Megfontoltan, de csak-csak megérkezik a tavasz: reggelente a madarak hangjátékára kelhetünk, az ébredező természet illatai és a nap lágy sugarai pedig már önmagában boldogságot csalnak szívünkbe. A plusz energiával felvértezve pedig bele is vághatunk a tavaszi nagytakarításba. És ha ezt igazán nagyban végezzük, mi is hasznosabb segítőtárs egy kellően tágas kombinál – mint amilyen például az új Opel Astra ST.
A régi ismerős új arca - terebélyes kombiként is ügyesA menetpróbáról Vajda kolléga már egy nagy csomagtérnyi információt szállított az átlagos családi igények makulátlan kielégítésére alkalmas négykerekűről, így engem sem ért nagy meglepetés. Főleg, hogy tesztautónk motorterének lakóját már régi ismerősként köszönthettem, sőt, az Astrával korábban volt még egy emlékezetes és egy kevésbé maradandó randevúm is. Ezért talán nem köveznek meg, ha elárulom: mérsékelt hévvel, mi több, az előző hetek kombi- és egyterű-termését követően némi elcsigázottsággal vártam a tesztautót. Az Astra ST pedig egyetlen komolyabb hibája ellenére innen is képes volt fordítani – ami sokat elmond a típusról.
A kategória leghosszabb kombija - ez látszik is.
Kiemelkedik elődei sorából - főleg jó felszereltséggelMár sokat hangoztattuk, de talán nem eleget: ez az Astra erőteljesen kilóg elődei sorából – mégpedig jó értelemben. A Kadett név hazai leköszönésével érkező típus – legyen az F, G vagy H – egyik generációja sem tudott igazán meggyőzni. Az erős szemléletváltás jegyében fogant, 2009-től forgalmazott Astra „J” tulajdonságai viszont magukért beszélnek, főleg ha meg tudjuk engedni magunknak a 140 lóerős 1,4 literes turbómotor és az állítható lengéscsillapítású futómű luxusát (hamarosan azt is megvizsgáljuk, hogy mire képes az „alapmodell”); ebben az esetben – ha szeretünk váltani – nagyon korrekt csomagot kapunk.
Erőteljes érzelemáradatot persze ne egy német kompakt kombitól várjunk, de a megfontolt, konzervatív magabiztosságával racionális alternatívaként a többség preferencia-kosarába bekerül az Astra.
Lendületes és konzervatív formák teszik széles közönség által elfogadhatóvá.
Itt minden remek, a hátul ülőkkel viszont mostohább.A tesztre fogott ST-verzió ráadásul 200 ezer forintért 20 centiméter pluszt kínál (4,7 méteres hosszával így ő a szegmens legterebélyesebb tagja), amely a hátsó lábtéren sajnos nem érhető tetten – itt a rövidebb riválisok többsége jobban teljesít. Így míg elöl a kényelem makulátlan és az A-oszlopból is kapunk lágy fuvallatot, addig hátul a magasabbak már okkal feszengnek – hisz’ nekik légbeömlő se jutott.
Ezzel a feketelevest egy ideig le is tudtuk, és a csomagteret vizslatva már dobálózhatunk a pozitív jelzőkkel. A fél köbméteres rakteret gombnyomásra (pontosabban gombhúzásra, 
Csomagtérben jeles - a kellő extrákkal45 ezer forintért) másfél köbméteresre növelhetjük; a „kalaptartót” a bepakoláshoz felfelé is csúsztathatjuk (elkerülve a későbbi nyújtózkodást érte); további csekély felár ellenében még a kellően alacsony padlósík alatt találunk rekeszeket, és a sík oldalfal szintén ügyes apróságokkal (akasztókkal, 12 voltos csatlakozóval és még néhány tárolóval) ajándékoz meg. Kombiságban tehát jeles az Astra – persze régi álmomat, hogy egy kombiban úgy elkülöníthessük a csomagokat, mint egy szedánban (zaj-, szag-, veszélycsökkentés érdekében), ő sem oldotta meg. De nem adom fel; lesz még idő, amikor újra elismerik, hogy bizony a négyajtós felépítésnek a hétköznapi használhatóság terén is akadnak komoly előnyei.
(Cikkünk a második oldalon tovább folytatódik.)