Tesztek

Bizonyára hosszasan elvitatkozhatnánk a Volvo legjobb típusának meghatározásával kapcsolatban a márka kedvelőivel, ám a gyártó immár összes modelljének kipróbálása után ki merem jelenteni, hogy megtaláltuk a svédacélok kínálatának legfinomabb tagját, amely kijelentést az autó leadásakor az importőrnél több illetékes is megerősítette: ez nem más, mint az S80-assal és a V70-essel együtt nemrég felfrissített XC70. Ám figyelem, a hibátlan döntéshez ennyi nem elég: ha a cikkben velünk tartanak, javaslatunkkal akár 2,75 millió forintot spórolnak, így pedig nem csak egy remek családi mindeneshez, de egyben egy kiemelkedő ár/érték arányú prémium négykerekűhöz juthatnak.

Nehéz sokoldalúbb autót találni a Volvo XC70-nélAz XC70 hiába nem tökéletes - mi több, hibalistámra több, szerencsére inkább csak apró tétel is felkerült - , ez a modell képviseli leginkább a svéd gyártó család- és (aktív) életmódbarát filozófiáját. Tágas, kényelmes, biztonságos, átgondolt, praktikus és az élményhajhászáson kívül - ami olyan távol áll tőle, mint Makó Jeruzsálemtől - mindenre használható. Mehetünk vele sokan síelni és az AWD-kivitelek okos összkerékhajtása garancia arra, hogy szinte bármikor feljutunk a pályák legfelső parkolójába; óriási csomagtartójának és a kategóriához képest hátul csupán átlagos, bár így is bőven elég lábterét leszámítva tágas utasterének köszönhetően még ötödmagunkkal sem jelent gondot egy hosszabb nyaralás.

S ha véletlenül könnyebb terepre vagy esetleg szőlősbe tévedünk, a tisztességes hasmagasság a körkörös műanyagvédelemmel karöltve igyekszik legyűrni a feladatot. Amennyiben pedig sietni kell, a 215 lovas motor korrekt fogyasztással képes síri csendben repíteni az üresen 1,8 tonnás testet.

Felárért millió szem vigyáz az utasokra - galériaMackós megjelenésével és a Volvo nagy puttonyos modelljeinek hagyományát megtartó, kubikus stílusvonalakkal megrajzolt far-formatervével az XC-széria középső tagja közel sem egy szívtipró, így a szerelem első látásra esete szinte kizárt, ám fenti tulajdonságainak köszönhetően egy két-/háromgyerekes apa szinte nem is álmodhat jobb családszállító eszközről, s mivel ez a Volvo mindig, minden helyzetben hű társa marad a famíliának, idővel nagyon megszeretteti magát. A teszthét során én is hasonló sorsra jutottam: egy remek vezethetőséggel megáldott 1-es BMW-ből ültem át, amivel a nedves utakon nagyokat mókáztam, s bizony elég nehezen szoktam meg a magas üléspozíciójú, nehézkes és billegős XC70-et a sportos bajor után.

Nem volt szerelem első látásra, de megszerettemAztán teltek-múltak a napok és egyre jobban hozzám nőtt az ’unalmas’, ám minden életszituációban remekül helytálló svéd; olyannyira, hogy alig akartam elválni tőle, és eldöntöttem, hogy ha később lesznek gyerekeim, álomgarázsomban egy nyitható tetejű élményautó mellett helyet kapna egy XC70-es, amivel felfedezzük a világot. Mégpedig lehetőleg ebben a csodálatos óceánkék színben, s lehetőleg a tesztautó 640 ezer forintot kóstáló Ocean Race csomagjával, amely moderált feláráért cserébe többek között bőrkárpitozást, metálfényt, illetve szépséges 18 colos könnyűfém kerékgarnitúrát kapunk. Ráadásul a sok apró, a vitorlázás szerelmeseinek oly kedves kiegészítőről (mint például vászonvarrású műszerfal-betétek, ülések vagy a csomagtér-takaró kötélfogantyúja stb.) nem is beszéltem, amelyekkel a márka az általa támogatott világkörüli vitorlásversenyről emlékezik meg.

Az Ocean Race kivitel nagyon megéri felárátEddig eleget dicsértem tesztalanyunkat, s jó néhány kedves mondat még hátravan, ám most egy csokorba szedve leírnám negatív észrevételeimet, amelyekkel bőven együtt lehet élni ugyan, de hozzátenném, hogy néhány dolgot a konkurensek már egy, de akár két kategóriával lejjebb is jobban csinálnak. Ilyen például a kihúzható kalaptartó, amelyet vezetősín hiányában egy kézzel elég nehéz használni - egy Astra kombiban ezt sokkal okosabban megoldották a mérnökök. Mivel emelt kombiról, úgymond ’majdnem terepjáróról’ van szó, az részletkérdés, hogy elöl a magas üléspozíció megszokást igényel, de az ülések belső felén elhelyezett és elérhetetlen, tekerős gerinctámasz-állítók megszokhatatlannak bizonyultak. Nem tudjuk, hogy a hagyománytisztelés miatt nem tér-e át a Volvo egy jobban elérhető vagy egy elektromos megoldásra, de ez a legrosszabb hagyomány, amit ápolhatnak.

Az összkerékhajtás okos, a hátsó futómű feszesAz XC70 futóművét nem a 18 colos kerekekre hangolták. A nagy terhelhetőség és a plusz kihajtás miatt eleve keményebb a hátsó futómű, mint mondjuk egy azonos alapokon nyugvó elsőkerekes S80 esetében, de a 18-as felnikkel a kelleténél idegesebben viselkedik az autó – sokkal harmonikusabb lenne egy kevésbé szép, ám praktikusabb 16-17-es garnitúrával. Azért látszik, hogy csak annyira tették feszessé a rendszert a tervezők, hogy a magas felépítés ellenére az autó ne jöjjön zavarba egy nagyobb tempóval abszolvált terhelésváltás során sem. A kisebb ütéseket leszámítva különben szépen ringatózik a ’félterepes’, és azért kanyarokban sem fogunk ám leesni az útról; végig kiszámíthatóan és alulkormányozottan viselkedik az autó, csak nem gyors – persze nem is kell annak lennie. A 70 ezer forintért kínált, három fokozatban állítható szervokormány meglepően jó, érzésre bármikor veri a BMW új kormányműveit és a fékrendszer adagolhatósága szintúgy remeknek mondható.

Szuper a D5-ös erőforrás, de a D3-at válasszákA fenti hiányosságokon kívül már csak a hidegen, illetve félgázos terhelés alatt érces, bár inkább érdekesnek, mint csúnyának nevezhető orgánumú öthengeres erőforrás hozható fel, mely hangosabb kategóriatársaiénál. Emellett a váltóval kapcsolatban is kívánnánk még valamit a Volvósoktól: egy hosszabb hatodik fokozatot vagy inkább egy hetedik-nyolcadikat, ahogy a többiek csinálják a közép-felső prémium szegmensben. A hajtáslánc egyébként az imént felsorolt kritikán kívül hibátlan. A lépcsős feltöltésű, tehát két turbóval lélegeztetett 2,4 literes D5 erőforrás legfrissebb verziójában 215 lóerőt présel ki magából, az automatával együtt pedig 440 Nm-es nyomatékot képes felvonultatni (kézi váltóval 420 Nm); mondanom sem kell, hiába az 1,8 tonnás üres tömeg, ennyi erő az automataváltóval és az okos összkerékhajtással kombinálva is bőven elég a több mint elegendő menetteljesítmények produkálásához.

Igen jól megy a D5 kivitel - a hajtáslánc remekErről az autó általunk mért 7,9 szekundumos nulla-százas sprintideje is tanúbizonyságot tesz, ami a gyári adatnál 0,4 másodperccel jobb eredményt jelent – a 'csak' 205 km/h-s végsebességet elektronika korlátozza. A gyorsulási adatnál viszont sokkal többet jelent a motor remek rugalmassága: a lépcsőzetes feltöltésnek köszönhetően már kicsivel 1000-es percenkénti fordulatszám felett megérkezik a nyomaték java, s padlógázra már-már sportos hang kíséretében vígan forog közel 5000-ig a hosszú löketű D5. A régi automatát sokan szidják, ám tökéletesen illik a nyugodt hangulatba: nagyon lágyan dolgozik (bár a kényelem miatt 1-3-ig kicsit sokat ’csúsztat', vagyis nem takarékoskodik), szerencsére nem idegbeteg, így gyönyörűen kihasználja az erőforrás lent megérkező nyomatékát, míg Sport-állásban éber. Jó hír, hogy rövidesen start/stop rendszer is érkezik hozzá.

Jó az automata, de rövid a végáttétel - galériaÉrthetetlen, hogy ha a motor alul ennyire nyomatékos, miért szabták viszonylag rövidre a hatodik fokozatot: 130 km/h-nál közel 2500-at forog a főtengely, ami nem sok ugyan, de a konkurensek esetében ilyenkor 2000-2200-as értékeket szoktunk meg, ami jobb takarékosságot szavatol. A paramétereket elnézve azért a hét liter körüli normafogyasztás is tisztességes eredmény, de mondjuk a sokak által használt nyolcfokozatú, start/stopos ZF-automatával ez 0,5-1 literrel kevesebb is lehetne. Erre tökéletes bizonyíték, hogy a gyári adatok szerint a kézi váltós, start/stopos XC70 D5 az automatánál 1,2 literrel kevesebbet, mindössze 5,6 liter gázolajat kér 100 km-enként, ami kiemelkedő érték. Elsőre hiába tűnik agyament ötletnek egy kézi váltós nagy Volvo, én mindenesetre fontolóra venném, hiszen jobb menetteljesítményekért, 1,2 literrel kisebb fogyasztásért és 560 ezer forinttal alacsonyabb vételárért cserébe már elgondolkodhat az ember. Ráadásul alig kell itt váltani.

(A 2. oldalon megszületik a konklúzió és kiderül, hogyan lehet 2,7 millió forintot spórolni.)