Az alábbi cikkünk még egy korábbi holnapstruktúrából származik, így előfordulhatnak szerkesztési hiányosságok. Megértésüket köszönjük.

Zakatol a szívem. Idegpályáim minden erejükkel a tagadásról győzködnek, valamivel lentebb, a mellkasomban azonban a szerteáradó, émelyítő boldogság próbál meggyőzni minden egyes dobbanásával az ellenkezőjéről. Szív és ész párbaja ez, érzelem az értelem ellenében, ahogy az a szerelem nagykönyvében meg van írva – s mint ilyenkor szokás, az érzelmek könnyedén képesek gazul felülkerekedni az észérveken.

A napfény édes ízét hozza közelebb - galériaS hogy ennek mi az oka, miért vagyunk képesek az objektív ítélet kihirdetését követően mégis minden porcikánkkal ragaszkodni a szubjektivitás csalfa álomvilágához? A válasz egyszerűen emberiességünkben rejlik. Amennyiben megelégednénk a feltett kérdésekre adott egyenes válaszok statisztikai elemzése nyomán kapott rideg igennel vagy nemmel, aligha különböznénk az érzelmeket nem ismerő gépektől. Azonban hús-vér emberek vagyunk, minek okán sokszor épp a boldogság pillanatait vagy a bánattal elvegyülő könnycseppeket akarjuk megélni.

Persze bőven akadnak rideg fémdarabok, amelyek még csillogó üveggyöngyeikkel sem képesek inspirálni a szemlélőt, míg mások mindenféle ékesség nélkül megmozdítanak odabenn egy aprócska kavicsot, amely aztán később, mint szikla gördül tova, mély nyomot hagyva maga után.

Tapasztalataim szerint nincs ezzel másképp az Opelt a csávából kirángató Insignia sem, amely még évekkel a bemutatkozás után is képes mély benyomást gyakorolni a szemlélőre. Nem túlzok, de valóban nem ismerek olyat, akinek ne tetszene, sokan egyenesen vágynak rá mindenféle műszaki ismeret vagy tapasztalat hiányában is.

Már messziről megismerni - galériaNagy szó, hiszen aligha van még egy olyan, nem a prémiumok kasztjából kikerülő középkategóriás modell, amely elmondhatná magáról, hogy vágyak tárgya. Az Insignia pedig törtet tovább, a nemrégiben megejtett alapos ráncfelvarrással frissült erővel lép újra porondra. A fiatalítás ezúttal jól sikerült, hiszen az Opel középkategóriása valóban ifjabbnak, filigránabbnak és modernebbnek tűnik, az összkép pedig még egységesebb lett.

Természetesen mindez csupán játék az érzékekkel, a fémszobrászok által megmunkált lemezek alatt, a mélyben ugyanis a legfőbb probléma, az irdatlan tömeg megmaradt annak minden pozitív és negatív hozadékával egyetemben. Az ajtók súlyosan puffannak, sugallva a masszív építést, ám menet közben a fedélzeti számítógépre pillantva a fogyasztási adat vaskossága egyenlíti ki a számlát.

A ráncfelvarrás egyik fontos hozadéka a Country Tourer verzió, amely picit megemelve, műanyag betétekkel merészkedik a zordabb környezetbe.

Mély nyomot hagy maga után - galériaPersze mindez a való életben aligha történik majd meg, ahogy a hasonló modellek, úgy az Insignia összkerekes, masszív kombija is inkább a nehezebben megközelíthető, télen gyakran havas dombvidékek lakóit varázsolhatja el, illetve azokat, akik az Opel vonalait meglátva képtelenek nemet mondani az újdonságra.

Hiszen a csábítást nem könnyű visszautasítani, az Insignia pedig kiváltképp vonzza a vásárlókat tetszetős megjelenésével, amit a Country Tourer csomagja csak fokoz: egyedi stílus, igazán szép kivitelezésben.

Ezúttal a modell csúcsverziója vendégeskedett szerkesztőségünk garázsában, hiszen a motorháztető alatt a 250 lóerős teljesítményt felvonultató kétliteres turbómotor, összkerékhajtás, automataváltó és megannyi extra szerepel a repertoárban.

Félig vetített, jópofa darab - galériaMindez olyan összegért, amelyért cserébe már a prémiumok kínálatából is válogathatunk, amennyiben a szívhez szóló Insignia nem gerjeszt oldhatatlan vonzalmat. Maga az utastér is megújuláson ment át, hiszen teljesen új a műszerfal – a régi számtalan kritikát kapott az egyébként logikusan kialakított gombtengere miatt. Újdonság az érintőpad használata is, amely betűk felismerésén túl az érintőképernyős, átlagos sebességgel operáló, szép grafikájú rendszer működését is vezérli. Ilyenkor az adott ikonokra irányítva a kurzort az érintőfelület rövid, intenzív rezzenéses visszacsatolást biztosít.

Öröm, hogy az átlagos képességekkel bíró, de prémiumnak hirdetett Infinity hifit búcsúztatja az Opel, helyette pedig már komolyabban megszólaló Bose audiorendszer kerül a ráncfelvarráson túlesett Insigniába. Ugyancsak pirospontos a félig vetített óracsoport, amely gyors és szép, ráadásul számtalan információ megjelenítésére hivatott. A műszaki extrák sora hiánytalan, távtartó tempomat, holttérfigyelő és minden finomság szerepel a repertoárban, míg a kényelmet finom bőrkárpit és elektromos mozgatású, hűthető-fűthető ülések szolgálják, van a hátsó sorhoz légbefúvó és végre az Opel is ad kulcsnélküli rendszert.

(Lapozzon, hiszen az élet nem fenékig tejfel.)