Tesztek

Kovács úr boldog! Persze ki ne lenne az, aki éppen aznap tudja meg, hogy az előléptetésével együtt 15 millió, plusz-mínusz párszázezer forintig választhat magának céges autót, ráadásul márkamegkötés nélkül. Izgalmas napok állnak tehát főhősünk előtt, aki bár nem szakértője a négykerekűeknek, a férfiak részéről általában tapasztalható gyermeki öröm azért mégis körüllengi, ha egy-egy érdekes járművet vehet éppen szemügyre. A választás pedig sosem könnyű, kivéve persze, ha szerelembe esik az ember…

A kombi is kívánatos - galériaDe ne rohanjunk ennyire előre. Kovács úr boldog családapa, van egy 10 éves kislánya és egy 14 éves fia, akikkel gyakran járnak kirándulni, nyaralni, így az első kitétel az volt a listán, hogy mindez kivitelezhető legyen az autóval. Ugyanakkor a családfő nem szeret feltűnősködni, így a prémium márkák nem is igazán jöttek szóba, ahogyan a magas építésű hobbiterepesek sem kerültek közel a szívéhez. A megoldás tehát ezek után viszonylag egyértelműen körvonalazódott főhősünk szemében: egy középkategóriás kombi lehet a jó megoldás, amiből egy minden hájjal megkent példány is kijön a keretből. A sors pedig úgy hozta, hogy elsőként éppen egy Opel kereskedésbe vezetett az út.

Nehéz neki ellenállni - galériaInsignia, mi más? A villámosok kínálatából egyedül ez a típus jöhetett szóba, amelyen egyből meg is akadt emberünk szeme. Ez pedig nem is csoda, hiszen mi is számtalanszor leírtuk már, hogy nehéz betelni az Opel középkategóriásának látványával, akkor is, ha egy Country Tourer verzióról van szó. Kovács urat is megbabonázta a csábos tekintet, mely a finom vonásokkal és a jól eltalált ledes nappali menetfényekkel alkot egészet, miközben a „terepesített” verzió férfiasságot árasztó műanyag elemei, a sötétzöld fényezés és a gyönyörű, 18 colos keréktárcsák csak tovább fokozzák a hatást. Ha mindez még nem lenne elég, a kombi kitételnek is megfelel az autó, ráadásul a krómcsíkkal összefonódó hátsó fénytestek kialakítása is csavar még egyet az amúgy is látványos külsőn.

A kereskedésben álló Country Tourer tehát már kiszemelte leendő tulajdonosát, amely gyanútlanul egyre közelebb is került hozzá, amit az értékesítők csak a távolból figyeltek széles mosollyal a szájukon, tudván, hogy nem kell közbeavatkozniuk, az Insignia képes egyedül is elejteni a vadat. Nincs is túl nehéz dolga, hiszen a szívdöglesztő külső mellett az utastér is képes hódítani első ránézésre. A gyönyörű, konyakszínű nappabőrből készült fotelek látványa, valamint a műszerfalon és a középkonzolon található hatalmas kijelzők fényjátéka mind-mind vonzóvá varázsolja a belsőt. Ekkor pedig végleg magába zárta a főhősünket a villámos telekjáró: Kovács úr helyet foglalt az autóban, megmarkolta a vastag, finom bőrrel behúzott látványos kormányt és úgy érezte, otthon van.

Hívogató az utastér - galériaEgy rövid egyeztetés után már meg is volt az időpont a tesztvezetésre, melyre már az egész családot elhozta emberünk – mert azért mégis ki kell próbálni, hogy beférnek-e a gyerekek. Pillanatok alatt mindenki bent volt az autóban. A Kovács család nem egy nagynövésű família, így az egyébként még a kombiban is szűkös hátsó fejtér és átlagos lábtér egy cseppet sem zavarta meg a lurkók nyugalmát, sőt, a 180 felettiek életét elöl hátul megkeserítő, félig nyitható panorámatető ebben az esetben külön örömmel szolgált az autóban helyet foglalóknak. Főhősünk tehát széles mosollyal az arcán figyelte, ahogy felesége nagy megelégedessél konstatálja, hogy a kifejezetten kényelmes bőrülések nem csak fűthetők, hanem hűthetők is – észre sem véve, hogy a látványos, érintőgombos klímapanel kezelése bizony hagy némi kívánni valót maga után –, miközben a gyerekek tátott szájjal kémlelték az éppen bárányfelhőkkel telerajzolt eget.

A nagy attrakció pedig csak ezután következett, amikor Kovácsné a csomagtér felől érdeklődve megnyomta annak nyitógombját. Az egyébként hatalmas, nehézkes és nem túl helytakarékos ajtó pedig önmagától elindult felfelé, ezzel először a frászt hozva, majd később csodálatot kiváltva az asszonyból, akit ezzel meg is vett magának a Country Tourer – ha az egyébként méretes és jól variálható rakodótér nem lett volna elegendő ehhez. Eközben az apuka fiával jókat szórakozott a logikusan kezelhető, hatalmas érintőképernyővel rendelkező IntelliLink rendszerhez tartozó érintőpaddal – mely, ha másra igazán nem is, erre a célra jó szolgálatot tesz –, miközben a szép orgánummal rendelkező Bose hifiből a női szekció bosszúságára kedvenc nótáikat üvöltették.

A váltó nem egy főnyeremény - galériaA család tehát a néhány zavaró hibáról tudomást sem véve máris el volt ragadtatva a telekjáró Insigniától, mely a kötelező havi kirándulásoknál is jó szolgálatot tehet majd, amikor néha-néha földútra tévednek – na persze egy normál kombinál az alig pár milliméteres emeléssel sem lesz alkalmasabb a terepezésre, hacsak az összkerékhajtás miatt nem. Kovács úr egyébként dízelpárti, és az automataváltóhoz is ragaszkodik, hiszen belefér az árba. Szerencséjére a kiválasztott autó éppen a modellhez elérhető legerősebb gázolajossal lett felszerelve, méghozzá az Opel hatfokozatú automatájával párosítva. Eljött hát a nagy pillanat, a tesztvezetés ideje, melyet már alig várt a családfő. A váltókart D fokozatba tolva szépen lassan megindult az autó, hogy aztán kicsivel később az országútra érve végre megtapasztalhassa a sofőr, hogy mit is jelent 195 lóerő négykeréken.

Az igencsak tétova váltó először még Kovács úrnak is feltűnt, aztán ezen gyorsan átlépve sokkal inkább a tempós gyorsulásra próbált koncentrálni, ami azonban a várt eredménytől kissé elmaradt. A gyár által megadott 9,9 szekundumos adat persze nem csoda, hiszen egy közel 1,9 tonnás autóról beszélünk, melyet a rengeteget csúsztató, butácska automataváltó is lassít. Főhősünk jókedvét azonban semmi nem szegi, hiszen a negatívumok helyett sokkal inkább a rengeteg funkciót (navigáció, audio, telefon, autó adatainak kijelzése) magában foglaló műszerfali kijelzővel van elfoglalva, mely szép grafikájával és folyékony képével okoz örömteli perceket a vezetőnek.

Nagyon finom, de az ára horribilis - galériaA három fokozatban (Tour, Normal, Sport) állítható jármű-karakterisztika szintén lenyűgözi Kovács urat, mely leginkább az adaptív FlexRide futóműnek köszönhető. Kovácsné a nyugodt utazásokat kedveli, így a kényelmes siklást biztosító Tour állást neki találták ki, miközben a családfő néha azért szereti sportosabbra venni a figurát, amit a piros műszerfali világítással tarkított Sport fokozat biztosít majd számára. Mindez azonban már mit sem számított, amikor a kereskedés alkalmazottja megmutatta emberünknek a kitűnően működő, akár állóra fékező távolságtartó tempomat, a sávelhagyásra figyelmeztető rendszer, a holttérfigyelő, a kanyarkövető xenon fényszóró és a rossz időben szinte használhatatlan tolatókamera rejtelmeit, melyek mély ámulatba ejtették főhősünket.

Többet vesz el, mint amennyit ad - galériaUgyan a fogyasztás szinte teljesen hidegen hagyja Kovács urat, azért érdemes róla megemlékezni, hiszen az Opel kétliteres duplaturbósa ékes bizonyítékként szolgál az eddig is ismert tényekre, miszerint a plusz súly, az összkerékhajtás és egy rosszul sikerült automataváltó bizony hatalmas plusz étvágyat jelent. Ugyanis a Vajda kolléga által már ugyanebben a típusban tesztelt erőforrás akkori 5,5 literes normakörére a 4x4-es, automata Country Tourer 7 literes eredménye bizony rendesen rákontráz. Az országúton még elfogadható 5-5,5 literes értékek autópályás tempó mellett már 7 liter fölé adódnak, míg városban könnyedén elautózhatunk akár 9 litert is 100 kilométeren a szívdöglesztő Insigniával. Na persze mindez más megvilágításba kerül, ha azt mondjuk, az autó nagyrészt hozza a gyáriak által megadott adatokat, ám a megítélésen ez sem sokat javít. Joggal várhatnánk tehát jobb mutatókat, de főhősünk beosztásában ez a 7 liter körüli eredmény nem számottevő.

A tesztútról visszaérve megszületett - az egyébként már az első pillanatban biztosra vehető – döntés, fittyet hányva a kisebb-nagyobb hibákra. Kovács úr büszke volt magára, gondolván, hogy még a cég kontóját sem terheli meg annyira, hiszen nem egy prémium márka modelljét választja. Az első meglepetés akkor érte főhősünket, amikor megpillantotta az őt szerelembe ejtő és hőn áhított példányának árcéduláját, mely éppen csak becsusszant a megengedett határ alá. Ez persze nem is csoda, hiszen a kétliteres duplaturbós dízel Country Tourer alapára összkerékhajtással és automataváltóval 11,64 millió forint, melyre a szép fényezéssel, a finom bőrbelsővel és a látványos keréktárcsákkal máris közel 1,2 millió forintot dobhatunk rá, és akkor még nincsen navigációs rendszerünk és Bose hifink 360, tetőablakunk 317 vagy kétzónás klímánk 96 ezer forintért. Az egyébként nagyrészt feleslegesnek mondható összkerékhajtás, a butácska automataváltó elhagyásával és az eggyel kisebb teljesítményű, 163 lóerős erőforrás megrendelésével egyébként 1,8 milliót nyerhetett volna az üzleten Kovács úr, de úgy látta, ha így is belefér a keretbe az autó, akkor nem mond le semmiről.

Elítélhetnénk főhősünket, mondván ennyi pénzből akár egy prémiumgyártó termékét is, melyből ugyan csak egy gyengébben felszerelt példányra futotta volna, mégis magasztosabb hangulatba csöppenhetett volna. Így például választhatta volna a józan felszereltséggel alig drágább, és erősebb Mercedes-Benz C 250 T-modellt, vagy éppen a hasonló áron futó BMW 320d Touringot is. Ha pedig mindenképpen ragaszkodott volna a „terepesített” kombik világához, akkor belefért volna az öregecske, bár jóval olcsóbb Citroёn C5 CrossTourer, vagy a magasabb szintet képviselő, ám közel sem olyan izgalmas Volvo XC70 is, mely kisebb lemondásokkal szintén kijött volna a 15 millió körüli keretből. A hamarosan érkező Volvo V60 Cross Countryról sem sokkal maradt le Kovács úr, ahogyan a kiválónak ígérkező Volkswagen Passat is megkapja az Alltrack változatot, de mindez hiába, hiszen főhősünk szerelembe esett, ami pedig nem ismer akadályokat.