Tesztek

Érzéketlennek lenni nem bűn, de tény, hogy nehezebben talál magának párt így az ember – az autózás világában azonban az esetek túlnyomó részében pont az ellenkezője igaz. A közlekedni vágyók leginkább élhető, kényelmes autót választanának, amely magabiztosan végzi feladatát. A Škoda Superb pedig pont ilyen volna, de szerencsére a formatervezők kezeit nem kötötték meg teljesen.

Megjelenésével máris megnyer - galériaTemérdek tesztautó fordult már meg alattam, mind más-más érzéseket kiváltva belőlem, azonban egyértelműen azokhoz kötődtem legjobban – értelemszerűen – amelyekkel kifejezetten jó autózni. Ebből kétféle típus létezik: az egyik, amelyiket szimplán jó használni, élvezet vezetni, kiváló útitárs, míg a másik kategória az, amivel nem feltétlen jó sokat utazni, de percenként pillantok rá remegő tekintettel a polcon heverő slusszkulcsra. Tesztalanyunk az előbbi skatulyába került bele; lássuk miért!

Bármennyire érvényesül ezúttal is a Škodától megszokott, már-már túlzóan letisztult formanyelv, mégis borzasztóan nehéz elfogulatlanul beszélni róla. A Superb minden kétséget kizáróan jól néz ki, a legszebb középkategóriás kombinak járó díjért öldöklő csatát vív a Mazda 6-ossal és az Opel Insigniával, miközben talán mind közül a legkönnyedebb, leglégiesebb összképet nyújtja még külső méretei ellenére is.

A Superb ugyanis nem kicsi, a kategória élvonalát képviselő Volkswagen Passat alapjaira épülő cseh remek a szúrós tekintetű, mokány arca mellett 4856 mm-es hosszával egyértelműen tekintélyt parancsol az utakon, de nem mehetünk el szó nélkül a pazar, több mint 2,8 méteres tengelytáv mellett sem. Utóbbinak persze majd az utastérnél lesz nagy szerepe.

Nagyon hosszú a hátsó ajtó, okkal - galériaA határozott élekkel szabdalt lemezek részletgazdagságot adnak az amúgy nem túl bonyolult alapformáknak, a szögletes lámpák, az ívek és kerekítések teljes hiánya egyedi látványt eredményez, miközben az egész kombis kialakítást a kupésabb kialakítású hátsó traktus teszi igazán könnyeddé. A Škoda egyértelműen kilépett az unalom gödréből, olyannyira, hogy már házon belül is veszélyes lehet a hasonló szegmensben indulókra.

Épp ezért nem véletlen, hogy a formai tűzijáték a külsővel véget is ért, az utastér amolyan mesterségesen visszafogott látvánnyal, a már megszokott szürkeséggel fogadja a sofőrt és utasait. A márka pozicionálásból eredő szándékok talán legjobban az előző generáció belterét megnézve a legszembetűnőbbek, amely talán még igényesebb, drágább hatást is kelt, azonban nem szólhatjuk meg emiatt a konszern szakembereit. Egyértelmű volt a feladat, miszerint valamilyen formában el kell különíteni a Passatot és a Superbet, és egy megnyerőbb belsővel a cseh modell felé billenhetne a mérleg nyelve.

Persze szomorkodásra itt sincs ok, de ezúttal be kell érnünk egy nagyobbra méretezett, de egyébként kifogástalan minőséget és ergonómiát képviselő Octavia műszerfallal. A szálcsiszolt hatású szürke betét dob valamit az összhatáson, de az 50.000 Ft-ot kóstáló LED-es hangulatfény is tudja valamelyest csökkenteni az unalmasabb vonalakat.

Elegáns, de szürke - galériaSzintén tuti tipp a fekete-bézs vagy csúcsverzióban a barna kárpit, amellyel elegánsabb, világosabb, otthonosabb és tetszetősebb is egyben a beltér, sajnos azonban tesztpéldányunk a Style felszereltségnek megfelelően a teljesen fekete csomagot kapta meg, a feláras és nagyon kellemes Alcantara kárpitozással megtoldva. Nehéz belekötni, amennyiben a szubjektivitást félretesszük, és csak a puszta használatot, ergonómiát tekintjük, hibátlan.

Az utastér méretei külön bekezdést érdemelnek, annyira impozánsak. Elöl még csak-csak szimplán tágas helykínálatot írhatunk az értékelő lapra, hátul azonban minden kétséget kizáróan fejedelmi a rendelkezésre álló tér, itt foglalkoznunk sem kell azzal, milyen magas útitárs fér be mögénk. A 180 centis átlagmagasságomra állítva az első ülést magam mögé keresztbetett lábbal foglalhatok helyet, s az első ülésig még így is 15 centi tér adódik – jóformán hátul utazni kellemesebb, mint a volánt tekerve; a tér gyakorlatilag feleslegesen nagy.

A hátsó sor komfortjáról ezen a szinten már ülésfűtés és a külső hőmérsékletet, valamint az időt kijelző figyelmes kijelző is gondoskodik. Ugyanígy a 660 literes, háromhullás csomagtartóról is ódákat lehet zengeni, a praktikus akasztófülek, kivehető elemlámpa és a jó rögzítő hálók ismeretében főképpen.

Itt aztán van hely rendesen - galériaA hajtáslánc tekintetében persze nem kellett sok újdonságra számítanunk, hiszen a kétliteres TDI eddig is az egyik legkulturáltabb ilyen lökettérfogatú dízelmotornak számított, s ezúttal sem hozott szégyent gyártójára. Egyrészt járáskultúrájával, másrészt egész kellemes hangszínével hívja fel magára a figyelmet, miközben az általa nyújtott 150 lóerő biztosította dinamizmus bőven elégséges a mindennapokra, viszont fordulaton kissé több zaj jut az utastérbe, mint kellene.

A több mint 600.00 Ft felárú hatfokozatú DSG automatával jó párost alkot a TDI – a duplakuplungos szerkezet mindig alacsonyan tartja a fordulatot, de amikor kell az erő, rögtön visszadob kettőt és megindul a szekér. 130-nál épp 2000 felett áll be a fordulatszám, ami kedvező pályás fogyasztást eredményez. Ott 5,8-6 literből jövünk ki, míg városon kívül az 5 liter alá is befér az étvágy, a betondzsungelben pedig 5,5 liter környékén kér enni. Egyedüli negatívuma a hajtásláncnak, hogy nagyon finom megálláskor és elinduláskor nem tud kellően lágy lenni a DSG, s ránt egy picit.

A vezethetőségre sincs panasz, azonban a 18 colos felnikkel és a relatíve feszesre hangolt futóművel nem a legkényelmesebb autó a Superb Combi, a kanyarokat viszont jól veszi így. A kormányzás a már megszokott, steril elektromos rásegítésű, de manapság nem találkozunk már túl sok közvetlen szerkezettel sajnos. Orvosolni persze lehet az előbbi jelenséget, a Superbhez ugyanis kérhető nem túl drágán adaptív futómű, ami a komfort fokozatban a tapasztalataink szerint nagyobb kényelmet nyújt.

Szigorú tekintettel figyel - galériaNehéz komoly negatívumot felhozni a Superb ellen, leginkább szőrszálhasogatásként hozhatjuk fel a használat céljához mérten kissé feszes futóművet vagy a szubjektív szemmel ingerszegény belsőt, azonban a száraz tényeket nézve a helykínálat, a praktikum, a minőség és a hajtáslánc egyértelműen tesztalanyunk mellett szól. Ár tekintetében már húzhatjuk kissé a szánkat, de ok nélkül: ezért a csomagért ez az ár teljesen korrekt: noha a tesztelt modell 11,5 millió forint felett van picivel, egy józanabb felszereltségű, tisztességes verziót össze lehet pakolni 11 millió alatt is, és akkor még a 900.000 Ft-os meghirdetett kedvezményt nem is számítottuk bele – tehát 10 millió alatt olyan Superbet hozhatunk el, aminél erősebb, takarékosabb, kényelmesebb és nagyobb autó nem kell a hétköznapokra, ráadásul az itthon kijárt presztízse sem utolsó szempont. Maga a kombiság egyébként mintegy 300.000 Ft felárat jelent a nemrégiben tesztre fogott négyajtóssal szemben.

A legérdekesebb persze a testvérmodell Volkswagen Passathoz való viszony, azonban nem érdemes mindezt túlmisztifikálni. A VW felára félmillió alatt van hasonló specifikáció mellett, amely különbség leegyszerűsíti a döntést – ízlés szerint kell választani, egyedül akkor érdemes kizárólag a Volkswagen szalon ajtaján kopogtatni, ha a különlegesebb extrák kellenek, ugyanis a Passat még jobban szerelhető fel a Superbnél, miközben a prémiumokhoz is közelebb merészkedik.

Házon belül azonban a legfontosabb konkurens saját maga, azonban 150 lovas, hengerlekapcsolós TSI motorral, ugyanis az 1,4-es benzines mintegy 700.000 forinttal olcsóbb, miközben mintegy fél literrel harap többet a tankban lötykölődő naftából. Ráadásul gyári adatok szerint kevesebb káros széndioxidot pufog ki, egy vékony hajszállal dinamikusabb is, ráadásként pedig kulturáltabb, a téli hónapokban pedig kifejezetten jól jön, hogy hamarabb bemelegszik. És még a rövid távokat is jobban bírja. Nem kérdés, hogy jobb választás a dízelnél.

További pozitívum pedig, hogy igazán kellemes áron kínál a gyártó bizonyos extrákat, ami csábít a magasabb felszereltség összeállítására. Konkurensből pedig akad bőven, azonban ezúttal talán nem tévedek, ha azt mondom, ebben az árkategóriában már javarészt az ízlés dönt sok jó megoldás közül, ráadásul a Superb mint klasszikus tisztviselői modell minden bizonnyal hamarosan nagyobb létszámban köszön vissza a magyar utakon.