Legyünk túl rajta: a Csizsek Ádám kollégámtól néhány napra átvett Toyota Yaris Cross Hybrid igazolta a várakozásokat, és megadta a jó értelemben vett eseménytelen közlekedés élményét. Beül az ember, nem babrálja az előző tesztelő által beállított ülést, érintetlenül hagyja az automata klíma kezelőszerveit, és még a telefonkábel is a táskában marad. Egy apró nyomás az indítógombon, és a következő emlékkép a tesztautó leadása lesz. Itt némileg más a helyzet.

Mai tesztünk alanya, a hajtás elektromos komponenseit nélkülöző, kevésbé gazdagon felszerelt Yaris Cross egészen más irányvonalat képvisel. Mert ugye, ha Toyota, akkor hibrid. És ha Toyota-hibrid, akkor e-CVT. Régről ismert felállás, és pontosan ezt a közhelyes felállást váltja le az 1,5 literes, háromhengeres szívó benzines, valamint a hatfokozatú manuális sebességváltó párosa.

Betalált a formaterv: szabályosan körberajongták a parkolókban

De van-e még létjogosultsága az egyszerűbb technikának? Kapásból van rá vagy 1,2 millió okunk, hogy igennel válaszoljunk – vásárláskor pont ennyi pénzt spórolhatunk magunknak, ha nem ragaszkodunk az egyszerűbb kezelhetőségű, kifejezetten takarékos verzióhoz. Az automata váltó kényelméről ilyenkor persze le kell mondanunk.

Szerencsére a pénztárcánk mellett mi magunk is élvezhetjük a döntés járulékos előnyeit. A hajtáslánc például duplán is kellemes csalódás. Ha olvasták Szabó kolléga tesztjét a hasonló motorizáltságú Corolláról, aligha lepődnek meg a háromhengeres pörgési hajlamán: a fordulatszámmérő mutatója képes érintőlegesen belenyalni a hetesbe, miközben az erőforrás a legfelsőbb régióban is egyre erősebbé válik. Ez a virgoncság igencsak felértékelődik, ha az akár már ötezres percenkénti fordulat környékén leszálló ágba kerülő turbós (benzines!) konkurenciára gondolunk. A padlógázra 4200 1/perc környékén megállapodó, hangjával sem feltétlenül kényeztető hibrid Yaris Cross pedig végképp a másik pólust jelenti.

Gyakorlatilag hibátlan az első sor

És ott van még a váltó is. Ezúttal nem a kar megvezetése jelenti az élményt, mert a kapcsolási érzet korrekt ugyan, de a legkiválóbb konstrukciók színvonalát azért nem éri el. A kategóriában még egyáltalán nem általános örömforrást az iMT feliratú varázsgomb jelenti. Ez a funkció a klasszikus fordulatszám-illesztést valósítja meg: visszaváltáskor az elektronika az alibi gázfröccsöcske (lásd még: sport fröccs) helyett egy képzett pilóta precizitásával ’rúg bele’ a gázpedálba (lásd még: tokaji eszencia), emiatt a motor pontosan a bekészített fokozatnak megfelelő fordulatszámig pörög fel.

Talán csak azt sajnálhatjuk az iMT-vel kapcsolatban, hogy a motorleállító rendszerekhez hasonlóan minden egyes indítás után újra be kell kapcsolnunk. Ezen a helyen pedig rögtön két megjegyzés is következik: egyrészt a benzines Yaris Crossból hiányzott a stop/start funkció. Nem én vagyok a minimális spórolást eredményező berendezés legnagyobb híve, nem is kárhoztatnám érte a japán gyártót. Inkább csak itt hagynék egy költői kérdést: vajon a Toyota inkább bevállalt néhány gramm extra CO₂-t, hogy cserébe az egyszerűbb és a technikát jobban kímélő hagyományos megoldásnál maradhasson? Flottaszinten megtehetik...

A hibrid fogyasztásmérőjét 15 l/100 km-ig, a benzinesét 30-ig kalibrálták. Átlagfogyasztásaik között ennél kisebb, nagyjából egyharmadnyi a különbség

A másik megjegyzésem ennél prózaibb, ám szintén tartalmaz konspiratív elemeket: az iMT-hez nagyon könnyű hozzászokni, a vezetést kicsit is élvezők szabályosan függői lesznek, ha nem a duplakuplungos visszaváltásokon szocializálódtak. Még ha az összeszokási fázisban furcsa is lehet, hogy visszaváltáskor úgymond tilos pumpálni a gázpedált. De ha már kialakult az addikció, és esetleg elfelejtjük aktiválni az iMT-t... nos, ilyenkor bizony érhetik az embert meglepetések. Talán a farmerkék tesztautó is túlesett már néhány feledékenységből durvábbra sikerült visszaváltáson, hiszen a második fokozat kissé bizonytalanul volt kapcsolható. Ezt az akadozó viselkedést mindenképpen egyedi jelenségnek könyveltük el.

A két (nem is annyira) meglepően hangulatos alkotóelem után beszéljünk arról a részről, ami talán az autó legkevésbé karakteres eleme: ez pedig a futómű. Enyhén feszes a hangolása (naná, hiszen az emelt karosszéria miatt szinte mindegyik gyártó kénytelen kissé felkeményíteni a rugózást), emiatt viszonylag stabilan kanyarodik, de az egyszerű hátsó konstrukciónak kell némi idő, hogy az ívmenetben megtalált úthibát lereagálja. A kormányzás és a fékek egyaránt nélkülözik az extravaganciát – ezen a fronton mintha a kimért hangulatú hibrid verzióhoz kellett volna igazodniuk a fejlesztőknek.

Az ívelt műszerfal köré ezúttal közepes minőségű hangszórók kerültek

Újabb kérdés: mi a helyzet a belső értékekkel? Találni nagyobb hátsó térrel rendelkező kategóriatársat, ráadásul légbeömlőt és világítást sem sikerült a második sorba varázsolni. Másrészt azért két felnőtt is elfér egymás mögött, a fejtér pedig kifejezetten nagy: vagyis nem kifejezetten szűk, inkább csak passzentos a hátsó traktus. A padlóhoz elég közel ereszthető vezetőülésben aztán egy rossz szavunk sem lesz a térkínálatra, a csomagtartó még a teljes méretű babakocsit is bűvészkedés nélkül nyeli el – vagyis a praktikum alapvetően rendben van.

Apróságok persze akadnak: a tolatókamera képe lehetne tisztább, a középső kijelző – amelynek keretén egyébként fizikai gombok sorakoznak – fordulhatna kissé a sofőr felé, nem is merem leírni, hogy melyik autóra emlékeztet a kalaptartó zsinór rögzítése, és a könyöklők is elviseltek volna egy puha rátétet. Cserébe kapunk egy tapintásra olcsó, ránézésre mégis hangulatos ajtókárpitot, és felár ellenében még az autóiparba időről időre visszatérő kék hangulatvilágítást is hazavihetjük. A megosztó hullámhosszú fényt sokan örökre száműznék az autókból. De egyrészt a divat hullámzása úgyszólván természetes, másrészt meglehetősen kritikus szememet sem bántotta a derengés.

Kettő az egyben: irányjelző, egyben menetfény is a függőleges csík

Vicces, hogy az autó (magától) képes tartani a sávot, illetve az előttünk haladóhoz mért távolságot – bizonyos helyzetekben talán még a gyertyát is –, de az utastér hőmérsékletét a sofőrnek kell szabályoznia. A manuális légkondit változatos időjárási körülmények között sűrűn kell állítgatni, szerencsére példásan precízen működő tekerőgombok könnyítik meg a kezelőszemélyzet dolgát.

Szintén elmés megoldás, hogy az autó sebességszabályozóval beállított tempója a gázpedállal ’alulbírálható’, vagyis hiába aktív a tempomat, a gázpedálra helyezett lábunk nyer, és a gombokkal megadott értéknél lassabb haladásra bírhatjuk az autót.

Fekete tetőt ezúttal nem, de pálcikaemberre emlékeztető felnit és erős sötétítést ez a Cross is kapott

Az állandó sebesség említése mellé kívánkozik, hogy a részterhelésen fojtott hangon dolgozó erőforrás erős gyorsításkor hangszínt vált, és egy sokkal morgósabb előadással rukkol elő. Ezúttal viszont ne a sokszor felidézett Wartburg-zörgésre asszociáljanak: a Toyotának sikerült egy olyan háromhengerest kifejlesztenie, amely kulturáltságban nem jelent bántó kompromisszumot az egy dugattyúval többet felmutató motorokhoz képest. Az Atkinson-ciklus szerint működő hibrid testvérhez képest is kellemesebb az orgánuma.

És hogy mennyi a különbség a két hajtáslánc között, ha az öt liter benzinből megtehető távolságra vagyunk kíváncsiak? (A teszt idején – az átmeneti benzinkutas korlátozások miatt – különös aktualitása volt ennek a jobbára elméleti felvetésnek.) A hibrid hosszútávú átlaga 4,9 liter volt, ami 102 km-re elegendő. A benzines fogyasztásmérője 6,6 literes értéknél állapodott meg, ami 76 km-t jelent. Százalékosan nem elhanyagolható a különbség, de az biztos, hogy tisztán pénzügyi szempontok alapján elég sokat kell autózni ahhoz, hogy a hibrid hétszámjegyű felára megtérüljön.

1490 köbcentis a háromhengeres Dynamic Force Engine erőforrás

Amennyiben jellemzően távol tudunk maradni a városi dugóktól, még szűkebbé záródik az fogyasztási olló, ilyenkor ráadásul az automata váltó kényelme is kevesebb pluszt hoz a mindennapokba. Autópályán egyébként a hibridéhez nagyon hasonló fogyasztással számolhatunk a benzinessel is, országúton néhány decis távolság adódik az öntöltő hajtáslánc javára. Hosszabb távok megtételénél érdemes figyelembe venni, hogy nagyjából 110 km/órás sebességig tart a viszonylagos csend, ennél magasabb tempónál enyhén zajossá válik az autó. Nem hangosabb egy átlagos kategóriatársnál, ráadásul zaj szempontjából már szinte mindegy, hogy 120-szal vagy 140-nel haladunk, de ennyi pénzért már a kompaktok közül is válogathatnánk. Tágasabb belsővel, esetleg igényesebb futóművel, markánsabb szigeteléssel. De persze crossoveres, illetve SUV-s forma nélkül...

A költségekhez visszakanyarodva: a kifejezetten fényűző (de még mindig ’csupán’ elsőkerékhajtású) hibridnél mintegy 3 millió forinttal olcsóbb a tesztben szereplő benzines Yaris Cross. Azon kívül, hogy váltója nem automata, motorja pedig nem hibrid, az extralistája is rövidebb. Hiányzik belőle néhány HBR (vagyis HáromBetűs Rövidítés), így például a HUD és a JBL is. De le kell mondanunk a vezeték nélküli telefontöltőről, a kormányfűtésről, az elektromos deréktámaszról, valamint a bőrszerű kárpitozásról is.

Nem ifejezetten nagy, de még épp használható a hátsó sor

Egyik sem nélkülözhetetlen tétel, hiszen a lényeges pontokat az olcsóbb Cross is kipipálja: képernyőjén kábel nélkül fut a CarPlay, a deréktámasz nélküli székek is épp elég jól tartják a gerincet, a szöveten pedig hamarabb áthatol az első fokozatában tényleg csak finoman melengető ülésfűtés. A LED-es fényszórók, a főbb asszisztensek pedig már ebben a bő nyolcmilliós változatban is benne voltak.

Ha belefér a költségvetésbe, és főleg a várost járjuk, egyértelműnek tűnik a hibrid előnye. A vezetéstől cseppet sem idegenkedők számára viszont kifejezetten érdekes alternatíva a manuális váltóval szerelt szívó benzines Yaris Cross. Elismerésre méltó, hogy a Toyota a vásárlók egészen széles spektrumának tud autót ajánlani. Például a kisméretű crossoverek között ritkaságszámba menő módon összkerékhajtású verziója is létezik. Ígérem, hamarosan beszámolunk a 4x4-es változat képességeiről.

Hátra is jutott a LED-ek, élek, domborítások, színek és betétek egyvelegéből