Tesztek

Meghökkentő, hogy napjaink kisautói mennyire felnőttesekké, komolyakká váltak. Az már természetesnek számít, hogy amennyiben izmos motorra vágyunk, nem feltétlenül kell nehéz, méretes karosszériákat cipelnünk, de esetünkben ennél sokkal több érték is lapul a lemezek alatt.

Vegyük csak példának tesztünk alanyát, a Sütő kolléga által már október végén vallatóra fogott Opel Mokkát, amely - bár méretit tekintve inkább a kompakt kategóriába sorolható - az Astránál közel egy arasznyival rövidebb, s alapjai közelebb állnak a Corsához, amit többek között egyszerűbb, Watt-kitámasztás nélküli csatolt lengőkaros (igaz, U-torziós stabilizátorrúddal kiegészített) hátsó futóműve, s viszonylag rövid, 256 centiméteres tengelytávja is jelez.

Nem csak kinézetre felnőttes a Mokka - galériaAmennyiben megnézzük a Mokka szolgáltatásait, extráit, bizony van okunk csodálkozni. Mindenekelőtt érdemes hozzátenni az egyenlethez, hogy miközben nem is egy prémiumnak született termékről beszélünk, mégis olyan finomságokkal találkozhatunk benne, mint a sávtartó asszisztens és a ráfutásos ütközésre figyelmeztető rendszer, az ügyes, továbbfejlesztett táblafelismerő, az adaptív xenon fényszórók, a hasznos 230 voltos csatlakozó, a tolatókamera, a télen remek kormánykerékfűtés vagy akár a lejtmenet-szabályozó. És akkor a navigációs rendszerről, a millió információt (többek között a nagy elektromos fogyasztókat is) közölni képes fedélzeti számítógépről, a kihúzható combtámaszos sportülésekről még nem is beszéltünk. Nem kérdés, az Opel mérnökei nagyon komolyan vették feladatukat, amit már az autó kiemelkedő biztonságossága is rögtön jelez.

Fejlett extrákból nincs hiány - az áruk sem rosszÁm sokan feltehetik a kérdést, hogy kinek is való a Mokka? Családi autónak kicsinek tűnhet, terepre magasabb felépítése ellenére nem való, kisautónak drága, városinak tán nagy. Eddig jómagam is sokat morfondíroztam ezen a kérdésen, ám egy harmadmagammal abszolvált ausztriai sítúra tisztázta bennem a képet: az Opel büszkesége minden körülmények között helytáll, és szinte bárkinek tiszta szívvel merném ajánlani a fiatalos crossovert. Az egyedüli nagyobb kompromisszumot a csomagtartó szűkössége jelenti, ám az igazsághoz hozzátartozik, hogy az alaphelyzetben 356 literes puttony megfelel a kompakt ötajtósok átlagának, vagyis szemöldökráncolásra nincs okunk.

Az utastér komfortos és prémium hatást keltUtastársaimnak - és ezzel én is egyetértek - a kulturált utastér tetszett a legjobban. A kialakítás ízlés kérdése, ám tény, hogy nagyon igyekeztek a belsőépítészek, s a megkérdezettek közül mindenkinek egyértelműen elnyerte tetszését a modern Mokka-beltér. Az otthonos hangulatban a kedves formák mellett nagy szerepe van az igényes anyaghasználatnak, a korrekt összeszerelésnek, a tárolóhelyek tömkelegének, a remek üléspozíciónak, a habot a tortára pedig az elegáns krómdíszítések, valamint a luxusérzetet keltő hangulatvilágítások jelentik. Bár a gombtenger első ránézésre zavaró lehet, a funkciók ügyesen és ergonomikusan vannak csoportosítva, s mindent ott találunk, ahol a logika diktálná. További öröm, hogy az ajtók kartámaszai tökéletesen pozicionáltak, egyedül azt sajnáljuk, hogy csak az utaséra nem, csupán a sofőr ülésére jutott kényelmes középső könyöktámasz. A kilátás sajnos Opelesen korlátozott.

Hátul sem panaszkodhatunk ám - galériaA helykínálat ellenben meglepően bőséges. Bár a belső szélességen érezhetőek a Mokka kompakt méretei, ezáltal öt személynek nem igazán kényelmes az utastér, egyéb téren nem panaszkodhatunk. Négy 190 centis felnőtt gond nélkül elfér, s hátul is elég magasra lehet felhúzni a fejtámaszokat, a könyöklők jól pozicionáltak, a háttámla dőlésszöge eltalált, s szerencsére úgy elegendő a fejtér, hogy az ülőlap megfelelő magasságban van. A 100 ezer forintot kóstáló, kihúzható combtámaszos sportülésekben az elöl ülők magasabb kategóriákra jellemző kényelemnek örvendhetnek, de a testesebb sofőröknek túl szűkek a finom fotelok, így ők jobban járhatnak a szériában járó ülőalkalmatosságokkal. A szabályos formájú csomagtartó viszonylag kis méretét már megemlítettük, de örömteli, hogy bővítve teljesen síkba dönthetőek a háttámlák, s ilyenkor közel 1,4 köbméternyi pakkot képes elnyelni a törpeterepes.

A futómű remek, a Mokkát jó vezetniAmint útnak indulunk, még tovább erősödik bennünk a Mokka felnőttes volta. A futóművet csak dicsérni tudjuk; bár szerkezetileg egyszerű megoldással van dolgunk és a márka nagyobb modelljeire jellemző állítható felfüggesztések nem érhetőek el a típushoz, a 18 colos kerekek dacára kiemelkedő komfortot biztosít az autó, mégpedig úgy, hogy szerpentinre érve könnyedén mosolyt csal a sofőr arcára. A csatolt lengőkarok ellenére a hátsó futómű oldalirányban is teljesen stabil, ráadásul a csillapítás nem csupán finom, de csendes is, a halk futás pedig minden téren vonatkozik a négykerekűre, amiről zajszint-méréseink ugyancsak árulkodnak. A Mokka továbbá nem csupán komfortosan dinamikus, de minden körülmények között biztonságosan, kiszámíthatóan irányítható. Az elektromos kormányzás adhatna több visszajelzést, de áttételezése és a kormánymű pontossága rendben van.

Sietős menetben gyakran kell a váltóhoz nyúlniA hajtáslánc tekintetében szintén nem érheti komolyabb kritika a crossovert, de ezen a téren már nem teljesít olyan kiemelkedően a villámosok büszkesége, mint az eddigiekben. A tesztautó motorházteteje alatt a jól ismert 1,4 literes 140 lóerős turbós benzinmotort köszönthettük, amit már számtalan típusban vallatóra fogtunk. Az 1850-es fordulatszámtól jelentkező 200 Nm-es csúcsnyomaték jól hangzik, de a valóságban 2000 alatt kissé lustácska a feltöltött négyhengeres. Középtartományban aztán magára talál, fent pedig szépen kibontakozik a 140 lóerő. A 10 másodperces 0-100 km/h-s sprintidő és a 195 km/h-s csúcssebesség bőven kielégíti az átlagos igényeket, s szorgos váltómunkával szépen szedi a lábát az autó, amit a jól kapcsolható hatsebességes szerkezet hátrálás nélkül támogat.

A 140 lovas turbómotor kissé iszákosIgen ám, de a temperamentumosabb stílust jócskán megugró fogyasztással büntetni a manapság már kissé elavultnak számító turbómotor. A papíron megadott 6,4 literes vegyes értéket jobb, ha elfelejtjük, normakörünkön például a gyári adatnál 10 százalékkal magasabb adatot produkált a Mokka. Az 1200 kilométeres síutat három fővel, jócskán megpakolva nyolcliteres étvággyal abszolváltuk, odafigyelve. Országúton 5,5-6, autópályán 8, városban pedig a széria start/stop rendszer ellenére 9 literrel számolhatunk. Az 140 lovas motorhoz különben szériában jár a lamellás kuplunggal operáló, gyors reakcióidővel bíró összkerékhajtás, amely alapesetben kizárólag az első kerekekhez továbbít nyomatékot, igény szerint pedig akár 50:50 százalékos hajtáseloszlást tesz lehetővé a tengelyek között.

A 230 voltos csatlakozó szuper dologAz Opel ügyes 4WD rendszerét a koros 1,7 literes 130 lóerős (300 Nm) dízelmotorhoz – amely 670 ezer forinttal drágább a benzinesnél - érdekes módon felár ellenében kínálja, ám 370 ezer forintot mindenképp megér a rendszer azok számára, akik kihasználnák előnyeit. Azt azért sajnáljuk, hogy a turbós benzinest nem lehet kombinálni az olcsóbb hajtással, ám ezen bizonyára rövidesen változtatni fog az Opel. Frontos-benzines alternatívaként egyelőre csak az öregecske 1,6 literes, 115 lovas szívómotor szerepel a listán, de a nyomatékszegény egységet jobb, ha rögtön elfelejtjük. Annyi bizonyos, hogy motorizáltság szempontjából a szentgotthárdi 1,6 literes turbós benzines/gázolajos egységekkel lesz a típus igazán versenyképes, amelyeket remélhetőleg rövidesen viszontláthatunk a vidám crossover orrában.

A képre kattintva Sütő kolléga németországi menetpróbájáról olvashatnak

Nem kicsi a csomagtartó, de lehetne nagyobbAz árképzéssel kapcsolatban nem szidalmazhatjuk az Opelt. A listaárak szerint legolcsóbban 4,63 millió forinttól ülhetünk be a Mokkába, az összkerekes 1.4 Turbo kivitel pedig kereken 1,1 millió forinttal drágább, igaz, ebből 370 ezret az összkerékhajtás, 400-at pedig a magasabb felszereltség tesz ki.

Az extrák terén nem fukarkodik a márka, normafelszereltséggel így már 6 millió forinton belül megkaparinthatunk egy 4x4-es változatot. Az extrákat korrekt áron méri az Opel, s a villámosok általában a kedvezményeket is bőkezűen mérik.

Látják a hasonlóságot a Korandóval? A Ssangyong tesztje a jövő héten érkezik.

A Mokka jó ajánlat és nincs igazi konkurenseA konkurensek tekintetében könnyű dolga van a márkának: egyedül a Nissan Juke és a MINI Countryman említhető félig-meddig egy lapon a Mokkával, de előbbi remek vezethetőségét leszámítva objektíven minden tekintetben a Mokka alatt teljesít, utóbbi pedig prémium volta, így jóval magasabb ára miatt nem focizik egy ligában tesztalanyunkkal. Így a Peugeot 2008 érkezéséig kimondottan jó lapokkal játszhat a fél lábbal a nagyok közé lépő Opel, amely ha megkapja a modern szentgotthárdi erőforrásokat, bizony piszok erős versenyzővé érik meg.