Tesztek

Lassan teljes joggal állíthatom, hogy a Kia Optima családjának szakértője vagyok, hiszen az egyetlen dízelverziót leszámítva a dél-koreaiak középkategóriás tesztautóinak kulcsai mind az én zsebemet melegítették – nagy örömömre. A 2-literes szívó benzines és a PHEV után azonban még mindig vártak rám újdonságok az autóval kapcsolatban, hiszen időközben megérkezett a kombi SW és a GT variáns is, de szerencsére nem kellett sokat várnom, hogy őket is közelebbről megismerhessem, méghozzá rögtön egy testbe csomagolva.

A tigrisorr - galériaAz Optimát már úgy ismerem, mint a tenyeremet, beleértve a hibáit is, melyeket főleg az elöl és hátul egyaránt kicsi fejtérre és a hiányos motorpalettára vezethetünk vissza. Ezekre azonban egy csapásra kínál megoldást az SW GT változat, mely kombi felépítésével a helyszűkére, míg izmos turbómotorjával a vékonyka erőforrás kínálatra adhat csattanós választ. A fő kérdés persze az, hogy mindez sikerül-e neki, vagy az amúgy is kiváló kvalitásokkal rendelkező Optima így sem tudja kisebb, ám néhányak számára bizony annál fontosabb hibáit – ezt igyekszem kideríteni, tartsanak velem!

SW, mint SportWagon – nem véletlen ez az elnevezés, hiszen az Optima puttonyos változata kétség kívül a kategória egyik legdinamikusabb látványt nyújtó kombija, még akkor is, ha éppen nem a GT változatban látjuk. Az autó arányai egyszerűen kiválóak, a finoman lefelé tartó tetőív és a hátsó ablakok végétől felfelé tartó övvonal látványos párost alkot, és akkor az ablakok felső élén végigfutó, egészen a csomagtartóig elhúzott krómcsíkról még nem is beszéltünk – utóbbi elem egyébként a szedánról érkezett. Hátul sincs ok a panaszra: a csomagtér ajtaja kiváló szögben törik meg, míg a szépen megrajzolt lámpák grafikája újabb látványos elemként csatlakozik az összképhez – de kiemelhetjük még az ötödik ajtón található törést is, mely nem hagyja egyhangúvá válni a formatervet.

Itt a turpisság - galériaAz Optima orráról már annyit beszéltem, hogy ezúttal inkább rögtön rátérnék a GT verzió által nyújtott pluszra, ami persze tesztautónk esetében sokat dobott a megjelenésen. Azt gondolom, hogy a Kia jó taktikát választott, hiszen bár a GT az Optima sportos verziója, a dél-koreaiak azért tisztában voltak azzal, hogy az autó bár kiváló teljesítménnyel bír, nem hasonlítható az ellenlábasok legvadabb változataihoz. Ennek megfelelően a külső tekintetében sem estek túlzásba, és a GT éppen csak annyival lett sportosabb, hogy kifejezze, nem egy átlagos Optimáról van szó, de mindeközben nem szeretne túl hivalkodó sem lenni.

A leglátványosabb elem kétségkívül a méretes hátsó diffúzor és a kétoldalt kivezetett, messziről is jól látható, ovális kipufogóvégek. Ezen kívül még a piros féknyergeket és persze az előttük díszelgő 18 colos felinket említhetjük meg, de a finom, mindössze pár milliméteres ültetés is hozott némi pluszt a látványt illetően. A mérnökök az autó orrát sem cifrázták túl, ami teljesen érthető, hiszen az Optima már önmagában is látványos jelenség, így elég volt a lökhárító széleire egy hangsúlyosabb, krómmal kiemelt légbeömlőt helyezni, és máris kész a GT változat. Bevallom, számomra az Optima GT az egyik, ha nm a leglátványosabb szereplője a középkategóriás kombik szegmensének, de természetesen ezúttal is minden kedves Olvasónknak a saját szépérzékére bízzuk, hogy mit gondol róla.

A minőség továbbra is kiváló - galériaAz utastérbe csöppenve kevés az újdonság: az alul lecsapott kormány és a rajta fellelhető GT logó kivételével csupán a kizárólag a sportváltozat mellé kérhető bordó bőrkárpitozás illetve a valamivel komolyabb oldaltartással rendelkező ülések és a rajtuk is feltűnő betűpáros az, amiből megállapíthatjuk, hogy mivel is van dolgunk. Az ergonómia továbbra is kiváló, ahogyan a multimédiás rendszer is hozza a tőle megszokott jó teljesítményt. Az összeszerelési minőségre és a felhasznált anyagokra is ugyanez áll, gyakorlatilag semmi kivetnivalót nem találunk az Optimán. Egyedül a középkonzol alja nyomja még mindig egy kicsit a térdünket.

A GT érdekessége, hogy a bordó kárpitozáson és a metálfényezésen kívül minden alapáron jár hozzá, így bár nem olcsó az autó, ezért az árért ilyen teljesítmény mellett sehol máshol nem kaphatunk ilyen extrákat – van, ahol sok közülük nem is elérhető, mint például az ülésszellőztetés, a kormányfűtés vagy a vezeték nélküli mobiltöltő. Ezzel azonban sajnos együtt jár az is, hogy mindenképpen megkapjuk a nyitható panorámatetőt, ami bár jóval világosabbá varázsolja az utasteret, bizony komoly centimétereket rabol el a fejtérből. Elöl tehát sajnos nem változott a helyzet, 185 centi felett bizony már útban lehet a tető, de szerencsére a második sorban azért valamivel jobb lett a helyzet, bár a magasabbaknak ott is összekócolhatja a haját a tetőkárpit – ez pedig bizony fáj egy kombiban.

Jobb oldaltartást kaptak a sportülésekAz átlagos termetűek ettől függetlenül királyi kényelemben foglalhatnak helyet, hiszen a lábtér hatalmas, a második sor szélső üléseihez is jár fűtés és természetesen légbefúvó is jutott az ott helyet foglalóknak. A puttonyos változat másik nagy erőssége a csomagtartó lehet, mely papíron csak 42 literrel nagyobb, mint a szedán esetében. Az elektromosan nyíló ötödik ajtó mögött talákható alapból 552 literes értéknél ugyan találunk jobbakat a kategóriában, ugyanakkor praktikum terén minden megadott a Kia, amire csak vágyhatunk.

A padlóban lévő síneken térelválasztót és rögzítési pontokat is csúsztatgathatunk, de a padló alatt is vannak rekeszek, illetve oldalra is jutottak rögzítési pontok és további értékes rakodóhelyek. Természetesen a második sor háttámláit 40:20:40 arányban síkba döntve további értékes helyet nyerhetünk, a kihasználhatósággal így nincs gond – bár az tény, hogy lehetett volna valamivel nagyobb is a csomagtér. Azt még érdemes ezen a ponton hozzátenni, hogy a kombi méretei egyébként a magasságot leszámítva – amit a tetősín, és esetünkben a GT kivitel is befolyásol – megegyeznek a szedánéval.

Nem a legnagyobb, de praktikus - galériaIdeje azonban rátérni tesztautónk izgalmasabb újdonságára, a 2-literes, 245 lóerővel és 353 Nm-es csúcsnyomatékkal csábító benzines turbómotorra. Az izmos szerkezet teljesen új, így nem csupán arról van szó, hogy felturbósították az Optimában található szívó erőforrást. Az új szerkezet pedig kifejezetten kellemes lett, ugyanis már 1350-es fordulattól leadja a teljes nyomatékát, aminek köszönhetően a hozzá párosított, ügyesen működő 6-fokozatú automataváltónak nincs túl sok dolga – persze ha a gázpedállal kiadjuk a parancsot, rögtön kapcsol, és máris kezdődhet a száguldás.

Talán ez a leglátványosabb elem az autónA száguldás szó pedig nem túlzás, hiszen a gyári 7,6 másodperces adatra méréseink szerint 7 tizedet vert rá 100-ig a kombi GT, amivel éppen befért 7 szekundum alá. Ez pedig a hétköznapokban már kifejezetten gyorsnak számít – persze a prémium kategóriában ugyanekkora erő mellé találunk sokkal jobb adatokat is, de ott bizony az árcédula is jóval ijesztőbb. Az Optima GT minden körülmények között vehemensen indul meg, még magasabb sebességtartományokban is, de azért nem szabad elfelejteni, hogy „csupán” 245 lóerőről beszélünk, így ne várjunk 150 felett nyaktépő gyorsulást.

A Sport móddal azonban csúnyán mellélőttek a gyáriak. A GT-ben még ECO módban is működik a hangszóróból érkező mesterséges motorhang, ami azonban ekkor még kifejezetten kellemes és hangulatos, ám Sport módba kapcsolva már-már zavaró szintre emelkedik a V8-asra hajazó brummogás. Ez azonban nem gond, mert ekkor a gázreakciók is annyira érzékenyre váltanak, hogy egy apró pöccintésre is rögtön megugrik az autó, és akkor az alapból érzéketlen és a nem túl közlékeny kormányzás felkeményítése még egy lapáttal rádob a Sport üzemmód negatívumaira.

A fejtér a kombiban sem az igazi - galériaEgyedül az állítható futómű felkeményedése az, ami hasznos lehet, de ha őszinték akarunk lenni, az autó képességeinek kihasználásához bőven elég a normál mód kínálta keménység is. Az Optima egyébként kedveli a gyors fordulókat, és még téli gumival is egészen messze vannak a határai – ezeket átlépve persze az orrát kezdi el tolni. Az állítható futómű már alapból is viszonylag feszesre van hangolva, de azért nem fogja kirázni a család lelkét az úthibákon, ugyanis ezekkel is ügyesen birkózik meg.

Van azonban árnyoldala is a teljesítménynek, méghozzá a fogyasztás. Hiába új fejlesztésű a Kia erőforrása, az étvágyát bizony nem sikerült alacsonyan tartani. A 9,5 literes tesztátlagban ugyan van némi vadulás és egy hosszú utazás telepakolva autópályán, de ennél sokkal jobb eredményt valós használatban nehéz kiautózni, főleg, ha kihasználjuk az autó képességeit. Ennek ellenére a normakört a gyári adatnál 2 decivel jobb eredménnyel teljesítette az Optima SW GT, ami 8 litert jelent. Ez azonban még így sem éppen dicséretes. Városban biztosan 9 feletti értékekre számítanunk, ami a start-stop rendszer hiányának is köszönhető, de autópályán is magához vesz nagyjából 8,5 litert az Optima. Egyedül az országúton tapasztalható 5-5,5 literes érték tud kiváltani némi szimpátiát.

Jó itt ülni - galériaEzt azonban az árlistára pillantva képes lehet ellensúlyozni az autó, hiszen kombi kivitelben – aminek felára egyébként 300 ezer forint – a leggyorsabb motorral felszerelve és minden elérhető extrát beleszámolva a 700 ezres importőri kedvezménnyel együtt 12,04 millió forintért lehet a miénk a tesztautó. Ez pedig bármennyire is soknak hangzik, a konkurensekkel összehasonlítva kifejezetten jutányos.

A kategória referenciájaként emlegetett Volkswagen Passat kombiként, 220 lóerős 2-literes turbómotorral és automataváltóval ugyanilyen felszereltség mellett 3,5 millió forinttal drágább listaáron. Sok ellenlábas nem is elérhető ilyen teljesítményszinttel, de amelyik igen, az is legalább 1 millióval drágább – ilyen például a kifutó Insignia, mely 250 lóerővel kínálja magát 1,5 millióval drágábban, de a Škoda Superb Combi is drágább 1 millióval, még a 900 ezres importőri kedvezményt is beleszámolva – ugyanazzal a hajtáslánccal, mint ami a Passatban is megtalálható. Az Optima GT tehát nem csak az egyik leglátványosabb, hanem a legjutányosabb tagja is a mezőnynek.