Tesztek

Egy ízben járt már nálunk a Peugeut egyik legnagyobb oroszlánja, azonban míg ősszel a harapós, turbós benzinessel próbáltuk, most a kétliteres dízelmotorral érkezett az 5008, amely lényegében azt az eldöntendő kérdést vetette elénk, hogy dízellel vagy a benzinessel kell inkább megvenni?

Kardinális kérdés ez, hiszen Magyarországon ráadásul a többi nemzet piacával ellentétben a gázolajos erőforrások lényegesen túlértékeltebbek az indokoltnál, amit az eladási számok is teljesen jól reprezentálnak.

A stílusával nincs bajEmellett egy ilyen hétüléses, majd’ 1,6 tonnás monstrumba abszolút egyértelmű választás lenne a dízelmotor, ha nem az 1,6 THP-vel kellene versenyre kelnie, így azonban már jóval árnyaltabb a kép és több szempontot figyelembe véve kell megközelítenünk a problémát. De lássuk először magát az autót!

A külsővel nem szeretnék sokat bíbelődni, a benzines tesztje óta nem változott az a véleményem, hogy az 5008 stílusos és elegáns jelenség az utakon. Habár hölgy ismerőseimnek tetszett így pirosban, amondó vagyok, a gyöngyház fehér sokkal jobban kihangsúlyozza az autó eleganciáját. Panoráma tetőt most is kaptunk, amihez rémkönnyen hozzá lehet szokni.

Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a rolót elhúzva – zajszint mérésénél az ilyen extrákkal felvértezett tesztjárműveken mindig elhúzott rolóval mérünk – olyan érzet támad az emberben, mintha hirtelen komor sötétségbe burkolózna az utastér, ami részben igaz is, de az állandó napfény a tetőn át megsokszorozza ezt az érzést. Aki nagy családnak vásárolja az autót – és nyilván sok ilyen van az 5008 potenciális vevői körében – annak szinte kötelező extra az üvegtető, a lurkók hátul sokkal jobban élvezik az utazást, ha minden irányba bámulhatnak kifelé.

Magasan húzódik az övvonalAz utastérrel sincs gond, sőt, üdítő tényként konstatáltuk, hogy a benzines tesztautóban tapasztalt, gumikéderek felől érkező nyiszogás megszűnt, helyét a műszerfal mélyéről érkező szolid ropogás vette át, igaz, ez utóbbi szerencsére csak nagyon ritkán bántotta a fülünk. Az ülések kényelmesek, a vezetői pozíció könnyen és jól beállítható, a belső tükör felett pedig még a hátsó üléssort pásztázó mini tükör is figyel. Hátul a kategóriához híven fejedelmi láb- és fejtérrel találkozunk, ami persze a sínen csúsztatható három utasülés tologatásával változhat. Ez a jelenség leginkább akkor áll fenn, amikor a harmadik üléssor szükségszékei is használatba kerülnek, ugyanis a leghátsóknak érdemes egy kis lábteret adományozni.

7 ülés Peugeot módraHa a plusz két ülés a padlóba hajtogatva marad, tényleg méretes csomagtér áll rendelkezésünkre, amit a már említett sínen csúsztatgatható ülésekkel tovább növelhetünk, az örök elégedetlenek pedig a második üléssor ledöntésével varázsolhatnak több mint egy köbméternyi rakteret az 5008-asba. Persze azért némi feddést is kiosztunk a hétüléses Peugeotnak. Első körben a kesztyűtartóért adok fekete pontot, ugyanis a jobb sárvédő felől belógó burkolata igencsak korlátozza a pakolhatóságot. Nyilván nem véletlenül lett így kialakítva, tehát könnyen előfordulhat, hogy csak egy ilyen megoldással tudtak egy-egy alkatrésznek helyet szorítani a műszerfal mögött, de maga a végeredmény akkor sem szerencsés.

Kétzónás klíma javítja a komfortotTovábbi homlokráncolással nyugtázzuk a fejegység és az mp3-as formátumban bevitt zenék társulását. Ugyan a hifi hangzásával és működésével nincs nagyobb baj, a pendrive-on tárolt számok között azonban rendkívül lassan, csak egyenként léptet. Ez bizony a grafikus, színes kijelzővel felszerelt modelleknél már nem jelentkezik. A vájt fülűeknek természetesen van további választási lehetőségük, az extralistában felsorolt tételek közt ugyanis ott szerepel a gyári JBL prémium szett, ami már a nagy zenekedvelők igényeivel is könnyedén megbirkózik.

Abban, hogy egyáltalán nincs magasan ülős/teherautós érzésünk az 5008-ban, a magasan húzódó övvonal mellett a műszerfal játssza a legnagyobb szerepet, a rendkívül finoman lejtő középkonzol egyszerű, mégis frappáns megoldás a személyautós környezet felidézésére.

Viszont a kormány mögött kocsányokon függő távirányítók és a bajuszkapcsolók még mindig a PSA tíz éves termékei, amivel nem lenne baj, ha kifogástalanul működnének, azonban a bajuszkapcsolók sem teszik úgy dolgukat, hogy maradéktalanul elégedettek legyünk velük és hifi, valamint a tempomat/tempolimiter távkapcsolója is hagy kívánnivalót maga után. Bár a hozzászokott söfőr rutinosan kezeli a kormány által kitakart gombokat, a technokraták biztosan ejtenének néhány nagyobb könnycseppet egy rendes multikormány után áhítozva.

A kormányzás és a futómű párosa viszont szépen muzsikál, karakterisztikájuk abszolút passzol a kényelmes, buszos légkörbe. A kormány viszonylag könnyű, de pontos, a kerekek pedig jól átlépdelik az úthibákat. Persze a felfüggesztés a kényelem mellett azért egész stabil, hiszen mégiscsak combos motor van az autóban, amihez elkél egy kis feszesség, de erre nem lehet panasz, jól kanyarodik az 5008.

Visszafogott a fenekeÉs elérkeztünk a legfontosabb részhez, a motor és a váltó alkotta egyveleghez. A kétliteres common-rail dízel igazi vaddisznós jellegű egység, már 1000-es percenkénti fordulattól használható, 1600-1800-nál pedig érkezik is a vastag nyomaték, ami alacsonyabb sebességi fokozatokban még szolid rúgással adja tudtunkra, hogy az erőforrás lovakban nem szenved hiányt, fentebb viszont már nem kell ezzel a jelenséggel számolni. Egészségesen húz, de aztán 4500 körül letörik a nyomatékgörbe és váltani kell. Váltani, ami nem épp a legkellemesebb tevékenység, ugyanis a kissé lötyögős szerkezettel gangolni nem túl nagy élmény.

A dízelektől mindenki álomfogyasztást vár, ami részben az 5008-ban teljesül is, hiszen a vegyes használatra megadott gyári 5,7 literes érték akár tartható is, normakörünkön a hideg időjárásnak és a téli abroncsoknak köszönhetően kicsit többet,  6,1 litert gurított le a torkán a 2.0 HDi, ami az 1590 kilós tömeget figyelembe véve mégis impozáns adat. De ami még szívmelengetőbb, hogy a teszt többi részében, kicsit hajszolva és városban araszolva sem akart 6,5 liternél többet benyakalni.

A dízelmotoros váltóját nem szeretjükAzonban itt jön a képbe az 1,6 THP. A 156 lóerős, turbótöltővel lélegeztetett kis benzines még fogyasztásban is felveheti a versenyt a nagy dízellel guruló testvérrel. Bár rugalmasságban kissé elmarad tőle a kisebb lökettérfogat miatt, a 0-100-as sprintet nem teljesíti sokkal lassabban, s ami a lényeg, hogy normakörünkön ő is étvágytalansággal küzdött, és 6,3 litert kért 100 km-re. Bizony, ugyanabban az autóban csupán 2 deciliter a differencia a dízel-benzines párbajban, de azért tegyük hozzá, hogy városban vagy kíméletlenebb gázpedálkezelés esetén a benzines fogyasztása azért jobban megugrik.

Viszont ezzel szemben ott áll a benzines kulturáltsága, az ahhoz kapott pontosabban kapcsolható váltó, és a dízelmotor 720.000 forintos felára (7.145.000 forintos alapár), ami elég borsos, ráadásul a fenntartási költségek terén a szervizelésnél is a dízelre kell nagy általánosságban többet költeni.

Dízellel vagy benzinessel kell megvenni az 5008-at? A kérdésre a vásárló adja meg a választ. Mindkettő jó választás. Aki sokat utazik és városban is többet használja az autót, annak nyilván a gázolajos variáns lesz barátja, míg a hosszabb városközi utakra vagy szűkebb pénztárca mellé az 1,6 THP passzol jobban, a dízel feláráért ráadásul jobban fel is szerelhető a benzines változat. Egy biztos:  az egy-két átgondolatlan részlet mellett egy nagyon korrekt autót kapunk versenyképes áron, amivel nyugodtan, nagy biztonságban fuvarozhatjuk csemeténiket.