesetre ettől eltekintve informatívak és jól áttekinthetőek a kijelzők, emellett a fordulatszámmérőben a számozást amolyan fogaskerékminta veszi körül, amitől talán a technokraták fémszíve is megdobban.
A felhasznált anyagok tekintetében azért némileg árnyalódik a kép. Az ülések formája és kárpitozása még kellemes, azonban a műszerfal teljes egésze kemény műanyagokból áll, ahogyan az ajtópanelek is, amelyeken szívesen láttunk volna igényesebbnek ható szövet betétet. E helyett be kell érnünk a műszerfalon is nagyobb területen megjelenő recés műanyaggal. Az illesztések sem tökéletesek, több helyen is hagynak némi kívánnivalót maguk után. Az általános összeszerelési minőség viszont jónak mondható, a teszt során nem igazán "szólalt meg" az utastér, 
csupán egy-egy nagyobb úthibán áthajtva tapasztalható a nagyobb darab műanyagok halk percegése. Amire nem lehet panasz, az a helykínálat - igaz a kategória e szempontból egyik legjobbját, a Corsát nem éri utol, de a jobbak közé tartozik. Elöl bőséges tér áll rendelkezésre és a hátul ülőknek sem kell nagy kompromisszumokat kötniük; aki nem hórihorgas, kényelmesen elfér.
Hiányt a praktikusabb tárolókban sem szenvedünk, van dupla kesztyűtartó, a középkonzol felső részén kétoldalt gumival borított kis rekesz, középen egy rés a kártyáknak, valamint használható ajtózsebek várják a holmikat, bár telefonunkat például ki sem kell venni a zsebből, hiszen jó kis Bluetooth kihangosító is volt a tesztpéldányban, amely egyébként le sem tagadhatná a GM adta Opeles rokonságot. A jó fogású multifunkcionális kormánykerék, a fényszóró kapcsolója, a bajuszkapcsolók mind-mind az rüsselsheimiektől származnak.
Ugyanez mondható el az 1,6 literes szívó benzinmotorról is. Igaz, a véletlen hozta össze így sorsom, de legutóbbi tesztautómban, az Opel Astra Sports Tourerben is ugyanez az erőforrás dolgozott (igaz, abban ötgangos kézi váltóval), aminek tükrében még a kisebb össztömeg okán sem számítottam sok jóra. Az Astrában is iszákos 115 lovas egység amolyan régies darab, semmilyen modern elemet nem tartalmaz, pedig ezekből a négyhengeresekből is ki lehet főzni valami finomat. Erre remek példa a Hyundai hasonlóan 1,6 literes, ám közvetlen befecskendezéssel felvértezett modern egysége, ami a maga 136 lóerejével és emellett relatíve alacsony étvágyával egyszer már belopta magát a szívembe. Egy szó, mint száz, közös múltunk predesztinálta az Opel 
Haragos tekintete lágyabb szívű belsőt takarbenzinesének megítélését, ami jórészt igazolást nyert. A 115 lóerő a kis ötajtósban sem hat túlságosan dinamikusnak, emellett magasabb fordulatszámon hasonlóan hangos, a fogyasztás pedig szintén nem tartozik erősségei közé.
Hogy a pikantéria fokozódjon, az Aveó a kapható legerősebb benzinmotorral, LTZ Plus felszereltséggel, ezzel együtt az ahhoz járó hatsebességes automataváltóval érkezett meg tesztparkunkba. Persze az előbb említett szerény dinamika picit a váltónak is betudható, azonban összességében nem rossz a Chevrolet automatája.
Habár az automaták nem épp gyakoriak e szegmensben, az Aveóban mégis élhető társnak bizonyult a váltó-kuplungmunkát magára vállaló egység. Igaz, egy selymesen kapcsoló nagyautós bolygóműves automatához képest nem a legkifinomultabb szerkezettel van dolgunk, de saját kategóriájában korrekt darabnak számít.
(Lapozva többek között kiderül, hogy menet közben mire képes a csúcs-Aveo)