Üldözött, vagy üldöző? Vajon melyikük élete nyugodtabb? Az állandóan előre menekülés célravezetőbb, vagy a zsákmány lépéseit követve hatékonyabban, előreláthatóbban tervezhető nyomokon haladó vadász taktikája? E kérdést illetően bizony nem könnyű dűlőre jutni, hiszen mindkét szerepnek megvannak a maga előnyei és hátrányai, ám a kifulladásig tartó hajsza végén mindig van, aki jobban jár.
A nyomkereső vadász annak örülhet, hogy egyre közelebb jár az elejteni kívánt prédához, az üldözött pedig annak, ha egy-egy okos cselnek köszönhetően sikerül újra lépéselőnybe kerülnie.
Éles tekintet lesi a prédát. Vajon melyik szerepben utazik a koreai gyártó?
Olyan küzdelem ez, amely nem csupán a fizikumot, de a szellemi képességeket is próbára teszi, miközben a végeredmény kilátásai az aktuális helyzet alapján alakulnak: előfordulhat gyors, csapásszerű győzelem, de a végletekig elhúzódó, kimerült és izzadságos versengés sem kizárható.
Épp egy hasonló történet közepébe csöppenünk a Kia Cee'd 1.6 GDI DCT vezetőülésébe huppanva. Ahogy a motor indításáért felelős start gomb és ujjbegyünk találkozik, a horizonton két, vörösen izzó lámpa tűnik fel, közöttük pedig egy jelvény, mégpedig nem is akárkié – ha utol akarjuk érni a Volkswagen örök klasszikusát, padlóig kell nyomnunk a gázt. Persze ez a 
Mérges tekintet, karakteres vonalak - galériaviadal közel sem csak rajtunk és a gázpedál állását érzékelő potenciométer határainak feszegetésén múlik, hanem a konstruktőrök ádáz csatájába kapunk belépőt a koreaiak új kompaktjával.
A Cee'd testvére, a Hyundai i30 korábban az autós média középpontjában állt, ugyanis a koreaiak a legsikeresebb alsó-középkategóriás, a VW Golf uralmának megdöntésére pályáztak, s végül sikerült meggyőzniük a szakértőket arról, hogy a wolfsburgiak az évtizedek óta tartó magabiztos munka után immáron remegő térddel somfordálnak be az irodába, amire bizony az Elantra tanulságos győzelme után van is oka a szakembereknek.
A nyíl téved, a Kia ugyanis jó irányba halad.
Persze mindent elsöprő fölényről nincs szó, ám az i30 objektív érvek mentén vészesen közeleg a vásárlói megítélésben még igencsak távolálló némethez. Nyilvánvalóan a Cee'd is hasonló irányokat képvisel, miközben az alsó-középkategóriában sem egyszerű a toppon maradni a végletekig kiélezett csatározások és a kínálat rohamos bővülése során.
A Kia minden területen kitett magért - galériaNem szokásom ilyen kijelentéseket tenni, hiszen az ízlés abszolút egyéni kérdés, de a Kia Cee'd a kategória egységes sziluettjén túl igazán pofás, stílusos és karakteres arculatot kapott úgy, hogy közben nem hajaz a többiek vonalaira, hiszen nincs másokon látott, ismerős stílusjegye. A jellegzetes hűtőmaszk formája sok helyen visszaköszön az autón, így a szélvédő tetején, az utastérben több ízben, de még a kulcson is megjelenik a tipikusnak mondható motívum.
Az orrával kissé a földet túró Cee'd a kategória egyik legtetszetősebb ötajtósa, sőt, a kombiváltozat formavilága is ugyancsak vonzóra sikerült. Az említettek mellett pedig az olyan részleteken is elidőzhetünk, mint a sárvédőben folytatódó, finom domborulattal rendelkező LED-es hátsó lámpa, a vonalakat kiemelő betétek, vagy éppen hangsúlyos nappali menetfény.
Ugrásra készen? Motorváltozattól függően az élmények hajhászása sem lehetetlen.
Az utastérben szintén pozitívumokra bukkanunk, harmónikus és a külsőre rímelő formák fogadnak, miközben az anyaghasználatot sem érheti panasz: ahol kell, puhább műanyagot találunk, amit meg úgysem fogdosunk, az keményebből készül. Az összeszerelés ehhez idomulva tisztességes, még rosszabb úton sem ad hangot a bútorzat. A hangulatos beltérért a külsőhöz igazodó barna színű kárpitok a felelősek.
Sajnos fekete pontjaink sem maradnak a zsebünkben, kénytelenek vagyunk kiosztani néhányat a bosszantó hibák miatt. Egyrészt a tesztautóban egyik oldalon sem működött az ülésfűtés, másrészt a magasabb felszereltséggel járó krómcsíkokkal díszített ajtó fogantyú krómja az egyik oldalon már elkezdett leválni, ami csúnya mivolta mellett veszélyes is, a teszthét alatt például egy mély sebbel lettünk gazdagabbak és pár vércseppel szegényebbek.
A kezelőszervek működése, logikája és ergonómiája viszont teljesen rendben van, a praktikummal sincs gond, minden úgy működik, ahogy kell és kézre is állnak a dolgok, ám az egyébként remek, de nem mindig gördülékenyen működő érintőképernyős fedélzeti rendszer hibáját továbbra sem javítják a koreaiak, hiszen a monitor kikapcsolásán túl nincs olyan opció, amivel éjszaka elfogadhatóra csökkenthetjük a nagy kijelző fényerejét.
Első látásra több mint vonzó, ám közel sem hibátlan
További attrakció a műszercsoport közepén a kilométeróra helyére beépített képernyő, ami a sebességmérő mellett a különféle menetadatok hadát is képes megmutatni nekünk, kifejezetten gusztusos tálalásban. Amennyiben sport üzemmódba toljuk át az automataváltót, vagy kézi módban használjuk azt, a számok megdőlnek, mintegy jelezvén a dinamikusabb haladás lehetőségét.
Az opcionálisan elektromosan állítható ülések kényelmére és a helykínálatra egyáltalán nem lehet panasz, a hátsó sorban még a fejteret csorbító panoráma napfénytető ellenére is elférni 180 centivel, illetve a csomagtér mérete is a kategória jobbik feléhez tartozik. Olyan extrákról sem kell immáron lemondanunk mint az erőteljes és ilyenkor abszolút kellemes kormányfűtés, a néha rakoncátlankodó de egyébként jól működő sávtartó asszisztens vagy a helyettünk ügyesen gépészkedő automata parkolórendszer, ami nagyvárosok lakóinak a vezetői tapasztalat mértékétől függetlenül szinte kötelező opció.
Lapozva derül fény a lényegre, azaz a duplakuplungos váltó képességeire...