Tesztek

Divatos küllem, elérhető ár és tisztességes műszaki tartalom – ezek a tulajdonságok mindig is döntően befolyásolják az autóvásárláson gondolkodókat, azonban a döntés meghozatalához legalább az egyik területet tekintve szinte kivétel nélkül kompromisszumot kell kötnünk. A SsangYong viszont igyekszik mindhárom kritériumnak megfelelni, s az új Korando magabiztosan néz szembe a kihívásokkal.

Noha a koreaiak meghökkentő formájú, jórészt terepre szánt modellekről voltak ismertek, nem győzzük hangsúlyozni, hogy a sok negatív sztereotípia mára a múlté. A berögződések és az autós világban oly gyakran megfogalmazott hamis igazságok, városi legendák és téves általánosítások erdejéből mindenképp ki kell találnunk, hiszen csupán ezeket levetkőzve alkothatunk objektív véleményt egy autóról.

Terepen is jól boldogul a Korando - galériaTárt karokkal vártuk hát a gazdagon felszerelt SsangYong Korandót, ami korábban elsőkerékhajtással összehasonlító tesztünkben bizonyíthatta rátermettségét a konkurensekkel szemben. Népes, erős mezőnybe csöppent a koreai SUV, hiszen a divatos hobbiterepjárók kategóriája a hirtelen jött népszerűség okán megerősödött. Ennek ellenére az ifjonc tisztességesen helytállt, hogy immár összkerékhajtással felvértezve, újabb kihívásokat keresve gördülhessen az Autó Pult garázsába.

Körbejárva a Korandót tán egy kis déja vu érzés fogja el az embert, hiszen akár az orr, akár a hátsó traktus meglehetősen hasonló idomokból épül fel, mint az Opel Mokka, de azért a különbözőség is egyértelmű, s a koreai modellnek szintúgy jól áll a vidámra szabott arc. A masszív felépítés mokány külsőt kölcsönöz a Korandónak, mely érzést a hátul előbukkanó két kipufogóvég még tovább erősíti. A markáns élekkel határolt ködfényszóróval, a tetőn végighúzódó sínnel és a jellegzetes króm hűtőmaszkkal folytatódik a kimunkált részletek sora, azaz határozottságot sugalló, divatos gúnyát öltött hát magára a koreaiak büszkesége.

A két kipufogó jelzi erejét - galériaAz igényes külső összességében nem kevésbé korrekt belsőt takar. A helykínálat terén a kategória egyik legtágasabb versenyzőjével van dolgunk: a fejtér mellett a lábtér is bőséges, s hátul sem kell a magasra nőtt utasoknak fejet hajtaniuk, a csomagtér pedig szintén erős pont a maga 486 literes kapacitásával. Az anyagok és a kidolgozás minősége átlagosnak mondható, azonban a műszerfalon már kevésbé megbocsátható hibákba ütközünk. Az informatív, és a hagyományosnál látványosabb feláras műszercsoporttal még nem lenne gond, viszont a középkonzolon helyet foglaló szórakoztató berendezés, illetve a japánoktól elcsent ósdi, és a napot csupán 12 órára felosztani képes kvarcóra bizony elnagyolt részleteknek tekinthetőek.

Akár a tudását, akár a kezelhetőségét vesszük alapul, a hifi tényleg borzalmas. A hangminőség eleve silány, ám a kegyelemdöfést a kidolgozatlan szoftver-ergonómia és a menü logikátlansága adja meg. A középkonzolon például csupán előrefele léptethetünk a számok között, listás nézet nincs. Persze ez nem tűnik nagy érvágásnak, azonban aki nap mint nap, minden út alkalmával zenét szeretne hallgatni, mindenképp nagy mínuszjelet tehet a listára.

Divatosabb a feláras óracsoport - galériaUgyanakkor minden mgalkuvásért  kárpótol a hajtáslánc, hiszen a Korando a 150 lóerős kétliteres dízelmotorral és összkerékhajtással szép emlékeket hagyott maga után. A saját fejlesztésű négyhengeres erőforrás kifinomultsága példaértékű, ráadásul hangereje visszafogott. Az öngyulladós szintén dicséretet érdemel a jó kihasználhatóságot eredményező karakterisztika miatt; jóformán 1000-es fordulattól rángatások és rezgések nélkül élvezhetjük a 360 Nm-es csúcsnyomatékát. Az alacsony fogyasztásért persze a hosszúra nyújtott váltó ugyancsak felelős: 130 km/h-nál mindössze 2200 környékén jár a mutató, így autópályán nem kortyol többet 6,6 liternél az autó, miközben országúti tempónál simán elvan 6 liter alatt. A városi etapok sem rontják le étvágyat, a betondzsungelben finom gázpedál-kezeléssel akár 7 literből eljárhatunk.

A kormányzás a SUV-jellegből következően nem tökéletes, középállásban kissé bizonytalan és néha málénak tűnik, azonban az itt elszenvedett hátrányt ellensúlyozzák az olyan igényes részletek, mint az ECO módban finoman, takarékosan gyorsító tempomat, vagy az ablaktörlő-lapátok kapcsolható fűtése. Igény szerint a kormány is melegíthető, azonban ehhez a csúcsfelszereltségű modell megrendelése szükséges.

A féken és a futóművön nagy örömünkre nem találunk fogást, a kényelmes haladás tehát adott, azonban a magas építés és a komfortosra hangolt felfüggesztés a gyorsabb fordulókat már nem tolerálja kellőképp. Ez persze nem róható fel a Korandónak, hiszen az autó nem sportolásra, hanem a városok forgatagába, illetve bizonyos szinten terepezésre született; meredekebb emelkedőkön és húzósabb akadályokon próbálva sem tudtuk zavarba hozni a típust.

Tetszetős betét dobja fel a feketeséget - galériaA végelszámolásnál újból lépéselőnyre tesz szert a Korando, mely elérhető árával a kategória gyakorlatilag legolcsóbb szereplőjévé lép elő. 5,8 millió forint ellenében már hazavihetjük az elsőkerekes benzines verziót, azonban érdemes többet szánni az autó karakteréhez amúgy is jobban passzoló, remek dízelmotorra, hiszen ez a listaárakat tekintve mindössze 200.000 forinttal kóstál többet. Az alapfelszereltség bőséges, de a második szint 100.000-es felára mindenképp megéri a ráfordítást, s a bázishoz képest 600.000 forinttal drágábbal mért DLX csomag is megfontolandó lehet, hiszen ennyiért szinte minden elvárható extrát tartalmaz.

Az összkerékhajtás felára kerek félmillió forint, s a tesztautó esetében még a napfénytetőt sem kellett nélkülöznünk, azonban ezt az elemet mi nem pipálnánk be a listán, hiszen tejesen nyitott állapotban használhatatlanná teszi a már 50 km/h-tól jelentkező 'dübögő' hang.

A konkurencia hasonló felszereltséggel nagyjából 1-1,5 millió forintra áll a Korandótól, legyen szó a remek Mazda CX-5-ről vagy a Hyundai ix35-ről, de a Kia Sportage tekintetében is ugyanez az állás, míg a legdrágább ellenfél talán a Volkswagen Tiguan személyében érkezik. A kérdés pedig természetesen nem is lehet más, minthogy tesztalanyunk árelőnye képes-e ellensúlyozni a hátrányokat.

Részben igen, hiszen a kissé plasztikus kormányzáson és a nehezen használható szórakoztató berendezésen kívül jelentős hibát nem találtunk. Aki ezen szerény kompromisszumok megkötésére nem hajlandó, annak természetesen nem alternatíva a Korando, ám az árérzékenyebbek mindenképpen hűséges, megbízható és szerethető társra lelnek benne.