Olyan sok MINI lett napjainkra a láthatáron, hogy választani már-már komoly kihívás: ott a tágas Clubman, a divatos és valóban nagy Countryman vagy a veszett kanyarvadász Cooper JCW, esetleg a nyár szerelmeseinek a csalogató kabrió. Ám ezúttal a választás nem véletlenül persze, az alapmodellre esett. Méghozzá a kínálat magját és esszenciáját adó háromajtós, alapmotoros verzióra, amely legalább annyira csábít, mint az előbb felsorolt újkori variánsok.

Miért pont a háromhengeres, háromajtós modell? Egyszerű a válasz: kár volna kihagyni pont azt a változatot, ami a MINI-t elindította a maga útján még a ’60-as évek elején, illetve 2000-ben a márka újjászületése is egy ilyen konfiguráció által valósulhatott meg. Tehát akárhogy is nézzük, az igazi MINI mindig is a háromajtós, alapmotoros modell lesz, ami az idén megejtett frissítésnek hála még mindig naprakész, ráadásul az élményekről sem kell lemondanunk.

Klasszikus formák, klasszikus MINI értékekkel megtöltve

Annak dacára, hogy manapság már nem ritka jelenség az utakon, egy MINI még mindig képes kihozni az emberből azt a fajta várakozást és az önfeledt vidámságot, amire utoljára talán csak gyermeki éveiben volt példa. Egy MINI körül vibrál a levegő, az autó pezsgő életérzést vált ki, magával ragad – röviden összefoglalva nagyjából ebben rejlik a MINI-k különlegessége és varázsa, ez adja vonzerejüket. Alapfilozófiájuk okán nyilvánvalóan nem ők lesznek a legpraktikusabb, vagy épp legtágasabb járművek, ám összességében mégis könnyen el lehet csábulni a vaskos érzelemdózis okán.

Napjainkban a gyártók nem fukarkodnak a lóerőkkel, a magam részéről egy kissé felesleges teljesítményhajhászást vélek felfedezni az utóbbi két évtized stratégiájában, hiszen bár egy autórajongó számára öröm, ha minél terjedelmesebb a ménes, azonban a közlekedni vágyóknak nem feltétlenül van szükségük ilyen teljesítménybőségre. Ennek okán talán kevésnek hathat a 136 lóerő, amit a BMW-féle másfél literes, háromhengeres turbómotorból a MINI előcsalogatott, ám kissé előreszaladva mondhatom, alapmotornak több mint tökéletes a Cooper verzió kis szíve.

Ezek a kapcsolók nélkül már nem is lenne igazi MINI

A titok nyitja, hogy tesztalanyunk még mindig valóban egy vérbeli kisautó, ehhez mérten kellemes 1150 kg-os tömeggel, ami már kezdi sejtetni, hogy tényleg nem lehet rossz és kevés hozzá a kis háromhengeres erőforrás. Hogy mennyire nem kevés, azt a 8,2 szekundumos 0-100-as sprint is jól mutatja, tehát alapmotorral is már jóformán olyan dinamizmust kapunk, amit manapság egy kellőképpen motorizált kompakt tud.

A számok pedig ezúttal sem hazudnak, a 136 lóerő és a hozzá társuló 220 Nm kifejezetten fürgének érezteti az alap MINI-t, mi több, a hétgangos duplakuplungos automatával társított tesztpéldányban még a háromhengeres erőforrás hangja is egész kellemesre sikerült. Egyrészt talán a jó szigetelés, másrészt a sokat finomított erőforrás a titka, de a jellegzetes, háromhengeres harsona ezúttal elmarad, helyét inkább egyfajta kisimult hangszín veszi át, és csak a felső fordulatszám-tartományokban kerül elő a morgós karakter.

A műszerfal a frissítéssel nem változott, a digitális óracsoport csalódás

A másfél literes egység alacsony fordulatról is robbanékonyan húz, így az automata sem forszírozza a pörgetést: normális közlekedés során semmi értelme 2500 1/perc fölé forgatni. Éppen ezért lehetett hosszabb a váltó, olyannyira, hogy hetedikben autópályatempónál mindössze 2200-at forog tesztalanyunk főtengelye. A váltó, a fent említettek szerint duplakuplungos szerkezet, ami nem képes rácáfolni önmagára, és az ilyen egységektől megszokott bizonytalanság, adott helyzetekben érezhető darabosság itt is tapasztalható. Ettől függetlenül vállalható az automata, de inkább spórolnánk rajta 600 ezret és cserébe a kézi váltó még tovább fokozza az élményeket.

Nem mellékesen a hosszú áttételezés és a takarékos motor, valamint a kis méret és tömeg eredménye, hogy takarékosak tudunk lenni a mindennapokban. Ez bizony azt jelenti, hogy tesztfogyasztásunk 5.5 literre adódott a vidéki és városi etapok váltakozása során. Persze autópályán torkosabb a kis brit, ekkor már 6.4-6.5 liter körül kortyol, városban 5.8-6 liter környezetében alakul az étvágy, míg a várost elhagyva már 4 literrel kezdődő értéket is előcsalogathatunk.

Technokrata énünk azt mondja, kitölthetné a kört a kijelző

Mindez szuperül hangzik, hiszen valóban nem kell kompromisszumot kötnünk: a takarékos és kellemes fogyasztás mellett bármikor lehet egy jót autózni és előhívni a MINI dinamikusabb énjét, amihez persze az üzemmódváltót is használnunk kell. A takarékos Green módból a normál állást (MID) kihagyva Sport üzembe kapcsolva élesebbé válnak a reakciók és még szerethetőbb lesz a háromhengeres karaktere, ám a valódi élményhajhászáshoz érdemes a menetstabilizátoron is állítani.

Utóbbi a BMW csoporttól megszokott módon rövid nyomásra DSC módba kapcsol, ami enged némi bohóckodást még biztonságos körülmények között, míg hosszan rajta tartva ujjunk a retró kapcsolón teljesen kiiktatható az asszisztens. Ekkor jön elő a MINI Cooper igazi énje, kanyarban gázelvételre vidáman és kontrollálhatóan riszálva hátsó fertályát. S mennyire jó, hogy a kisautóból nem veszett ki ez a fajta vezetési élmény, itt érezhetjük igazán, milyen jót, milyen gokartosat lehet csapatni a MINI-vel, miközben cseppet sem hat kevésnek a 136 lóerő, ráadásul az élményhez nem kell veszélyesen nagy tempót választani.

Dögös, ráadásul a kis szívvel is jól megy a MINI

Az élményekhez pedig remekül passzol a külső és a stílus – bár a forgalmazó ezúttal szürke kombinációt adott át, tény, hogy az unalmasnak mondott árnyalatból a sok apró részlettel és a jó belső kárpitválasztással sikerült igazán kellemes összhatást elérni. A nemrégiben megejtett frissítés a lökhárítókon érhető tetten, egyébiránt az összkép szinte változatlan, azaz hozza a klasszikus MINI-s stílusjegyeket, az igazán ütős háromajtós sziluettel. Igényes az összkép, a kerek fényszórók, a króm elemek, vagy a jellegzetes hűtőmaszk nem maradhatott el, ahogy a korábbi frissítéssel érkező, két fél 'Union Jack'-et formáló hátsó lámpák sem.

A legtöbben a „csajos” skatulyába hajítják tesztalanyunkat, de a többség vidáman tekint az ikonikus kis modellre. Az egyediség temérdek lehetőséggel fokozható, a különféle felnik mellett matricák sokasága és színkombinációk tengere áll rendelkezésre, aminek következtében borítékolható, hogy még egy hasonló nem fog szembejönni az utcán.

A személyreszabhatóság a MINI esetében magától értetődő "extra"

Az ajtó kinyitását követően folytatódik a külső jegyekre rímelő stílusvilág. A 72 mm-rel megnyújtott tengelytávú ötajtóssal szemben itt leginkább 2 fő kényelmes elhelyezéséről beszélhetünk, hátul az első utasok magassága függvényében elég kis lábtér marad – így a MINI leginkább csak átlagosan hozza a kisautók helykínálatát, illetve a 211 literes csomagtartó is hozza a B-szegmenstől elvárhatót. Aki nem tudja nélkülözni a két hátsó ajtót és a plusz lábtér is jól jön, az 273.000 Ft plusz árán szállhat be az ötajtós változatba.

Az utastérben további izgalmas és igényes részletek sora fogadja az embert, kezdve a megszokott, körkörös műszerektől egészen az egyedi, retró stílusú kapcsolókig. A központi rendszer érintőképernyős (is), tehát tapogatással is vezérelhető, azonban a jól megszokott tárcsa és a gombok logikus működése miatt nem igazán szükséges az érintős vezérlés. Ellenben a vezérlőtárcsa rossz helyre került, hisz a könyöklő lehajtott állapotában borzasztóan körülményes a használata. Cserébe a feláras Harman/Kardon hifirendszer kristálytisztán és tisztességesen szól.

A duplakuplungos automatán örömmel spórolhatunk 600 ezret a jó kis kéziért cserébe

A hangulatfény persze telitalálat, ahogy az ugyancsak ebbe a csomagba tartozó központi karima is. A kijelző köré fonódó gyűrű világíthat a menükben való lépkedésnek megfelelően, a hangulatfény aktuális árnyalatához igazodva, vagy épp a fordulatszámot idéző csík is szaladgálhat rajta. Szót kell emelnünk a feláras digitális óracsoport miatt, ami az autó árához és miliőjéhez méltatlan, gyenge felbontású és opálos – manapság már sokkal élesebb és szebb paneleket is látni a piacon.

A MINI-t egyedül az összeszerelési minősége miatt inthetjük meg, az innen-onnan érkező, nyiszogó hangok hallatán kétségbe vonhatjuk ugyanis az autó prémium mivoltát. Ezt ellenpontozzák a britek a kérhető extrák terén, hiszen mind asszisztensek mind kényelmi funkciók modern hada pipálható be a vásárláskor. Sajnos az adaptív futómű ezúttal kimaradt, noha az alapvetően feszesre hangolt futómű miatt jól jönne az állítható szett, ráadásul a MINI pofátlanul olcsón, mindösszesen 133.00 Ft ellenében kínálja ezt a kiegészítőt.

Akinek szűk, a nagyobb tengelytávú ötajtós jó lehetőséget nyújt

Ahogy az sejthető, a MINI ceruzája hagyományosan vastagon fog, ám összességében abszolút rendben van az autó árazása, főleg a mai viszonyok mellett. A MINI-k ugyanis nem ár/érték arányukról híresek, azonban ha megnézzük, hogy milyen sok értéket, és főleg mennyi élményt kapunk pénzünkért, mégiscsak azt kell mondanunk, hogy megéri a típus mellett voksolni – arról nem is beszélve, hogy már többször bebizonyosodott, hogy a MINI portékái a piacon jó értéktartással is bírnak.

A MINI (BMW) ezúttal sem tévedett és pontosan azt nyújtotta, amit elvárhatunk a márkától: stílust, egyedi megjelenést és sportos menettulajdonságokat, menetteljesítményeket. A MINI a 136 lovas beszállót automatával 7,6 millióért hirdeti, míg a tesztautó 10,9 milliós árában már a nagy felnik, a navigáció, a prémium hifi, a HUD, a távolságtartó tempomat és a nyitható panoráma üvegtető is benne van. Józan extrázással a 9 milliós érték lőhető be.

Kis motorral és kézi váltóval is igen kívánatos a Cooper

Ellenben összességében nehéz a konkurenseket felállítani, hiszen még a prémium kisautók között is aligha találunk ilyen mértékű stílust és személyre szabhatóságot. Az Audi sem kínál már háromajtós A1-et, a nem prémiumok közül az Opel Adam kikopott a kínálatból, úgyhogy valóban szinte monopol a MINI Cooper helyzete, főleg, hogy a Fiat már csak 70 lovas könnyű hibridet kínál az 500-asból. Úgyhogy aki jól autózható, igazán vagány kisautót akar, annak muszáj a MINI-t kipróbálnia.

Néhány szóban

A MINI (BMW) ezúttal sem tévedett és pontosan azt nyújtotta, amit elvárhatunk a márkától: stílust, egyedi megjelenést és még az alapmotoros verzió esetében is kellően sportos menettulajdonságokat, menetteljesítményeket. Mindemellé korrekt árszabás társul, hiszen 9 millióból jól felszerelt prémium kisautót kaphatunk,cserébe az apróbb ergonómiai hiányosságokat le kell nyelnünk. Kétségkívül egy roppant izgalmas kisautóról van szó, s akinek MINI-re fáj a foga, minden bizonnyal imádni fogja még a 136 lovas alapmodellt is - érdemes még az egyébként kissé darabos, hétgangos duplakuplungos automatán 600 ezret spórolni és valóban a legalapabb hajtásláncot választani, garantált élmény az eredmény.

Előnyök: Stílusos belső tér, elöl korrekt helykínálattal; Élvezetes vezethetőség; Sportos és egyben kulturált futómű; Kifinomult, nyomatékos, dinamikus háromhengeres; Stílusos megjelenés; Egyedi kiegészítők; Magas műszaki színvonal

Hátrányok: Ergonómiai bakik az utastérben; Opálos digitális műszercsoport; Darabos automataváltó; Extrákkal nagyon megugró ár