Ötajtós, négyszemélyes autó egyenesen a szalonból; elektromos hajtása ellenére is kedvező áron. Van ilyen? Van, a Daciánál. Hol rejtőzik a titok? Mert a 2021-es viszonyok között legalább egy csavarnak kell lennie a történetben. A Spring esetében a legkézenfekvőbb széljegyzet a 2,5 milliós állami támogatás: a szubvenció nélkül bő 6,5 milliós indulóár egy miniért egyértelműen sok, egy elektromos miniért viszont már egyáltalán nem az. Mivel a Dacia esetében szinte minden az alacsony költségekről szól, mi is e tény figyelembevételével értékeljük a magyar piac jelenleg legolcsóbb villanyautóját.

Az ár mellett az autó saját tömege is összevethető a benzines modellekkel: a román (valójában kínai) gyártmány alig egy tonnát nyom a mérlegen. A 970 kilós értéket a viszonylag könnyű akkupakk mellett az általános fogyókúrára lehet visszavezetni. Hangszigetelés és ’felesleges’ kényelmi berendezések helyett a vékony és könnyű (mű)anyagok használata, valamint az olyan részletek, mint például az egykarú ablaktörlő mutatja a spórolási törekvéseket.

Egyszerű, szinte közhelyszerű összefüggésekre mutathatunk rá: a viszonylag könnyű és szintén relatíve olcsó autó nem tud és nem is akar műszaki csúcsteljesítmény lenni. A spórolás számos helyen tetten érhető; a tervezők számára minden bizonnyal egy olyan típus megalkotását írták elő, ami az Európában még éppen emészthető szintű minimumot tudja, de egy fokkal sem többet. És ez nem feltétlenül baj. Bár a túlzott spórolás rejt magában nem elhanyagolható veszélyeket.

Nem átható a kínai származása

Ne feledjük, a Dacia az állami támogatás levonása után is jellemzően legalább 8,5 millió forintba kerülő vetélytársakhoz képest fele áron kelleti magát. És bár vannak szerethető elektromos autók, első autónak méretük és/vagy hatótávjuk okán még nem alkalmasak. Miért ne vállalhatnánk több kompromisszumot a második, városi szaladgálós jármű esetén? Nem győzzük hangsúlyozni, a villanyautós mezőnyben szinte potom pénzért.

Újabb kérdés: mekkora áldozatot kíván tőlünk, elkényelmesedett európai vevőktől az autó? A motor nem túl erős ugyan, mégsem vele kezdődik a lista. Hanem az irányíthatósággal. A Spring kormányzását szokni kell. Eleve a szokásosnál többször kell átfogni a pillekönnyen járó kormánykereket, ráadásul kissé esetlegesen talál vissza középállásába, az oldalszél pedig számára közellenség. Szűk helyeken forgolódáshoz viszont igazán passzol a szerkezet.

Biztosan jót tesznek neki a narancsos betétek - azért az alapformában is van ötlet

A kormány fix, és emiatt nem is nyílik tökéletes rálátás a műszerfalra. A műszeregység utal a benzines testvérekre: a viccesen rajta hagyott váltásjelző piktogram mellett a ’Jár a motor’ figyelmeztetést is leolvashatjuk a digitális sebességmérőről. Villanyautóknál ritkán látható módon hagyományos kulccsal, annak gyújtáskapcsolóban való elfordításával kel életre a gép.

Hiányoltam az elektromos modellekre jellemző elrugaszkodási hajlamot, de gurulásból padlózva egészen fürgén kapkodja lábait az autó. Városi használatra elég is lenne a dinamika, ha fejlett közlekedési kultúránk tagjai (vagyis a többiek) nem éreznének állandó késztetést a táplálékláncban elfoglalt pozíciónk rendszeres felhánytorgatására.

A 290 liter nagyon nem kevés. Hát még ha máshová lehetne rakni a kábeleket!

Sok értelme nincs az erőfitogtatásnak, a rövid ’tiszta’ szakaszok után úgyis mindenki a féket tapossa. A visszatáplálás mértékét nem lehet állítani, így egypedálos vezetésre nincs lehetőség. Az is igaz, hogy gázelvételre érezhető lassulást produkál a generátor módba váltó villanymotor, vagyis a belsőégésű ’őskövületekben’ utazókhoz képest sokkal ritkábban kell fékbetétet cserélnünk. A fékérzet nem világbajnok, de drágább villanyautókban sem ismeretlen az a fajta viselkedés, amire a Dacia képes.

Kissé kelletlen a futómű, az érezhető oldaldőlés ellenére is dobálja az utasokat, ha kisebb-nagyobb úthullámok kerülnek útjába. Nem életveszélyes a helyzet, egyszerűen olcsónak tűnik az amúgy tényleg olcsó konstrukció. Egyszersmind rámutat az autó egyik erényére: az utastér a kopogós műanyagok ellenére csöndben tud maradni, zörgések nélkül abszolválja az úthibákat.

Egy csipet luxus: hátul is elektromosak az ablakok

A fedélzeti rendszer áttekinthetősége példás, de ez valójában papírforma, hiszen alig néhány funkcióra képes az érintőképernyős egység. A hangszórók (2 darab) háttérzaj keltésére kiválóan, beszélgetős műsorok megszólaltatására alapvetően, zenehallgatásra már csak feltételesen alkalmasak. A telefonokat viszont Bluetooth és vezetékes tükrözési lehetőség is várja – mindkettő megbízhatóan működik.

Négy utas befér az autóba, de teljes létszámmal senki nem lesz irigylésre méltó helyzetben. Az ülőlap elöl is rövid, hátul ezen kívül még mintha előre is lejtene. A sofőr és az anyósülésen utazók háttámlával egybeépített fejtámaszokat kapnak, hátulra kihúzható darabok jutottak. Újabb szokatlan dolog a 21. század elejét elhagyva: a hátsó övcsatok szabadon élhetik világukat. Ez nem könnyíti meg az ifjú utasok gyerekülésbe szíjazását.

Légkondi és CarPlay-kompatiibilis rendszer van, más meg úgyse kell

Tudom, hangsúlyozottan városi autó a Spring, de úgy hozta az élet, hogy kétszer is rákeveredtem vele az M0-sra. És itt ragadnám meg az alkalmat a vásárlójelöltek figyelmeztetésére: jól gondolják át autóhasználati szokásaikat. Amennyire vállalható teljesítményre képes a Dacia lakott területen, annyira kiábrándulhatunk belőle a háromszámjegyű sebességtartományt elérve.

Fél óra bevetés a gyorsforgalmi úton egyenlő volt a fülcsengéssel. Százas tempó fölött szabályos szélvihar kerekedik az az üvegfelületek mentén; a bizonytalan egyenesfutás, a gyengécske fényszórók és a túlhajszolt motor miatt megcsappanó hatótávolság szinkronban könyörögnek a település kezdetét jelző tábla felbukkanásáért. És amint sikerült 70 km/h alá csökkenteni a sebességet, rögtön megszűnik a zavaró szélzaj, elfogadható értékre áll be a fogyasztás is.

Pótkerék is jár az autóhoz; a képen az akkucsomag is feltűnik. Nyolc év / 120 ezer km garanciát adnak rá

A fűtéssel nem spórolva (de nem szaunának képzelve az autót) 20 kWh/100 km körüli áram fogyott városban, ennél többet, 25 kWh-t kért a 110 km/h-s utazósebességű körgyűrűzéskor. Az ideális körülményekhez képest (WLTP szerint 230 / 290 kilométer is összejöhet egy feltöltéssel) megduplázódó fogyasztás miatt a hatótáv akár 100 km környékére is csökkenhet (27,4 kWh a nettó kapacitás), a teszthéten produkált 130-150 kilométeres városi futás viszont valójában nem is olyan kevés. Mindezt télies időjárásban.

Töltés közben egyébként nem sikerült bekapcsolnom a fűtést, ülésfűtés pedig nincs; viszont a kis légtér miatt indulás előtt már egy ötperces előmelegítés is csodákra képes. Alapáron csak a háztartási töltő jár az autóhoz, a 7,4 kW-os kábelért 100 ezret, a 30 kW-os gyorstöltési lehetőségért pedig 180 ezret kérnek. Mivel nem akarnék olyan messze menni a Daciával, hogy menet közben kelljen tölteni, nem feltétlen gondolkodnék ilyesfajta extrákban.

Ez a pöcök tartja a kalaptartó emelőzsinórját. Nem egy 'made for NASA' megoldás

Városban, az autót leginkább egyedül használva egy végtelenül könnyen terelgethető közlekedőedényként viselkedik a Spring. Hajlandó kúszni, aminek dugóban csak örülhetünk; kapott visszagurulás-gátlót is, a tükrökből szépen belátni az karosszériát – a 430 ezres felárú csomagban pedig még tolatóradar és -kamera is található. (Meg pótkerék és műbőr ülések, valamint a hét colos érintőképernyő is jár a narancs színű dekorelemek mellé.)

Kicsit játsszunk még a számokkal: ne menjünk messzire, egyetlen – a Spring előtt tesztelt – Porsche Macan S-ből kijönne vagy 10 elektromos Dacia. Nyilván nagyon kevés ember lenne boldogabb 10 minimálautóval, mint egy (azaz 1) darab Porschével. Még ha nem is egy klasszikus kupé, hanem egy crossover szerepel a példában. De fordíthatunk egyet a képleten, és mondhatnánk azt is: lemondok a Macanról, cserébe rajtam kívül még 9-en tudnak járni az enyémhez hasonló Springgel.  Hiszen akkor ennyivel kevesebben pöfögnék tele az utcát! Itt már lehet, hogy néhányan legalább elgondolkodnának a társadalmi hasznosságon.

45 lóerő nem a világ, de városba megteszi

Érdekes lesz néhány év múlva ismét elővenni a cikket és az autót. Középtávon ki fog derülni, hogy képesek-e elterjedni a Springhez hasonló egyszerű szerkezetek, akár a középosztály városi lótifutijaként. Vagy kompromisszumok által sújtott autópótlékként kerülnek a történelemkönyvek lapjaira, amiket az igényes(kedő) úri közönség elüldözött a piacról.