Az új Astra járt már nálunk számtalan gúnyába öltözve: dízelmotorral, a remek 1,4 literes feltöltőssel, a csúcsot jelentő 180 lovas 1,6 turbóval, kézi váltóval, automatával, ötajtósan és kombiként is. Ezúttal viszont olyan példányt kaparintottunk kezeink közé, ami talán sokkal közelebb áll a vásárlók pénztárcájához, mint az eddig vallatóra fogott példányok.
Tesztünk alanya nem volt épp szokásos darab, ugyanis az esetek túlnyomó részében jól felszerelt tesztautók érkeznek hozzánk, amelyekbe ráadásul a motorpaletta erősebbik részéből, illetve a különlegesebbekből kerül erőforrás - szerényebb felszereltséggel és alapmotorral ritkán 
Modern formatervét nem érheti szókapunk autót. Az Astra Sports Tourer viszont épp ilyen mivoltában áll, azaz a legpuritánabbnál eggyel magasabb, Enjoy felszereltségi szinttel és a jó öreg 1,6 literes 115 lovas szívómotorral reprezentálta, milyen is egy alap(abb) Astra.
Maga a konfiguráció is kissé furcsa volt, a visszafogott extralistát adaptív xenon fényszórókkal és a régebben „téli csomagnak” csúfolt, fűthető ülés és fűthető kormánykerék párosával próbálták elfogadhatóbbá tenni, ami továbbá Bluetooth kihangosítóval, valamint 17 colos könnyűfém felnivel is bővült. A hátsó részen megmaradt a tekerős ablak, a hifi pedig a felszereltséghez kapható, legegyszerűbb fejegységet jelenti egyben, de erről majd később.
Persze a külső, mint mindig elmondjuk, meglehetősen szubjektív terület, viszont az Astra esetében nem találkoztam olyannal, akinek ne tetszett volna sötétkék Sports Tourer. Nyilván dögösebben néz ki az ötajtós karosszériával, de a kombi nyúlánkságával visz egy kis finomságot, illetve eleganciát a vonalak könnyed játékába. A hátsó traktushoz közeledve visszafogott lejtésbe kezdő tetővonal és a szűkülő ablaksor remekül ellensúlyozzák a kombik alapvetően nehézkesebb összképét, emellett szép és igényesen kidolgozott részletek teszik még kifinomultabbá az Astra kiállását.
Az ajtót kinyitva azonban már kevésbé kellemes élményben részesülhetünk, az alpfelszereltséghez járó, a kék külsőre rímelő színű, de nem színárnyalatú szövet ajtóbetétek nem épp odaillőek, ennek ellenére a hölgyek jó részéből pont az ellenkező érzelmet: tetszést váltottak ki – érdekes dolog ez a biológia.
Summa summarum az összeszereléssel és az anyagminőséggel nincs gond, de azért helyenként tetten érhető néhány apróbb tökéletlenség: példának okáért itt-ott pontatlanabb illesztésre lelünk, illetve halk nyöszörgés hallatszik az autó jobb hátulja felől és mintha ugyanezen részhez tartozó ajtón az ablak szolidan sziszegne annak ellenére, hogy többször is ellenőriztem, teljesen fel van-e húzva.
A műszerfalon azonban nem nagyon találunk fogást, és bár az órák viszonylag egyszerűek, épp ilyen dukál az Astra által diktált stílushoz. A középkonzolon első pillantásra bonyolult gombtengernek tűnő katyvaszt találunk, de ettől nem kell megriadni, 1-2 percnyi ismerkedés után teljesen jól használhatóak a logikusan, csoportokba elrendezett kapcsolók. A központi kijelző mellett a 
A sötétkék eleganciát kölcsönözműszeregységben is van egy, ami a fogyasztás és egyéb utazási paraméterek közlésére szolgál, ezt a bal oldali bajuszkapcsolóval tudjuk vezérelni.
Újra olyan ponthoz érkeztünk, ami a szubjektivitás laza talaját is jelenti egyben, de úgy érzem, emellett sem tudok elmenni szó nélkül. A középkonzolon és az ajtón visszaköszönő barnásan ezüstös műanyag betét meglehetősen visszataszító. Szerencsére ez könnyen orvosolható, mindösszesen egy magasabb felszereltségi szintet kell választani – amivel amúgy is jobban jár a vásárló – , ahol már a jól ismert szimpla ezüst elemek kerülnek beépítésre. Persze ez ugyanolyan jelentéktelen, csupán az ízlést érintő történet, ahogyan a kékszínű ajtókárpit is, ám belegondolva később nap, mint nap ezzel kell szembesülni.
Vannak azonban kifejezetten okos, praktikus részletek is, amiket szintén nem hagyhatunk ki a sorból. A jól használható tároló rekeszek és ajtózsebek mellett a puttony is rejteget számunkra finom falatokat. A csomag rögzítéséhez füleket, az apróbb holmiknak oldalsó zsebeket 
A kék szövetbetét egy pofon az ízlésnekalakítottak ki, az extralistán pedig a csomagtartóból is billenthető hátsó üléseket is érdemes kipipálni.
Ugyanígy a kárpitot védelmező szőnyeg is kihagyhatatlan extra, aminek hossza ráadásul ahhoz is elegendő, hogy a lehajtott, vagy inkább síkba döntött hátsó üléssor támláinak hátát is óvja a szennyeződésektől. Emellett praktikusan a szőnyeg két részből áll, így amennyiben osztottan döntögetjük az üléseket, akkor sem kell lemondani a szőnyeg használatáról, igazi telitalálatként pedig a belőle kihajtható, a hátsó lökhárítót megóvó okosságot említhetjük. A helykínálat bőséges, elöl és hátul is jól el lehet férni, persze inkább négy, mint öt fő számára nyújt maradéktalan kényelmet az Astra Sports Tourer - egyébiránt 500 literes, sík falakkal határolt bendőt a rendelkezésükre bocsátva.
Ezen kívül az adaptív xenon fényszórókat is dicséret illeti, az Opel a piac egyik legjobb fényágyúját kínálja, amely gyakorlatilag nappali viszonyokat varázsol az éj sötétjébe. Persze a kormány- és ülésfűtés felesleges opciós tételnek tűnhet, már a hűvös vagy épp az esőtől hideg 
Az elektromos kézifék sem a kedvencünknyári estékben is hasznunkra lehetnek, a fagyos téli napokról nem is beszélve, mikor a kellemesen meleg kormány tapintását vizionálva rohanunk az autóhoz.
Viszont nem menekül az Astra, további fekete pontokat kell bekennünk ellenőrzőfüzetébe. A CD 400 névre hallgató fejegység hiába hajt meg hét hangszórót, a beállítások finomhangolásával sem sikerült elfogadható dallamokat kicsikarnunk belőle, ráadásul még USB port sincs hozzá, a hab a tortán pedig, hogy még az újraírható lemezeket sem hajlandó olvasni. További elégedetlenséget szül a távirányítós központi zár is, amely Opelhez méltatlanul zárásra nem hajlandó felhúzni a nyitva hagyott ablakokat. Ezeken a problémákon is az előzőekhez hasonlóan, egy jobb felszereltségi szinttel léphetünk tovább.
(Cikkünk folytatásából kiderül, hogy birkózik meg az 1.6-os erőforrás a kombi tömegével)