Tesztek

A Volvo egy hónapja, a Genfi Autószalonra már tapintható közelségbe hozta a hazánkban alig fél éve kapható V60 jövőbemutató, két litert fogyasztó, több mint 280 lovas hibridváltozatát, ám nekünk ezúttal a tesztautó személyében kevesebbel kellett beérnünk – már ami a fogyasztás-teljesítmény mátrixot illeti.

Előre megszavaztuk az év autójának - megérdemelteDe a kínálat arany középútját képviselő D3 (nem, a világért sem 3 hengeres, de erről picit később) erőforrással hajtott kombi annak ellenére rettentően jó autó, hogy „csak” 163 lóerős, és jövőbemutató testvérénél háromszor több üzemanyagot „habzsol”; na azért gyorsan hozzáteszem, hogy a hatliteres tesztfogyasztás is több mint remek érték, és nem csak a fogyasztást nem érheti kritika, de magát az autót sem. Az autót, amelynek félig-meddig látatlanban odaítéltükaz Autó Pult 2011-es Év Autója díjazásán a koronát a drágább kasztba tartozó családi „igavonók” kategóriájában. És örömmel jelentem, hogy nem tévedtünk: a V60 tényleg megérdemli a kitüntetést, hiszen a piac egyik legkellemesebb és legharmonikusabb prémium puttonyosa, s egyben rengeteg család álma.

Az új Volvo megítélésével kapcsolatban tényleg csak pozitív élményeket gyűjtöttem az együtt töltött egy hét soráA Volvóval valamiért szinte mindenki szimpatizáln. Az utca népe tátott szájjal bámulta a gyönyörű vonalvezetésű típust, a benzinkutasok körbeállták, kérdezősködtek, majd jelezték, hogy ha megtehetnék, biztosan mellette tennék le voksukat - de az ismerősök és a szomszédok is üléspróbáért/próbakörért sóvárogtak, majd miután kiszálltak a jobb egyből, elismerően csettintettek, félhangos „majd ha nyerek a lottón…” mormogás közepette. Nem tudom, hogy csinálja a Volvo, de tényleg szinte mindenki szimpatizál termékeivel. És klisé bár, de a német prémiumok esetében közel sem érzem ezt a pozitív megítélést – azokat is megnézik az emberek és elismerik tudásukat, de valahogy mégis sokaknál érzek némi tartózkodást.

Ettől a lámpától én teljesen elolvadok...A tesztautóra visszatéve, Jó érzés volt, hogy besorolásoknál rengetegen maguk elé engedtek, helyet szorítottak nekem, csak hogy végigmérhessék a svédacél vonalait. Mindenesetre, a gyártó formatervezői kotyvasztó-laborjában a Chéf és csapata hibátlan érzékkel rátalált valamire. Szó se róla, eddig is születtek kívánatos kompozíciók a Volvo boszorkánykonyhájában (hogy a hőskort kihagyva gondoljunk csak akár a C70-esre, az előző S60-ra, vagy az XC60-ra), de az új S60/V60 páros teljesen más, valami igazán finom és egyedi – ha étteremről lenne szó, biztos vagyok benne, hogy az megérdemelne legalább két Michelin-csillagot.

Szokásomhoz híven nem kívánok ezen a ponton hosszasan elidőzni, de továbbra is tartom, hogy a V60 szerintem a szebbik S60, pedig ritka, hogy egy kombi tetszetősebb legyen a szedánnál. De nézzék meg azt a lágyan zuhanó tetőívet, a fénytöréseket, a markáns vállat, vagy a játékos krómablakkereteket. A dupla „világítógörbével” büszkélkedő pompás hátsó fényforrásokat pedig (főleg sötétben) órákig lehet csodálni – egyszerűen képtelen vagyok megunni, simán el tudnám képzelni díszítőelemként a nappalimba is. Formatervezés ez a javából, no, jófajta svéd módra!

És a szemeknek oly kedves összhatás végett én bármikor gond nélkül meg tudom bocsátani az autónak, hogy a csomagtartó űrtartalma szignifikánsan csorbult a forma oltárán: a 4,63 méter hosszú „vas” finoman kárpitozott puttonya alaphelyzetben 430 liternyi cókmókot képes elnyelni, de bővíA csomagtartó csak 430 literes, de nagyon praktikustve sem nagyobb az űr 1,25 köbméternél. Viszont ha a V60-at kombi helyett életstílus-autónak nevezzük, máris szemet hunyhatunk a szokásosnál szűkebb raktér felett, bár mondjuk egy két-babakocsis családnak ez aligha könnyíti meg dolgát. Szerencsére praktikumból csillagos ötöst érdemel a típus; tényleg hihetetlen, hogy a mérnökök mennyi mindenre gondoltak. Nézzük csak: van itt kihajtható bevásárlótáska-tartó, a padló alatt egy teljes rekesz-armada várja az apróbb cuccokat (hozzáteszem, a borítót felnyitott állapotában egy kampóval szépen rögzíteni tudjuk), de találunk itt rögzítő füleket is.

Az üléstámlákat nem a szokásos 2/3-1/3 arányban hajthatjuk előre, hanem 2:1:2-ben, így ha valami keskenyebb, hosszú tárgyat szállítunk (mondjuk néhány sílécet), akkor még kényelmesen elfér a hátsó sorban két személy. EAnnyira sík, hogy 2 embernek sátorként is megteszimellett a támlát előrehajtva teljesen sík padlót kapunk (különben 2 személy számára simán képes betölteni a sátor szerepét az autó), sok-sok csomag szállításakor pedig a szériában járó hálórendszer védi meg vészhelyzetben a sofőr és utasa testi épségét az előrerepülő pakkokkal szemben. Az anyósülés teljesen síkba dönthető, felárért pedig jó Volvós szokáshoz híven beépített gyereküléseket is kérhetünk a hátsó padra. Ha már praktikum: tárolóhelyekből bőven eleget találunk, így tényleg nem jelent problémát az apró kacatok elhelyezése, emellett pedig a mindennapi használhatóságot megkönnyítendő a kezelhetőség pofonegyszerű, az ergonómia átgondolt, a menü tud magyarul, a hangulat pedig nagyon jó - kell ennél több, kérem?

(Figyelem, a cikk kétoldalas! - az első oldal végére értek, a másodikra alább tudnak átkattintani.)