Tesztek

Nem irigylem a nagy európai és amerikai autógyártók éjszakáit. Először jöttek a japánok meglepően versenyképes autóikkal, majd pedig a válság miatt fájhatott a fejük. Most meg itt van egy koreai autómárka, aki úgy mutogat lelkesen fityiszt mindenkinek, hogy egész országok ejtik ki rosszul a nevét (igen, többek között, mi is). Legújabb terméküknek, a kis SUV kategóriában induló ix35-nek is mindene megvan papíron, ami a sikerhez kell, ehhez mérten pedig ára szenzációs. Akkor hol van itt a csalás?

A kályhától kezdve - galériaNem kell mindig annyira gyanakvónak lenni. Néha egyszerűen valami csak összejön. Körültekintő tervezéssel és átgondolt koncepcióval igenis lehet jót alkotni. A Hyundai pedig így tett, amikor nekiállt létrehozni a Tucson utódját. A lényeg, hogy a kályhától indultak – elvégre mit is vár el egy kisebb méretű SUV vásárlója? Nagynak tűnő méreteket, látványos és biztonságot sugárzó külsőt, tágas, jól variálható belső teret, egy kellően dinamikus motort, és persze azt, amit a kategória sugall: akadály nélküli haladást, kényelemben. És ez az a pont, ahol a jelenlegi trendek kifacsarták a kategóriát: a legtöbb SUV-re az alapelvek mellé sportos jelzőket aggattak, amelyhez muszáj volt kemény futóművet készíteni. Az eredmény: némelyik valóban képes a személyautószerű kanyarvételre, ám annál jóval keményebb futómű mellett. De a logika mentén haladva, ha valaki magas építésű autót vesz, nem főtevékenységként végez kanyarvadászatot járművével. A Hyundai pedig ezt tudta: így került kényelmes futómű az ix35 alá. De ne szaladjunk annyira előre. Nézzük, hogyan teljesít a koreai újdonság a SUV-követelményskála első pár fokán!

Mindenhol elég tágas - galériaAmi a tágasságot illeti, nem lehet panasz: az első és a hátsó sorban is elegendő a helykínálat, miközben a csomagtartónál sem kell kompromisszumot kötni. Kritikát inkább csak a fekete belső tér viszonylagos ingerszegénysége jelent. Bár minden a helyén van, az üléspozíció is kényelmes, és pofonegyszerű eligazodni az ix35 vezetői székében, mégis néhány apróbb ízléses részletet - mint például az alumínium küszöbléc, vagy az apróbb formatervezői játékok - hiányoltunk. A hangulatos miliő kialakításában a barna bőrülések sokat segítenek – sajnos ez tesztautónkból hiányzott.

De nem úgy a jó motor. A korábban tesztelt i30-hoz képest a tervezők még tovább dolgoztak a dízelmotoron és párját rikítóan jóra sikerült. Nem túlzás kijelenteni, hogy – a viszonylag alacsony teljesítményétől függetlenül – a kétliteres CRDi jelenleg a piac egyik legjobb erőforrása a kategóriában - bármelyik prémiumgyártó autójában megAz új dízel nagyon jól sikerült - galériaállná a helyét. Már a pincéből húz, turbólyuknak szinte nyoma sincs, és alacsony fordulaton is nagyon kellemesen mozgatja az egyébként nem is olyan súlyos (1500 kg) Hyundait. Eközben hangja végig a háttérben marad, és sosem válik zavaróvá. A fogyasztása pedig sarkalatos pont, ugyanis normafogyasztási körünkön a számítógép adatával ellentétben rendre 1-2 literrel kevesebbet sikerült a tankba erőltetnünk (természetesen 100 km-re vetítve). A megoldásra másnap jöttünk rá: az autóba töltött gázolaj – vélhetően a tank kialakítása miatt – habosodásra hajlamos, így néhány órás ülepedés után bizony belefért a „hiányzó” üzemanyag is. Annak, hogy a gyári vegyes fogyasztási adatot nem sikerült hoznunk az ix35-tel a rövid váltóáttételeknél kell keresni okát – a könnyen, és kissé érzéketlenül, közepes utakon járó szerkezet hatodik fokozata kissé kurta, vagyis szabályos autópálya-tempónál 2800-at forog a főtengely, melynek hatását a fogyasztáson és a zajszinten is érezni.

A motor teljesítménye egyébként a nyugodt közlekedéshez teljesen elég, sőt a rövid váltóáttételek és a nagyszerű erőforrás miatt kimondottan dinamikusnak is érezhetjük a 4,4 méteres SUV-t. Akinek a 136 lóerő és a 320 Nm nem elég, választhatja ugyanezKívül sok az izgalmas részlet - galériaen motor erősebb változatát, amely tekintélyes 184 egyedet számláló ménest, és 383 (illetve automataváltó esetén 392) Newtonméter nyomatékot tudhat magáénak. Hogy mennyire szépen muzsikál a jobban kihegyezett erőforrás, arról hamarosan egy összehasonlító teszt keretében számolunk be – de valószínűleg már látatlanban is megéri a 200 ezer forintos felárat.

Mondjuk ezt annak ellenére, hogy az ix35-tel nem esik jól a száguldás. Ugyanis az összes kezelőszerv túlontúl könnyen és érzékenyen jár, amely leginkább a kormányzás terén csap át negatív irányba. Az ugyanis kicsit túlérzékenyre sikeredett, melynek következtében nagy tempónál kissé fárasztó és az átlagosnál nagyobb koncentrációt igényel az autó terelgetése. Kanyarokban az elvárt szintet hozza a kissé azért billegős autó, de a futómű így is kellemes kompromisszum, csak a kényelmes irányba: az autó szépen átsuhan az úthibákon – pont úgy, ahogy azt egy ilyen négykerekűtől várnánk. Csak a külső ne csapjon be: a dögösen dinamikus orr és far csak a kellemes megjelenést szolgálja, a menettulajdonságokat nem sugallja teljes mértékben.

Az igazi ütőkártyáját azonban csak az árak terén húzza elő a Hyundai újdonsága. Az, hogy a 163 lóerős, elsőkerékhajtásos benzines belépőmodell már 5,59 millióért kapható, valószínűleg senkit sem vesz le a lábáról – aki ennyire akar spórolni a kategóriában, forduljon a Daciához, ahol töredék áron kap ehhez viszonyítva egész jó autót.Viszont, ha a jelenleg kedvezményesen, 300 ezer forintért kapható összkerékhajtást, kiváló dízelmotort és jobb felszereltségi csomagot is teszünk a serpenyőbe, 7,4 millió forintra emelkedik az érték. A kategória árait nem ismerőknek soknak tűnhet, de tegyük hozzá, hogy ezért az összegért már elöl-hátul is találunk ülésfűtést, USB-s, Bluetooth-os rádiót kapunk (a tesztautóban működő utólagos navigációs fejegységet nem ajánljuk, ugyanis annak hangolása az autóval közel sem tökéletes – még a gyári USB bemenetet sem tudta használni), sőt a kétzónás automata légkondi is bekerült a csomagba. Felfelé pedig – az automataváltós, összkerekes modellekre vonatkozó kedvezmény miatt – még könnyebb az út: 184 lóerős, dízel, automata, összkerekes, makulátlan felszereltségű modellt még mindig 9 millió alatt tudhatunk magunknak. Sok pénz, de ezért a konkurensek kevesebbet adnak.

Árak terén verhetetlenA Mitsubishi Outlander – bár 156 lóerős dízellel és a tesztautónkhoz képest árnyalatnyival jobb felszereltséggel – 9,33 milliótól indul, míg Kia Sorento esetében is csak 8,9 milliótól kapunk hasonlót (150 lóerővel). A Volkswagen meglepően versenyképes áron kínálja a 140 lóerős Tiguant hasonlóan felszerelve 9,4 millió forintért, míg a japán mezőnybe visszatérve a szintén remek Honda CR-V 8,8 milliótól vihető haza. „Akkor is találok hasonlóan olcsót” – mormogtam magamnak, a választ pedig majdnem a Toyotánál találtam meg. No, nem az új RAV4 képében, az ugyanis 150 lóerővel 8,7 millió, hanem az árlista aljára görgetve megpillantottam, hogy a frissítés előtti szériából is kínálnak még darabokat: a lelkesedés hamar lelohadt – 8,6 millió a jól felszerelt kivitel. Vagyis az ix35 legalább egy millióval olcsóbb az összes konkurensénél, vagy ha úgy tetszik ugyanannyi pénzért makulátlan felszereltséget, 184 lóerőt és automataváltót nyújt. Hacsak…

Hacsak nem csalunk. Ekkor ugyanis a crossovernek nevezett, ám a kis SUV szerepét jól ellátó Nissan Qashqai is belefér az összehasonlításba, amely összkerékhajtással, 150 lóerős dízellel, jól felszerelve 7,6 millió forint. Vagyis drágább. Ennyire jó az ix35 ár-érték aránya.

Ennek fényében különösen kíváncsian várjuk a csúcsmodellt, amelyet a Kia Sorentóval és a Mitsubishi Outlanderrel vetünk össze – hamarosan beszámolunk, addig is maradjanak velünk!

Előnyök: Remek külső megjelenés; Tágas beltér; Nagyszerű motor; Igazán kényelmes futómű; Verhetetlen ár

Hátrányok: Kissé egyhangú beltér; Túlérzékeny kormányzás; Viszonylag rövid áttételezésű váltó