Egyre nehezebb frissült erővel újszerűen írni a túlnépesedett kompakt crossoveres, SUV-s szegmensről, s legalább ennyire nehéz lehet a gyártóknak újat mutatni a szegmensben a vásárlók felé. Az Opel a PSA, majd immáron a Stellantis márkacsoport részeként egyre jobban beleolvad az olvasztótégelybe – tesztalanyunk a Gandland frissített verziója, amely nyomokban már tartalmaz PSA elemeket, de még vannak benne hamisítatlan villámos gének.

Az Opel Grandland egyébként még Grandland X néven látta meg a napvilágot mintegy 5 éve, s azóta most frissült igazán nagyot a modell. A típus egyébként a szintén kiváló, aktuális Peugeot 3008 alapjait használja, s méltán mondhatjuk, hogy továbbra is jó helyen van: a 4,5 méteres kompakt crossoverek egyre népszerűbbek, jóformán teljesen átveszik a ‘hagyományos’ alsó-középkategóriás, illetve középkategóriás modellek helyét.

Jó színben még jobban kidomborodnak a formai játékok

Ez a ráncfelvarrás kiemelkedő fontosságú lépés, hiszen a Grandland így olvadhat bele a legújabb villámos arculatba, amit nemrégiben a Mokka kezdett meg, s azóta az új modellként berobbanó Astra, valamint facelift keretei között a Crossland is magáévá tette. Az egységes formanyelv fontos, ráadásul az Opel most egyébként is kritikus életszakaszban van: egyrészt a Stellantisba való integráció, másrészt az elektromos átállás miatt is kiemelten lényegesek a most érkező újdonságok.

Első blikkre abszolút jól sikerült a Grandland megújítása. Orrán megjelent a Vizor nevet viselő elem, aminek büszke keretet ad az alapból is LED-es, opcionálisan pedig az adaptív IntelliLux LED-es fényszórópár. Dinamikusabbnak ható lökhárító is járt a frissítéssel, amelyet egyébként a Mokka stílusában rajzoltak át.

Kár a kijelző elpazarolt oldalsó sávjai miatt

A külső egyébként abszolút klasszikusan a kompakt méretkategóriát idézi a 2675 mm-es tengelytávval, illetve az épp 4,5 méter alatti hosszával. A sziluett arányos, kellemes a szemnek, és bár a front tényleg jól sikerült, érződik picit, hogy útólag került az autóra, hiszen hátrafelé kevésbé szögletes az uralkodó formanyelv.

Mindenesetre frissnek hat a Gandland, s megjegyzem, érdemes nem feketében kérni, hisz egy látványosabb szín jobban kiemeli a lámpák és az általuk közre fogott hűtőmaszk formai játékát. A feketetetős piros tesztpéldány pont jó e tekintetben, hiszen kellő mértékben kirajzolódnak rajta a látványosabb vonalak, miközben az ugyancsak fekete feliratok, emblémák és felnik jól rímelnek a karosszéria, valamint a tető színére.

Az új front jól áll neki, és összességében is tetszetős az Opel új formanyelve

Bent is tetten érhető a modernizáció. A tízcolos középső kijelző mellé egy 12-es digitális műszeregység kerül – ezek egyébként egy keretben, vagyis optikailag közös házban laknak. A középkonzol és a váltókar is minimalista irányban fejlődött tovább, opcionálisan pedig gerincbarát ülések – fűthető és szellőztethető kivitelben –, vezeték nélküli telefontöltő és valós idejű navigációra képes rendszer teszi teljessé a képet.

A vevő kérésére infravörös kamerával dolgozó éjjellátója 100 méteres távolságig pásztázza az utat, veszélyesnek tűnő objektumok felbukkanásakor figyelmezteti a sofőrt és meg is jelöli a kijelzőn az autó útjába került embert, állatot, tárgyat. Képes részben elvezetni magát a Grandland: a kamera és a radarok segítségével magától tartja a követési távolságot az előtte haladótól, miközben igyekszik a sáv közepében maradni. Torlódás esetén a teljes megállás után képes újra elindulni, persze csak ha az előtte lévő autó is elkezdett gurulni, de ezúttal a józan felszereltségre fókuszálva ezek az extrák nem képezték a csomag részét.

Jó grafikájú az óracsoport, kellemes a vezetői környezet

Az utastérben szerencsére még jellegzetesen opeles formajegyekkel találkozunk, s noha digitális az óracsoport, a rüsselsheimek próbáltak egyedien egyszerű grafikával eltávolodni a testvérmodellekben látottaktól. Számomra egyedül az hat kifejezetten zavarónak, hogy a központi kijelző két oldalsó sávját a klíma hőmérsékleti értékei foglalják el, holott erre dedikáltan ott a tekerőgombos, ergonomikus klímapanel. Ez vélhetően a PSA rokonság hozadéka, nem akartak már a szoftver jelentős módosításával foglalkozni, így viszont a széles kijelző helyett két vaskos, fekete és kihasználatlan sávval kell megbarátkoznunk.

A helykínálat egyébiránt kiváló, elöl-hátul bátran terpeszkedhetünk a 4,5 méteres hossznak és a 2675 mm-es tengelytávnak köszönhetően, s akár 190 centi magasak számára is vállalható hosszabb távon a hátsó sor. Az ergonómia teljesen rendben van és az ülések az ígéreteknek megfelelően tényleg kényelmesek. A csomagtér alapból 500 liter feletti, bővítve pedig mintegy 1,6 köbméternyi űr várja a temérdek holmit.

Belül is szívesen láttunk volna több színt

Extrák terén sok-sok apróság áll rendelkezésre, azonban látszik, hogy a Grandland esetében a gondtalanságot nyújtó extráknak is jutott hely. Így gyors szélvédőfűtés, kormánymelegítés és egyéb nyalánkságok is foglaltatnak a csomagban a már megszokott tételek, illetve a kiterjedt biztonsági asszisztensek mellett. A modern kor szellemében 4G hotspot, 360 fokos kamera, prémium hifi is elérhető az autóhoz a fent említett, technokrata funkciókon kívül.

Ezúttal az autóhoz elérhető egyetlen benzines erőforrást kaptuk kézi váltóval: a 130 lovas (230 Nm) háromhengeres ‘egykettes’ (terheletlenül) a nagy karosszériában is vidámnak hat, ami kezdésnek jó. Érzésre már lentről ‘él’, de karaktere csábít a pörgetésre, a fürgébb közlekedésre. A kis benzinmotorral bő 10 másodperc alatt futja meg a Grandland a 0-100 km/h-s sprintet, az autó végsebessége pedig nagyjából 190 km/h, vagyis meglepő módon bőven elég a mindennapi használatra ez a motor. A szigetelés nem rossz, de azért háromhengeres mivoltát nem tudja letagadni az ‘egykettes’.

Arányai miatt szép a szemnek az Opel kompakt hobbiterepese

A kis turbómotorhoz a tervezők egy nem túl pontosan, de legalább közepesen rövid utakon kapcsolható, ám kellemes áttételezésű hatsebességes kézi váltót kapcsoltak, amivel kiválóan ki lehet használni az erőforrás nyomatékát. Opcionálisan nyolcgangos automataváltó is kapható különben, csupán 600 ezer forint ellenében, ami vállalható felárnak tekinthető, a 8-as váltó pedig teljesen korrekt szerkezet, vagyis a kényelemorientált vásárlók számára bátran ajánljuk.

Ellenben hiába néz ki SUV-nak a Grandland, az alapokat szolgáltató francia Peugeot 3008-hoz hasonlóan összkerékhajtás nem kérhető a belsőégésű motoros változathoz, igaz, szerintünk valójában nem is nagyon hiányzik ez a vásárlóréteg számára. Aki mindenképp 4x4-et akar, annak a méregdrága plug-in hibrid jelenthet gyógyírt.

Semmi extra, mégis kifejezetten jó a Grandlandban lenni

Viszont korrekt menetteljesítmények ide vagy oda, azt sajnáljuk, hogy nem elérhető egy izmosabb benzinmotor az autóhoz. Ennek ellenére az autóhoz elegendő a kis erőforrás tudása, a kis tömeg jótékony hatása ráadásul a dinamika mellett a fogyasztásban is megmutatkozik: autópályán 7,5, városban 8 liter körül maradó fogyasztás átlagos, a magas építéshez képest korrekt. Odafigyelve akár 6,5-7 literből is eljárhatunk vegyesen, igaz, a 130 lovas dízel vélhetően kb. 1-1,5 literrel kevesebbel is beéri, cserébe nem ilyen vidám, drágább, és a hangja sokkal kevésbé izgalmas.

Az elöl MacPherson, míg hátul csatolt lengőkaros rendszerű futómű abszolút stabil, kellemes balansz és korrekt komfort jellemző rá, meglepően nem SUV-os érzésű, mi több, a kormányzás is szokatlanul direkt, amiért ugyancsak pirospont jár, akárcsak a csendes futásért.

Korrekt műszaki tartalmat kínálnak a villámosok

Mindent egybevéve ismét korrekt csomagot pakolt össze tehát a PSA és az Opel, azaz immáron a Stellantis, az egyetlen és alapnak is mondható motorral is egészen dinamikus, harmonikus egyveleget képezve. Korrekt Opel minőség, tisztességes műszaki tartalom, azonban árak tekintetében már nem áll olyan jól a Grandland szénája.

Ugyanis listaáron a benzines belépő 12,2 millió, míg a józan normafelszereltséghez még plusz félmillónyi extra kell. A tesztelt modell egyébként már a 13 milliós határt is átlépte, ami azért egy nem túlságosan extrázott, 1,2-es, háromhengeres autóért elkérve túllépheti sokak ingerküszöbét. 680 ezres kedvezmény ide vagy oda, a Kia Sportage négyhengeres, 150 lovas turbómotorral már 10 millió alatt is elhozható, 13 millióért pedig csúcsra is szerelhetjük.

Hiába szimpatikus, nagyon drága a Grandland

Tovább árnyalja a képet, hogy az ugyancsak 150 lovas jó kis 1.5 EcoBoosttal elérhető, nem mellesleg nagyobb és tágasabb Ford Kuga induló listaára is alacsonyabb, de kicsivel 12 millió felett már jól felszerelt, még nagyobb, 175 lovas Toyota RAV4 is elhozható kétliteres szívómotorral. Folytathatjuk, hiszen hiába tartozik a szegmens szűkösebb tagjai közé a Mazda CX-30, 122 lovas kétliteres motorral csúcsra szerelve megáll 11,5 millióban. Az Opel kissé túlárazta a Grandlandot, talán ez a modell egyetlen és igazán nagy baja.