Mi lehet vajon a sportosság forrása? – tesszük fel a kérdést, keresvén az velőig hatoló izgalmakat. Hiába a hajtásláncot nem kímélő motor, nem ér semmit az aszfalthoz végtelenségig ragaszkodó abroncs, feleslegesen szorít a feszesen körbeölelő sportülés, ha mindezt nem tartja össze egy egységes erő, a sportautózás egyik fő esszenciája, maga a stílus és az életérzés. Nem vitás, hogy a MINI legfőképp a John Cooper Works sorozattal pont ezt a fajta stílusos sportosságot hozza közel.

Hiszen kicsit nagyvonalúan, de mégis realistán kijelenthetjük, hogy egy-egy területen nem nehéz kiemelkedőt alkotni, ám egy sportautó mit sem ér a remek menettulajdonságok és az egyenként remek komponensek mellé társuló lélek és stílus nélkül, mindezek hiányában csupán gyors, ám üres bádogdoboz. A valódi kötöttségekhez, a rajongáshoz és az autózás szeretetéhez minden kétséget kizáróan szükség van arra a fűszerezésre, ami megismételhetetlenné teszi az együtt töltött pillanatokat.

Inkább futóművével és menetteljesítményével borzolja a kedélyeket, mint visszafogott hangjával

Talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy a MINI az autózás minden válfajába igyekszik minél több stílust és izgalmat, egyediséget csempészni, ami ugyanúgy igaz a sportolásra született brit modellekre is. Ráadásul a gyártónak, és a gyártó hazájának is nagy múltja van a motorsportokban, amit a BMW által birtokolt márka előszeretettel fel is használ, s teszi mindezt nagyon is jól.

Ezúttal pedig mindenféle túlzás nélkül merem állítani, hogy a legstílusosabb és pályafutásom során a legjobb MINI járt nálam, mégpedig a Clubman karosszéria John Cooper Works verziójának képében, amelyet a menetpróbán már megízlelhettünk. Ennek bázisa, hogy a Clubman a Countryman alapjait (BMW UKL2 platform) használja, ennek köszönhetően a MINI egyik legnagyobb modelljeként már nagyobb eséllyel száll ringbe a praktikumot nélkülözni nem tudó vásárlók kegyeikért.

Összkerékhajtással teljesen kiegyensúlyozott a legsportosabb Clubman

A típus(egyik) különlegessége a csomagtérajtó, amely a Clubman szériához méltóan nem felfelé, hanem kettéosztva oldalra nyílik. A megoldásnak az egyediség mellett az előnye is megvan, hiszen jól használható, és a kisebb csomagok akár csak egy ajtó nyitásával is beszuszakolhatóak a poggyásztérbe, mi több, a teleszkópos nyitómechanizmusnak hála gombnyomásra „magától” tárul fel a nyílás.

A Clubman tehát nem a klasszikus értelemben vett kis MINI, tengelytávja 2,67 méter, hossza pedig 4,2 méter felett van egy kicsivel, ami már sejteti, hogy helykínálat és praktikum szempontjából is potensebb modellel van dolgunk. Persze a külső sok újdonságot nem hoz, a tipikus MINI stílusjegyekből építkezik a Clubman is, illetve a hátsó lámpa hoz némi pluszt a tipikusan, de látványosan felépített összképbe a Union Jack mintájú búrának köszönhetően. Nem feledvén, elöl immáron adaptív, automatikus LED-es fényszórókkal van dolgunk, amelyeket természetesen ugyancsak diódákból álló körkörös menetfény ölel.

A jellegezetes, körkörös műszerek továbbra is alapvető kellékek

A különféle felnik mellett matricák sokasága és színkombinációk tengere áll rendelkezésre, aminek következtében borítékolható, hogy még egy hasonló nem fog szembejönni az utcán. Most, abszolút jogosan és dicséretesen a sportosságra fókuszált az importőr a tesztpéldány összeállításakor, s valóban a MINI-nek a British Racing Green nevet viselő zöld fényezés, a fekete csíkok, valamint a 19 colos, kétszínű felnik veszettül jól állnak, mi több, a zöld külsőhöz remekül passzol a szépen varrott, (világos)barna bőr bél.

Mindemellett nem maradhatnak el a John Cooper Works saját ismertetőjegyei sem, méretesebb, valódi és funkcionális hűtőnyílásokat tartalmazó első, és a nagyobb kipufogórendszer miatt méretesebb hátsó lökhárító, szolid légterelő és temérdek JCW embléma gondoskodik arról, hogy mindig az eszünkben legyen: a legerősebb variánssal van dolgunk. Az alapmodellekhez viszonyítva 10 mm-rel került alacsonyabbra az autó, a teljesítményközpontú verzióról pedig az egyértelmű jegyek mellett az elöl 360 milliméter átmérőjű, négydugattyús fék vörös nyergei is árulkodnak.

A részletek igényessége nem érdemel további magyarázatot

Az ajtó kinyitását követően folytatódik a külső jegyekre rímelő stílusvilág, és egyúttal érthetővé válik, miért nem olyan nagy baj, hogy ezt a karosszériaformát hoztuk el: noha a klasszikus MINI forma tekintetében áldozunk valamicskét a dizájn oltárán, ám cserébe négy, akár 185 cm magas felnőtt kényelmesen elfér a négyméteres autóban. Már egyáltalán nem mini tehát a MINI, a Clubman kivitel bőven hozza a kompakt szegmens átlagos hátsó helykínálatát.

Széltében persze a kategóriatársakhoz hasonlóan öt személy számára kevés a hely, de ha kell, rövid távra be lehet szuszakolni három személyt a második sorba, ami gyakran jöhet jól, s ilyenkor inkább a praktikum, mint a kényelem a lényeg. A 360 literes csomagtartó ugyancsak hozza a C-szegmens szintjét. Az anyagminőség kifejezetten jó, az összeszerelésé már kevésbé – a kárpitok itt-ott, főleg a hátsó traktusban hajlamosak kelletlen hanggal tudtunkra adni létezésüket.

A JCW-hez a zöld szín és a barna belső a legkiválóbb párosítás

Az utastérben persze további izgalmas és igényes részletek sora fogadja az embert, kezdve a megszokott, körkörös műszerektől egészen az egyedi, retro stílusú kapcsolókig. A központi rendszer immáron érintőképernyős (is), tehát mozdulatokkal is vezérelhető, azonban a jól megszokott, a BMW-khez képest fordított irányban működő tárcsa és a gombok logikus működése miatt nem igazán szükséges azt tapogatni. A feláras Harman/Kardon hifirendszer kristálytisztán és egyértelműen tisztességesen szól. A központi rendszer jelenleg csak az Apple felhasználók irányába igyekszik a feláras Carplay csatlakoztatási lehetőséggel kedveskedni, az Android Auto funkció jelenleg még nem képezi a csomag részét.

A változtatható színű hangulatfény ehhez az autóhoz ugyancsak telitalálat, ahogy az ebbe a csomagba tartozó központi karima is. A kijelző köré fonódó gyűrű világíthat a menükben való lépkedésnek megfelelően, a hangulatfény aktuális árnyalatához igazodva, vagy épp a fordulatszámot idéző csík is szaladgálhat rajta. Sajnos a méretnövekedésnek egy hátránya is van, mégpedig a majdnem 1,5 tonnás tömeg, ám ezúttal szerencsére akkora ménes bújt el a géptető alá, hogy ezzel nem kell komolyabban foglalkoznunk.

Kedvünkre kézzel is válthatunk, ám ezúttal nincs rá szükség

A lámpák méretes nyílásai miatt egyedi motorháztető felnyitását követően a temérdek fekete burkolat alatt a BMW-től származó kétliteres erőforrás sejlik fel. Az 1998 köbcentis négyhengeres turbómotor nem más, mint az X2 M35i-ben is fellelhető B48A20T1 kódnevű alublokkos erőmű, amely nincs híján a teljesítménynek. A két literből ezúttal 306 lóerő és 450 Nm nyerhető ki, előbbi 5000 és 6250 1/perc, míg utóbbi 1750 és 4500 között.

A TwinPower Turbo technológia ezúttal is egy, a leömlőbe integrált, lefúvószeleppel ellátott egyetlen, kettős megfúvású turbótöltőt jelent, ahogy az a Cooper S modellekben is megtalálható, azonban a kompressziót 10.2:1-ről 9.5:1-re módosították a szakemberek, hogy az a növelt töltőnyomáshoz megfelelően illeszkedjen, s ugyanígy a forgattyús tengely csapágyazását is megerősítették. Természetesen a motor rendelkezik a BMW-től származó Valvetronic és dupla Vanos változtatható szelepemelési és szelepvezérlési technológiájával is.

A motorháztetőn a nyilás immáron csupán imitáció és dekor

A fenti számok pedig roppant beszédesek, hiszen mind a teljesítmény, mind a forgatónyomaték maximuma méretes fennsíkon érhető el, a nyomatékmaximum például gyakorlatilag az erőforrás működési tartományának javában rendelkezésre áll. Mindez a való életre átfordítva olyan produkciót eredményez, aminél jobbat nem is kívánhatnánk, s akkor még sprinteléshez társuló hanghatásról nem is beszéltünk.

A méretes MINI a bajor erőműnek, valamint az ugyancsak a németek által is alkalmazott, s egyébként remek kiosztású nyolcgangos bolygóműves automatának köszönhetően minden élethelyzetben rendelkezésre áll az a tartalék, ami méltán nevezhető kompromisszummentesnek. Beszédes, hogy az összkerékhajtással megáldott Clubman JCW 4,9 szekundum alatt katapultál 0-ról 100 km/h-ra.

Az alsó légbeömlők valódi funkcióval bírnak

A hajtáslánc zsenialitását jól példázza, hogy józanul bánva a gázpedállal a fogyasztás sem száll el – szinte hihetetlen és furcsa leírni, de egy 306 lóerős, automataváltós, összkerekes sportmodell akár 6 literrel is elvan, de normál, vegyes használatban sem kell 8 liter feletti étvággyal számolni. Ha már az összkerékhajtás szóba került, érdemes megjegyezni, hogy elsősorban a fronthajtás dominál, a hátsó kerekeket csak szükség esetén terheli az osztómű.

A vezetési élmény pedig mindezek tükrében már nem meglepő módon makulátlan, hiszen az All4 összkerékhajtásnak hála nincs vészes orrtolás (alulkormányzottság), mindinkább folytonos kiegyensúlyozottság jellemző a MINI kanyarképességeire, gázelvételre pedig az autó feneke is játékba vihető.

Látványból jeles, ahogy a vezetési élmény is hamisítatlanul MINI-s

Ehhez persze asszisztál a keményre hangolt, talán mindenféle túlzás nélkül kompromisszummentesnek nevezhető futómű, amihez épp emiatt érdemes lehet megrendelni a felárasan állítható rendszer opcióját, hogy a hétköznapi használat során is komfortosabb legyen a Clubman JCW. Hiszen nem titok, hogy a MINI hagyományosan kemény felfüggesztése sokszor már zavaróan feszes, már ami a 'boltba járós', nyugalmas köröket illeti.

Persze üzemmódváltó azért jár most is a csomaghoz: a fogyasztásfókuszú, csendes és az automatával vitorlázni is képes Green mód mellett semleges és Sport fokozat is rendelkezésre áll, így sorjában egyre hangosabb kipufogóval és egyre több visszadurrogással. Nem vitás, hogy utóbbit használva a teljesítményhez méltó hangok törnek elő a két, 95 milliméter átmérőjű nyílásból, noha a semleges üzemmódban is már kellemes morajlás festi alá az autókázást.

Egyértelműen az egyik legjobb MINI a sportos JCW

A garantált élmények mellé ezúttal nem teljes extrázottság járt. Noha a dupla panoráma üvegtető, a plexire vetített HUD, a prémium hifi és a navigáció nem maradt ki a listából, ahogy fűthető és elektromosan állítható bőr sem, az asszisztensek kipróbálásáról ugyanúgy le kellett mondanunk, mint az állítható futóműről például. Utóbbit az érdekesség kedvéért mindenképp szívesen láttuk volna a tesztalanyban.

Ahogy az sejthető, a MINI ceruzája hagyományosan vastagon fog, ám összességében abszolút rendben van az autó árazása. A kizárólag automatával és ALL4 összkerékhajtással rendelhető Clubman JCW 12,55 milliótól startol és a tisztességesen, ám nem végletekig extrázott tesztmodellünk 16 millió forint alatt megállt, mi több, egy józan variáns kicsivel 13 millió felett elhozható, és ha néhány stílusos kiegészítőt csempészünk a csomagba, akkor is könnyedén maradhatunk 14 millió Ft alatt.

Minden téren fejlődött a korábbi és a kisebb teljesítményű verziókhoz mérten

Konkurenciáról pedig lehet, ám közel sem érdemes beszélni, hiszen ilyen teljesítményű, összkerekes sportkompakt alig akad a piacon. A korábbi generációból előálló Ford Focus RS persze megfelel papíron a kritériumoknak, ám a MINI stílusára áhítozó vásárlókat biztosan nem tudja elcsábítani a kékoválos sportoló, esetleg a prémiumok háza táján lehet érdemes nyitott szemmel járnunk.

A Mercedes-Benz palettáján majd az A-osztály AMG verziója lesz az igazi vetélytárs, ám jelenleg csupán a nagyobb puttonyú Mercedes-AMG CLA 35 4MATIC Shooting Brake áll rendelkezésre, jóval magasabb áron és valamivel bőségesebb teljesítménnyel.

Összességében még ajánlatként is vonzó a mindent vivő JCW verzió

Az Audinál az S3 Sportback modellt érdemes még nagyító alá venni, amely 300 lóerővel, quattro összkerékhajtással és DSG váltóval csábít, ám a négykarikás stílust tekintve elmarad a MINI-től, ráadásul árban 10%-kal a brit modell fölé lő. Házon belül, a BMW-nél is hasonló a helyzet, hiszen a MINI-vel azonos hajtásláncot kapó M135i xDrive ott indul, ahol a Clubman JCW már jól felszerelve jár. Akinek pedig esetleg kevesebb ló is megfelel, a majd' 3 millióval olcsóbb Cooper S ALL4 jelenthet gyógyírt.