Tesztek

A szerkesztőségünknél járt francia divatmobil, a Citroën DS4 új dízelmotorral szerelt változata kissé identitászavaros darab, ugyanis alapvetően félig van, de félig nincs. Hogy miért? Mert a Citroën nemrégiben bejelentette, hogy divatmárkája, a DS különválik az anyacégtől, így a jövőben immár a Citroën márkajelzést elhagyva, pusztán DS névvel kerülnek piacra az avantgárd portékák.

Már a küszöbön áll a frissített DS4 - Citroen nélkül...A gyártó a hírrel párhuzamosan kapva-kapott az alkalmon, s ha már egyébként is le kellett cserélni a korábbi jelvényt tartalmazó hűtőrácsokat, a teljes modellpaletta esetében frissítést hajtott végre. Tesztünk alanya, a DS4 például épp a Frankfurti Autószalonra újult meg jól felismerhetően, sőt, az új típus kiszállítása rövidesen megkezdődik. Azonban annak ellenére, hogy legutóbb egy félig-meddig korábbi modellt teszteltünk, mégis van újdonságértéke az autónak, ugyanis a gyártó fél éve jelentett be új motorokat a DS4-hez, a nálunk járt példány szíve pedig immár az új merítésből való. Ezt leszámítva majdnem minden a régi, a másik kivételt az érintőképernyős navigációs/multimédiás rendszer jelenti, ami a modellközi újítás másik hozománya. Mindezek ellenére nem kérdés, hogy az igazi durranást a már kizárólag DS néven piacra lépő frissített modell szolgálná, így már előre várjuk a következő tesztautót. No de ne menjünk még ennyire előre, előbb vizsgáljuk meg a köztes változatot.

Még mindig hangulatos az óriási szélvédőA kompakt C4 alapjaira épített DS4-et nagyon jól ismerjük, hiszen a ’menőbbik C4’ immár több alkalommal is vendégeskedett szerkesztőségünknél: volt nálunk izmos benzinmotorral, takarékos 1,6 literes dízellel és nyomatékos 163 lóerős 2-literes dízellel is. A kínálatba frissen bevezetett 2-literes BlueHDI dízel épp utóbbit hivatott váltani, így nem véletlen, hogy lenti teszttáblázatunkban a régebbi változattal hasonlítjuk össze a jelenlegi kivitel tudását. Nem mellesleg a Frankfurtban leleplezett, teljes ráncfelvarráson átesett DS4 is az általunk most próbált négyhengerest használja, így a hajtáslánccal kapcsolatos észrevételeink a továbbiakban is fenntartások nélkül érvényesek maradnak.

Nem lesz többé Citroen embléma a DS-modellekenAmi elsőre feltűnhet, az a BlueHDI felirat. A ’Blue’ szócska nem egy speciális, fogyasztásra optimalizált változatra, hanem az AdBlue adalékra utal, ami azt jelenti, hogy a továbbfejlesztett 2-literes HDI (akárcsak az újabb 1,6 literesnél) is AdBlue befecskendezéssel és SCR-katalizátorral képes teljesíteni az Euro6-os normákat. Elviekben tehát a motor tiszta, akárcsak a hegyi levegő, persze a károsanyag-kibocsátási botrányok idejében mindenki döntse el maga, hogy mennyire hisz a gyártóknak illetve a sajtóanyagoknak. Érdekes, hogy az előző 2-literes HDI-vel összehasonlítva a teljesítmény közel 10 százalékkal esett vissza: míg eddig a legizmosabb gázolajos DS4 163 lóerőt produkált, mostantól a ’mi’ 150 lóerős öngyulladósunk jelenti a dízelcsúcsot.

A 2-literes dízel nagyon jó - megéri felárátViszont szomorkodni abszolút nincs okunk, ugyanis az újdonság a szerényebb adatok ellenére nem érződik lassabbnak elődjénél, mi több, egyenesen dinamikusabbnak érezteti magát nála, az érzékek pedig nem csalnak: a hosszabb váltó-áttételezés ellenére mind az általunk mért gyorsulási értékek, mind pedig a rugalmassági adatok fejlődést mutatnak. Mindez vélhetően a nyomatékplusznak is köszönhető, ugyanis a korábbi 340 Nm-es maximális forgatónyomaték 370 Nm-re emelkedett. A kicsivel 9 másodpercen belüli 0-100 km/h-s sprintidő viszont félig sem képes azt érzékeltetni, hogy a valóságban mennyire piszok jól megy a DS4, és mennyire kellemes a motor karaktere. Ott kezdődnek az örömök, hogy nem csak izmos, de csendes és kulturált a négyhengeres: hidegen még hallani lehet a dízelséget, de melegen már-már selymesen dolgozik az egység, egyáltalán nem zavaró a dízelsége. A pincéből érkező nyomatéktenger pedig imádnivaló.

A forma és a stílus adja el - technikailag vannak jobbak...Racionálisan nehéz megmagyarázni a 150 lóerős ’nagydízel’ értelmét a szintén remek, takarékosabb, ráadásul bő félmillió forinttal olcsóbb 120 lóerős 1.6 BlueHDI-vel szemben, azonban higgyék el, hogy minden fillérét megéri – ugyanis míg a kisebbik gázolajos pusztán egy korrekt erőforrás, a nagyobbik nagy élményt csempész a mindennapokba, és egy prémiumterméknek – márpedig a DS4 annak készült – ez (is) a dolga. A legnagyobb élményt nem a közepesen, kissé akadósan kapcsolható fokozatok hosszú kihúzása, hanem a középtartományban érezhető nyomatéktenger adja: minden fokozatban ülésbepréselően húz a kompakt. Persze ezen nem lepődtünk meg, hiszen a termetes és nehéz Grand C4 Picassót is repítette a friss fejlesztésű szív.

A központi rendszer korrekt, de láttunk már jobbat...És a fogyasztás? A valóságban persze messze áll a 4 literen belüli gyári vegyes értékektől, de kicsit sem vészes: országúton 4 liter körül tudunk eljárni, szabályos autópálya-tempónál 5,5-6 litert kér a DS4, városban pedig odafigyelve szintén ennyit kortyol a motor. Érdemes még megemlíteni a korábban kizárólag az 1,6 literes dízeleknél használt e-HDI rendszert, aminek köszönhetően a start/stop rendszer már kb. 25 km/h-s sebesség alatt leállítja a motort, amivel ügyesen összedolgozva szintén sok gázolajt lehet spórolni a városi közlekedésben.

A hátsó futómű egyszerű és kissé buta - galériaAz a fejlődés, ami reméljük, hogy a ráncfelvarrással az egész autóra érvényes lesz, ugyanis a remek hajtásláncot leszámítva a DS4-en bizony érződik a kor, a kategóriatársak jóval modernebbnek és frissebbnek hatnak (és itt nem is csak a prémium termékekre gondolok, mert azok nagyon elléptek technikailag a franciától). Elsősorban nem is a vezethetőséggel van baj, hiszen a mérnökök egészen ügyesen hangolták be az egyszerű felépítésű és semmiféle állíthatóságot nem kínáló, elöl MacPherson, míg hátul csatolt lengőkaros felfüggesztéseket. A DS4 a 18 colos kerekek ellenére egészen korrektül rugózik és kiszámítható, de főleg határhelyzetben mutatkozik meg a futómű egyszerűsége: egyrészt a peres sportabroncsok egy ügyesebb futóművel nagyobb kanyartempókra lennének képesek, másrészt határhelyzetben kissé bizonytalan az autó mozgása, úthibákra a far el-elpattog, rosszabb úton pedig nagyon megvezetik a nyomvályúk a széles kerekeket, vagyis ilyenkor sokat kell korrigálni a malomkeréknyi méretű kormánykeréken – tényleg zavaróan nagy a kormány.

Buta megoldás a túllógó ablak - csúnyán mellbe tud vágniAz utastérben szintén érződik a modell öregsége, és a friss multimédiás/navigációs rendszer is csak részben képes oldani az elavultságot, főleg, hogy bár megjelenítésével nincs gond, ráadásul magyarul is tud, viszont a parancsokra viszonylag lassan reagál és kissé körülményes a kezelhetősége, legyen szó akár a navigációs, akár a telefonos felületről. A régi rendszernél sokkal jobb, de még mindig van mit tanulnia a márkának a konkurensektől. A műszercsoport a régi, a sebességmérőben praktikus a nem éppen modern megjelenítésű, pixelmátrixos kijelző, a különféle színekben állítható műszerfal-világítás pedig továbbra is a DS4 sajátja. Az autó ergonómiai bakiktól sem mentes: a könyöklők lehetnének ideálisabb helyen, a kormánykerék – amint már említettük – óriási, az üléskonzolról vezérelhető ülésfűtést ’vakon’ kell kezelni és nincs visszajelzője, mindezeken felül pedig tovább rontja a helyzetet, hogy rossz úton zörgésre hajlamos a beltér, tárló rekesz pedig szintén alig akad.

Feleslegesen nagy a kormány, kevés a tárolóA sportülések viszont kényelmesek, az anyagok egészen jók, a helykínálat pedig tisztességes – legalábbis elöl, a hátul utazókkal ugyanis kissé kegyetlenül bánik a divatorientált DS4. A kategória átlagához képest a lábtér is eléggé szerény, de az erősen lejtő tetővonal szűk fejteret és bezártság-érzetet eredményez, vagyis egyszerűen nem jó hátul ülni. A helyzetet tovább rontja, hogy persze nincs középső-hátsó légbeömlő sem, a hátsó ablakok pedig nem nyithatóak – és ami a legrosszabb, úgy van kiképezve a hátsó ajtó, hogy a fix ablak jócskán túlnyúlik a dizájn miatt az ajtón, ami bizony nagyon kellemetlen sérüléseket tud okozni, ha valaki reflexből magára rántja az ajtót. Ilyenkor bizony mellbevágó élményt ad a DS4. A csomagtartót nem érheti panasz, a mérete korrekt, manókerék is jutott a padló alá, a praktikumot pedig kivehető, tölthető zseblámpa fokozza. A korlátozott körkilátás ellenben nem túl praktikus, igaz, az óriási méretű, napellenzőkkel nagyobbítható/kisebbíthető szélvédő élményben kompenzálja a gyenge kilátás hátrányait.

Összességében elmondható, hogy bár a DS4 formailag még mindig frissnek és modernnek hat, a lemezek alatti technika nem feltétlenül hozza azt, amit a különleges külcsín ígér, így már nagyon várjuk a ráncfelvarrott DS-t.

Nem rossz itt ülni, de belül korosnak hat a DS4 - galériaAz utastérből egyelőre hiányzik az a plusz, ami egyértelműen prémiumnak éreztetné a modellt, hiszen egyszerűen túl sok a hasonlóság a C4-gyel. A modell mentségére legyen szólva, hogy drága pénzért érdekes és szép színű bőrökkel bevonathatjuk mind az üléseket, mind pedig a műszerfalat, így pedig tényleg egyedi hangulata lenne a belsőnek, azonban az ár a finomkodással nagyon el tud szállni és nem nehéz így akár a 10 milliós magasságokba emelni a kompakt Citroën árát. Ennyi pénzt pedig a kissé elavult technológia miatt egyszerűen nem ér meg objektíven nézve az autó, igaz, a DS4 épp a szubjektivitásról szól.

Vannak jobb autók ennyiért, de stílusa eladhatjaA DS4-be a listaárak szerint 6,4 millió forinttól lehet beszállni, de a csúcs dízelmotor csak a 3 felszereltség középső szintjétől rendelhető, így 8,07 milliós ára eltúlzottnak tűnik. És az is, de igazából nem a motor felára drága, hanem sokkal inkább a DS4 felára eltúlzott az azonos technikájú C4-hez képest. Ahogy már fentebb is említettem, a hosszú opciós listáról aktívan csemegézgetve nem nehéz 10 milliós magasságokba jutni. Összességében nem kérdés, hogy egy jelentős kedvezmény nagyon jót tenne a típus megítélésének (ilyenről jelenleg mi nem tudunk), mint ahogy az is kétségtelen, hogy a DS4-et a rövidesen érkező ráncfelvarráson kívül egyértelműen új 2-literes, 150 lóerős dízelmotorja menti meg, ami egyszerűen zseniális darab, a piac egyik legjobb négyhengerese.