Tesztek

Immár második alkalommal került kezeink közé a Peugeot kompaktjának frissített változata, ám ezúttal nem akármilyen változathoz volt szerencsénk: a remek, kézi váltós 1.6 e-HDI kivitel után rögtön a kínálat csúcsmodelljét, az automatás 2.0 HDI verziót nyüstölhettük egy héten keresztül. Hogy milyen volt? Természetesen finom, ám mégis vegyes érzelmekkel szálltam ki az autóból.

Nem rossz a 308-as, de a frissítés nem volt alaposA kiforrott Peugeot 308 egészen kiváló képviselője lenne kategóriájának, amennyiben a tervezők komolyabban vették volna a ráncfelvarrást. Csakhogy ahelyett, hogy a francia mérnökök a részletek finomhangolásával időztek volna, inkább az új lámpákra és lökhárítókra, valamint a hatásvadász LED-sorra koncentráltak - így fiatalabb lett valamivel az autó, de jobb nem sokkal. Szó mi szó, elég mérges vagyok a 308-as továbbfejlesztésének projektvezetőire, mert az autónak néhány pontja tényleg kiemelkedik a mezőnyből.

A motor minden szempontból kitűnő - galériaIde tartozik például a hajtáslánc, amely a teszthét folyamán többször is levett minket a lábunkról, gyakorlatilag minden szempontból. Azon persze nincs mit csodálkozni, hogy a PSA-féle, s példaképp a testes Ford S-Max-ot is dinamikusan mozgató kétliteres öngyulladós motor játszi könnyedséggel mozgatja az alsó-középkategóriás oroszlánt. A 163 lóerő és a 340 Nm meggyőző értékek - még akkor is, ha egy hagyományos bolygóműves automataváltó továbbítja az erőt az első kerekek irányába. Érthetetlenül soknak is tartottuk a gyáriak által megadott 9,6 másodperces nulla-százas sprintidőt, feltételezésünk pedig beigazolódott: a tesztautó ennél kereken egy szekundummal gyorsabban, egészen pontosan 8,6 alatt teljesítette a műveletet. Nem is érdemes ragozni a dinamikát, a lényeg, hogy ezzel az autóval minden épeszű szituációt könnyedén meg lehet oldani.

Az automataváltó ehhez a motorhoz telitalálatAz persze általános dolog, hogy egy ilyen jó erőben lévő dízel kompakt szedi a lábát rendesen, az viszont már annál ritkább, hogy ennyire kulturáltan viselkedjen - a hajtáslánc komfort szempontból a kategória élére emeli a 308-ast. Az egész úgy kezdődik, hogy még hidegen is visszafogottan kerepel a négyhengeres, és melegen mintha nem is lenne ott, olyan csendben teszi a dolgát. Egyedül padlógázra emeli fel kissé a hangját, de ilyenkor is jó nevelésről tesz tanúbizonyságot. Másrészt ott van az egészen lineáris teljesítmény-leadás: a jóval nehezebb Citroen C5-ben is bizonyított 16 szelepes HDI már 1500-as fordulatszám alatt terhelhető, nem ráz, nem remeg, csak csendben teljesíti a sofőr jobb lábának parancsait, ha kell, vígan forogva akár 4500 fölé.

A habot a tortán a váltó jelenti, pontosabban az, hogy milyen tökéletes szimbiózisban él az erőforrással. Ugyanezzel a hajtáslánccal járt nálunk lassan egy éve a Peugeot 3008, amelynél nem győztük elismerni a motor-váltó párost. Itt szerencsére megtartották a jól bevált receptet a franciák, az összhatás pedig legalább olyan kellemes, mint a nagytestvér esetében volt. A három programmal (normál, téli, sport) rendelkező hatfokozatú egység olyan érzékkel találja el a váltásokat és olyan finoman hajtja végre őket, hogy a manuális kulisszához kizárólag annak tesztelése miatt nyúltam - ennek csak intenzív motorfékezésnél van értelme.

Az utastér tetszetős és hangulata kellemesRáérős gázpedál-kezelés esetén korán elváltja a szerkezet a fokozatokat (az egyest szinte indulás után, a többit 1600-1800 között), és szerencsére nem idegbeteg, azaz visszaváltás helyett kisebb gázadásra hagyja nyomatékból dolgozni a motort - ám ha muszáj, becsületesen visszagangol. Ez az Aisin gyártmányú váltó egy újabb bizonyíték arra, hogy korántsem járt le a bolygóművesek ideje, és ha komfortorientált autóról van szó, bármikor képes sarokba állítani modernebb, duplakuplungos társait. További jó hír, hogy mindössze 300 ezer forintot kóstál a remek automata, amely összeg 13 plusz lóerőt is tartalmaz (a kézi váltós 2.0 HDI 150 lovas). Egyedül egy hetedik, vagy egy hosszabb hatodik fokozatot kívántam volna a tervezőktől. Igaz, hogy még autópálya-tempónál is csendben suhan a jól szigetelt 308-as, de 130-nál 2500-at forog a főtengely, ami nem túl sok ugyan, de a motor egy jóval hosszabb hatodikat is elbírna – a 112 lóerős 1.6 e-HDI alig 2200-at forgott ilyenkor.

(Eddig csak jókat mondtunk a 308-asról, de van ám gyenge pontja is - a 2. oldalon kiderül, hogy mi!)