Sajnos a helykínálaton a modellfrissítés nem tudott segíteni, az Insignia továbbra is egy kompakt modellel tud vetekedni leginkább sőt, a méretes panoráma üvegtetővel olyannyira lecsökken a fejtér, hogy 180-185 cm felett már kényelmetlenné válik az autó.
Földutakon elbodogul - galériaA szituáción a csomagtér enyhít, amely tágas nyílásával és variálhatóságával növeli a kombi modell praktikumát. A kidolgozás és az anyagok minősége továbbra is példás, noha az Opel típusainál gyakorta találkozunk rapszodikus összeszereléssel – egyik tesztautóban tökéletes csöndben élvezhetjük az utazást, addig a másikban már zizegés, nyikorgás rontja a komfortot.
A Country Tourer dögösségét persze a hajtáslánc is fokozza, hiszen ki ne kívánna egy 250 lóerős, összkerekes verziót, amely ráadásul az automataváltó kényelmével kecsegtet? Az Insignia ezúttal sem tudja meghazudtolni önmagát, s a majd’ kéttonás bódé robosztussága ezúttal inkább súlyosságba megy át. A kétliteres, turbós benzinmotor 250 lóereje minden egyes kilogrammal alaposan megküzd, s míg egy kompaktot ugyanennyi lóerő 6 szekundum alatt repít 100 km/h-ra, addig az Insignia 8 másodperces ideje reprezentálja a jelentős tömeg visszahúzó erejét. Szerencsére a dinamizmus azért továbbra is jó, az automataváltóval sem túl lassan reagálva könnyedén képes bármilyen helyzetből magabiztosan kijönni.
A temérdek lóerőt leginkább nagy tempónál érezzük hasznosnak, a nemzetközi menetpróbán a német autópályák adottságait kihasználva fény derült arra, hogy bizony 180 km/h felett is markáns gyorsulást, példás rugalmasságot tapasztalhatunk. Az Opel hatgangos automataváltója egyébként továbbra is inkább átlagos képességeket nyújt: finoman vált, nem csúsztat sokat, azonban a manuális üzemmódot használva, akár a kormány váltófüleivel, akár a váltókarral visszakapcsolva finom rángatással kell szembesülnünk.
Torkosságára nincs orvosság - galériaA leginkább fájó pont azonban a kissé tompa motorhang mellett a fogyasztás. Persze csodák nincsenek, sejtettük már a legelején, hogy a súlyos test, az erős turbómotor és az összkerékhajtás, valamint az automataváltó kvartettje meglehetősen éhes kombinációt alkot.
Nem tévedtünk, a Contry Tourer városi használat mellett 12-13 liter benzint is képes elfogyasztani, ami manapság már jelentős étvágynak minősül. Országúti vagy autópályás használattal ellenben már mérsékeltebb fogyasztási adat köszön vissza 90-100-as tempónál, illetve 130 km/h-val haladva is 8 liter alatt harap tesztalanyunk. Mindeközben a kifinomultan működő távolságtartó tempomat nyújt hatásos segítséget. Ettől függetlenül azonban menettulajdonságait tekintve az Insignia a jól ismert képet festi: az állítható FlexRide futómű továbbra is remekül biztosítja a feszes vagy lágyabb beállítást.
Ennek okán az úthibák csöndben, könnyedén kisimulnak, s még a puhább üzemmódot jelentő Tour gombra nyomva is gyors kanyarokat hagyhatunk magunk mögött. Az élvezetek halmozásához pedig mindemellett az okosan működő összkerékhajtás ugyancsak hozzásegít, kissé nedves útfelületen a menetstabilizátor vigyázó szemét eltakarva finom fenéktolást érhetünk el, miközben egy kis ellenkormányzással hamar stabil állapotot érhetünk el ismét. Nyilvánvalóan terepre nem való a Haldex rendszerű összkerékhajtással szerelt Country Tourer, azonban néhanapján, az aktívabb életet élők, a gyakran síelők számára lehet értelme a dolognak.
Belül is korrekt és stílusos - galériaSumma summarum, az Insignia ebben a konfigurációban az egyedi, mokány stílus miatt talán még kívánatosabb. Egyszerűen a nyilvánvaló hibái ellenére képes arra, hogy levegyen a lábáról bárkit. Szűk, de kell, 12 litert nyel le, de akarom, a 250 paripa patakokban izzadva küzd meg a mérhetetlen tömeggel, mégis képtelenség nem szeretni. Hihetetlen, de igaz: az Insignia egyszerűen stílusával képes olyan hatást elérni, amit nehezen kompenzálnak az objektív véleményalkotás során felmerülő hiányosságok. Az Opel ezt az egyet nagyon jól eltalálta, s talán nem is véletlen, hogy oly sok Insignia szaladgál az utakon.
Ellenlábast pedig aligha találunk. A Volkswagen Passat hasonló modellje benzinmotorral nem kérhető, az Audi A4 Allroad vagy a Volvo XC60 pedig már a prémium kategóriába tartozik, ennek megfelelően áruk is magasabb valamivel.
A Opel Insignia Country Tourer az erős benzinessel és automatával 11,6 millióról indul, ahonnan az extrákkal könnyedén lódul tovább, és a 14-15 milliós határ elérése sem lehetetlen, ahogy azt tesztalanyunk is bizonyítja. Aki nem ragaszkodik a benzinmotorhoz, a 165 vagy 195 lóerős turbódízelekkel bizonyosan jobban jár az üzemeltetési költségek okán. A borsos vételárat az érte kapott érték, illetve a használat élménye enyhítheti, míg a valódi csökkenést az Opel épp aktuális akciói jelentik.
Néhány szóban
Az Insignia ezúttal is megpendítette a szív húrjait, ahogyan azt megszokhattuk tőle. A Country Tourer kiadás mokánysága ugyancsak vonzó, határozott, egyedi stílusával figyelmet kelt és tekintélyt parancsol az utakon. Sajnos az Opel az alapokat illetően nem tudott csodát tenni, s az erőteljes hajtáslánc hatékonysága alacsony maradt. A nagy fogyasztás és a teljesítményhez mért dinamizmus nem az igazi, ahogy a helykínálat sem, összességében mégis maradandó nyomot hagyott tesztalanyunk.
Előnyök: Komfort; Rugalmasság; Remek futómű; Egyedi stílus; Elegancia; Jó összeszerelési és agyagminőség;
Hátrányok: Kategóriához mérten gyenge helykínálat; Nagy fogyasztás; Teljesítményhez mérten lassú; Átlagos automataváltó