Tesztek

A professzionalizmus megöli a lelket - legalábbis általában. Talán éppen ennek köszönhető, hogy kollégáimmal állandó szélmalomharcot vívok amiatt, hogy a prémium márkák iránti lelkesedésem nem töretlen. Vallom ugyanis, hogy a komfortérzetért küzdő elszigeteltség sokszor a vezetési élmény kárára megy, így pedig a tulajdonosok éppen a minőség fejlődésével távolodnak el autóiktól. Sokáig azt hittem, hogy imáim süket fülekre találnak, hiszen a konstruktőrök számára is könnyedén értelmezhető, objektív, számadatokba foglalható elvárásokkal talán lehetetlen is a megfoghatatlan arany középutat kijelölni, arra inkább csak ráhibázni van mód.

Aztán egy szürke és esős napon a kezembe akadt egy olyan autó kulcsa, ami papíron nem sok jót ígért: egy, a korábbi tapasztalataim szerint nem is a legjobbak közé tartozó dízelmotor szerény 105 lóerős teljesítménnyel, amit most hétfokozatú automataváltóval próbál fogyaszthatóvá tenni a Volkswagen csoport prémium márkája.

Kompakt, mégis tekintélyt parancsol

Ilyen előítéletekkel talán nem is lelkesedtem volna a győri gyártású Audi A3 szedánért – már ha nem lenne a maga nemes egyszerűségében már első ránézésre is gyönyörű. Hihetetlen, de igaz, hogy bár a hűvös és távolságtartó egyéniséggel felruházott márka modelljei kerülik a fellengző és hatásvadász stíluselemeket, mégis utánuk fordul az utca népe, ez alól pedig a kompakt méretekkel megáldott újdonság sem képez kivételt.

Audi A3 Limousine - galériaAz autó ékkövei egyértelműen a tetszetős világítótestek és menetfények, de a dizájnerek azért az aprólékos tervezés finom fűszereivel sem maradtak adósak. Oldalról érdemes például megfigyelni, hogy a tető lejtése az autó viszonylag szerény hossza miatt és a hátsó fejtér megóvása érdekében nem lehetett olyan szép ívelésű, mint a nagyobb testvérek esetében, ám a far a csomagtartó rövidsége ellenére is arányos szedán sziluettről gondoskodik. Aztán az övvonal árnyékoló „fűzője” lehetővé tette a kerékjáratok sportos hatást garantáló domborítását is, míg az alulról felfelé vonuló fénytörés optikailag teszi laposabbá az A3-ast.

A stílus sava-borsát a lámpák adják

A végeredmény? A már közhelyesnek hangzó sportos elegancia, ami ráadásul praktikus belbecst takar. A családi felhasználást is támogató jellemzők sorát gyarapítja a 425 literes csomagtartó is, de a legfontosabb talán az, hogy 170 centiméteres magasságig a második sor minden további nélkül kihasználható, s e fölött is csak a fejtér korlátossága szab gátat a felhőtlen komfortérzetnek.

Letisztult funkcionalitás - az összeszerelés és a kezelőszervek szofisztikáltsága etalon

A legjobb hely persze ezúttal is a vezetőé, aki igencsak letisztult berendezéssel találja szembe magát, ám a minimalista stílus korántsem öncélú. A kezelőszervek működtetése és a számtalan funkció elérhetősége ugyanis olyannyira intuitív és magától értetődő, hogy akár azok is azonnal otthon érezhetnék magukat, akik életükben először ülnek autóban. Mindez azonban már a konszern termékeiről általánosságban is elmondható lenne, s az A3-as zsenialítása nem is ezzel veri a teljes prémium mezőnyt. Mivel a szegmensről elmondható, hogy a vásárlók abszolút érzelmi alapon hoznak döntéseket az egyes márkák között, most bizony sokakat meg fogok bántani, de az igazság az, hogy az Audi általános minőségérzetéhez és szofisztikáltságához pillanatnyilag sem a BMW, sem a Mercedes nem képes felnőni.

Minőségben az Audi veri a Mercedest

Az MMI érintős egérpadja feláras tétel - galéria

Szavakban mindezt nehéz tolmácsolni, de talán úgy lehetne összefoglalni, hogy a gombok, kapcsolók, fiókok, fedelek legapróbb rezdülése, ellenállása, erőigénye, hanghatása olyannyira kimunkált és átgondolt, hogy az már valóban a tökéletesség határait súrolja. Az anyagminőségről hasonlóképp lehetne nyilatkozni, de azokon a helyeken, ahol a tapintás ingere kevésbé mérvadó, azért fel lehet fedezni túlságosan rideg és olcsónak ható műanyagokat, s ezek közé lehetne sorolni a könnyen karcolódó és gyorsan amortizálódó küszöböket, vagy éppen az ülések alsó borításait is.

Minderről gyorsan megfeledkezünk, amikor a fémesen hűvös „Start” gombra téved a kezünk, hogy életre keltsük a háromezres fordulaton szerény 105 lóerős teljesítménnyel kiteljesedő dízelmotort. Az 1500-tól 250 Nm-es nyomatékkal szolgáló, 1.6 literes erőforrás régi ismerősünk, ilyen szép orgánummal azonban még egyszer sem kezdett duruzsolni, s ezt a jó tulajdonságát a teljes fordulatszám-tartományban megőrzi, a piros határhoz közeledve már-már vérpezsdítően érdes dallamokat fújva.

Nem egy rakéta, de nem is kell annak lennie

Noha a számháború alapján már sejthető, hogy a 10,9 szekundumos százas sprintidőtől nem szabad csodákat várni, a hétfokozatú (DSG, alias S-tronic) duplakuplungos automataváltó még a legrosszabb karakterisztikájú motorral is képes aranyat érő hajtásláncot varázsolni. A sportos állásában is lágyan kapcsoló konstrukció ugyanis minden sebességtartományban megfelelő dinamizmusról gondoskodik, s az egyes programok közötti váltással akár hektikus vezetői stílusunkhoz is gyorsan alkalmazkodik. Bizonyítékul arra, hogy a Volkswagen konszern milyen ügyesen is szegmentálja a termékeit, az Audiban takarékos algoritmusra váltva a szerkezet képes a vitorlázó funkcióra (kigurulásoknál a tengelykapcsoló oldására), amit például az azonos hajtással szerelt Škodák nem tudnak magukénak.

A takarékoskodás jegyében a kisebb rezonanciákat gerjesztő start/stop rendszer is nekünk dolgozik, ezzel együtt pedig a kis dízelmotor akár a világ végére is elrepít minket. 4,6 literes mért értékkel záruló normakörünk ugyan 7 deciliterrel meghaladja a gyáriak jóslatát, ugyanakkor 5,2 literes tesztátlagunk már arról árulkodik, hogy ettől normál – olykor dinamikus - használatban sem szóródnak majd sokat az eredmények.

5 literes fogyasztással nem művészet járni vele

Az Audi A3 tehát ebben a konfigurációban kiváló utazóautó, amit szerény szélzaja is bizonyít, így e tekintetben csak azzal kell majd megbarátkoznunk, hogy a sokat ígérő megjelenés ellenére a 140-150 km/órás sebességnél elfogyó szufla nem teszi majd lehetővé a belső sávokban történő vitézkedést. Rossz hír ez a másoknak bizonyítani vágyó tulajdonosok számára, de nincs rossz hírem a vezetési élményt előtérbe helyező pilótáknak.

A szélső 'drive select' gombbal állíthatunk karakterisztikátIdőmérő készülékekkel ugyan nem lenne érdemes harcba szállni, de a futómű-váltó-kormányzás triója még az alapvetően lusta gázreakciójú és kelletlen karakterisztikájú motor ellenére sem veti meg a szerpentines kanyarvadászatot, s ebben az elektronikusan vezérelt differenciálműnek is szerepe van. Noha a volán közvetlensége még sportos állásban is hagy némi kívánnivalót maga után, a radikalitásokra vágyó szemléletet elvetve nem lehet panasz rá, s a váltó is képes igen fürgén, az erőforrásban rejlő képességeket jól kiaknázva dolgozni. Tesztautónk „Ambition” felszereltségi szinten szériában járó sportos futóműve a hétköznapokban túlságosan is feszes, rövid úthibákon elpattogásra hajlamos, ám űzve előtérbe kerülnek előnyös oldalai. Ezzel együtt az autó a végletekig semleges tud maradni, orrtolásra alig hajlamos, miközben gázelvételre könnyen koordinálható és kiszámítható felülkormányozottságba kényszeríthető. A komfortosság hívei ennek ellenére jobban járnak majd a lágyabb hangolású „Ambiente” példányok választásával, a teljesség igényével pedig az adaptív futómű megrendelése lehet javallott (+425.000 Ft).

Családi felhasználásra inkább az Ambiente szint komfortosabb futóműve való

Már az 1.4 TSI-vel is ragadozó lehetÖsszességében tehát abszolút teljesértékű modellt ismerhettünk meg tesztalanyunk személyében, ami szerény méretei ellenére praktikus és tekintélyt parancsoló, s úgy tud rendkívül takarékos lenni, hogy közben a vezetési élményről sem kell lemondanunk. Mint mindig, a prémium trió többi tagját lepipáló minőségnek ezúttal is ára van, ám a kiforrottság tükrében a 7,64 millió forintos alapár nem tűnik túlzottnak (ebből 675.000 forint az 1,6 literes dízelhez hangsúlyosan javasolt automata felára). Tovább menve a képeken szereplő példány már majd’ tízmillióig nyújtózkodik, s az innovatív asszisztensek és extrák között mazsolázva egy-egy valóban kifogástalan A3 Limousine inkább már 12 millióba kerül. S, hogy milyen is a legideálisabb és legjózanabb választás? Ha ránk hallgatnak, akkor egy 1,4 literes benzines turbómotorral szerelt kivitel 7,45 milliós bázisról, ami hengerlekapcsolásos technológiájának köszönhetően a valóságban alig 1 literrel fogyaszt majd többet, ám közben 8,4 másodperces sprintidejével már olyan menetdinamikai tulajdonságokkal és kulturáltsággal ruházza fel a tetszetős szedánt, amit az megérdemel.

A Mercedes a szív, az Audi az ész választása

A konkurencia? A funkcionális értékeket és az árat figyelembe véve népes, de szűkebb értelemben a BMW 2-es sorozat érkezéséig egyelőre csak a hétszámjegyű összeggel borsosabb Mercedes-Benz CLA lép a pástra. A csata tehát a győri Audi és a kecskeméti csillagosok között zajlik, s az eredményhirdetés az emocionális megfontolásokat félretéve az A3 felé lendíti a mérleg nyelvét. Minőségben és szofisztikáltságban ugyanis a kompakt szedán pillanatnyilag nem csak a hazai autóipar történelmi tetőpontjának tekinthető, de tízmilliós nagyságrendben és a papírforma ellenére ebben a percben a teljes kínálatból sem tudnék jobbat ajánlani, így pedig fenntartások nélkül ki merem jelenteni, hogy ideális konfigurációban tökéletes választás az Audi újdonsága...

A tesztelés lehetőségét a Porsche M5 kereskedésének köszönhetjük, ahol a képeken látható autó már 8.990.000 forintért megvásárolható.