Hazánkban a benzin- és dízelmotorral hajtott autókon kívül alig ismer mást a piac, pedig számos alternatívával vásárolhatunk alacsonyabb fogyasztású, vagy éppen kedvezőbb fenntartási költségű modellt. Ezúttal az Opel garázsából hoztunk el egy benzines, egy dízelmotoros, egy autógázos és egy elektromos kompaktot, hogy megtudjuk, melyikkel éri meg legjobban közlekedni.
Az autógyártók sem kedveznek túlságosan ilyen szempontból, bár tisztelet a kivételeknek, hiszen például bioetanolos autót gyárt a Ford és gyártott a Saab is, gyári gázos kivitelt pedig a Škoda műhelyéből vásárolhatunk.
Érdemes minden alternatíván elgondolkodniA legszélesebb palettával ilyen szempontból viszont az Opel rendelkezik, hiszen a hagyományos benzinnel vagy gázolajjal működő modellek mellett a rüsselsheimiek kínálnak alkoholos verziókat, kiterjesztett hatótávú elektromos hajtásláncúakat és gyári gázos változatokat; utóbbiból méghozzá kétfélét, LPG-t és CNG-t (Zafira CNG tesztünket itt olvashatja).
A kínálat tehát ténylegesen bőséges, ezért úgy döntöttünk, hogy a legnépszerűbb kategóriába belemarkolva elhozunk négy különféle üzemanyaggal hajtott autót az Opeltől, hogy nagyító alatt vizsgáljuk azok fenntartási és üzemeltetési költségeit, de természetesen valamilyen szinten a képességeiket is értékelnünk kellett. a költségeket a 150.000 km-es szervízösszegek, valamint a fogyasztás adja, ebből vetítjük kilométerenkénti költségre az egész miskulanciát. Adóval és biztosítással nem számoltunk, az ugyanis hasonló a tárgyalt modellekre, egyedül az Amperára vonatkoznak más szabályok, azonban ettől ezúttal eltekintünk.
A választott népszerű kategória adja magát a kompakt vagy más néven alsó-középkategória személyében. A versenyzők pedig sorra az 1,4 literes turbómotorral szerelt benzines Astra, az ő LPG-s testvére, valamint a hasonló teljesítménnyel bíró 1.7 CDTI, elektromos fronton pedig az Amperát vallattuk. Alkoholos modellt csak a nagyobb kategóriában focizó Insigniából kapni, a CNG-t pedig már az elején elvetettük, hiszen a remek megoldás itthon használhatatlan a mindösszesen három kútból álló hálózat miatt.
Az 1.4 Turbo a kategória egyik legjobb motorjaAz 1.4 Turbo Astrát, azt hiszem, nem kell már bemutatnom a kedves Olvasóknak, hiszen járt már nálunk kombiként automataváltóval és ötajtósan kézivel, utóbbi hajtáslánccal igazán jól teljesítve. A jó minőséget és összeszerelést remek futóművel és kellemes formatervvel dobta meg az Opel, ráadásul az árlistákat böngészve kiderül, hogy a kategória egyik legjobb vételével van dolgunk.
Nos, a lényeg ezúttal a fogyasztáson és a szervizelési költségeken van. Előbbi szempontból szépen teljesít az 1,4 literes, 140 lóerős négyhengeres, hiszen normakörünkön 6,2 litert gurított le a torkán, ráadásul a komplett teszt alatt sem kért többet 7,2 liternél, tehát takarékosság szempontjából rögtön jó pontokat írhatunk a számlájára. Mindeközben nem feledkezhetünk meg a kötelező szervizekről, amelyek 150.000 km-es futásteljesítményig az Opel legfrissebb kalkulációja szerint 230.774 forintos összeget emésztenek fel.
Ez utóbbiból, illetve a normakörünkön mért fogyasztásból (az üzemanyagok áránál az aktuális átlagárat vesszük figyelembe) pedig rögtön kalkulálhatjuk is az egy kilométerre jutó költséget, ami az 1,4-es turbós Astra esetében 28,7 Ft-ra adódik.
A dízelmotor kulturáltsága sajnos nem az igaziKomoly kihívóként számolhatunk a, 1,7 literes gázolajos modellel, hiszen a magyar piac valamilyen érthetetlen okból kifolyólag túlértékeli a magasabb szervizköltségű, de alacsonyabb fogyasztású dízeleket, aminek eredménye nem csupán az eladásokon látszik meg, hanem a használtautók esetében a gázolajosok túlárazottságán is.
Nálunk a 125 lóerős CDTI járt, ám ma már érdemesebb a 130 lovas verziót választani, az valamivel kulturáltabb és erősebb is az előbbinél. Ha már itt tartunk, hozzá kell tennem, hogy bizony kifinomultságban az Opel közepes dízelmotorja nem veszi fel a versenyt a benzinessel, sőt, az 1.4 Turbo kifejezetten morcos, mély orgánumával további jó pontokat szerez.
Az 1,7-es öngyulladós normakörünkön szép eredményt ért el, 5,6 literre adódott ugyanis fogyasztása, ami komplett teszten sem volt magasabb 6,2 liternél. Szervizköltséget terén ellenben már megmutatkozik az előbb említett vaskosabb összeg ugyanis a hasonló teljesítményű benzinesnél mintegy 100.000 forinttal drágábbra jön ki, egészen pontosan 358.206 forintot kell otthagyni a kötelezőknél a dízel esetében 150.000 km alatt.
Az adott értékekkel kalkulálva 26,9 Ft/km költséggel számolhatunk, ami bizony nem sokkal kedvezőbb a benzinesénél, azonban a magyar piac viselkedése okán az értéktartás miatt érdemes lehet hosszabb távon ebben gondolkodni, feltéve, ha a vásárló számára nem zavaró a CDTI kulturálatlan viselkedése.
Létezik a hagyományos üzemanyagoknál olcsóbb üzemelést kínáló? Lapozva kiderül.