Tesztek

Ekkor fordítanánk egyet a slusszkulcson, de feleslegesen – bizony a motor már jár. Annak ellenére, hogy dízelszív dobog a motorháztető alatt, a hangszigetelésnek köszönhetően ebből vajmi keveset hallunk odabenn (ezt bizonyítja az alapjárati 43 decibeles mért érték is, amellyel eddigi tesztautóink közül egyedül a Mercedes-Benz CLS vetekszik). Szerencsére az Széles tartományban használható a motor - galériaerőforrás erényeinek sorát tovább folytathatjuk az 1,6 literes, nyolcszelepes hengerfejjel szerelt 112 lóerős olajkályha személyében, ugyanis ismét roppant korrekt partnerre leltünk. Igaz hidegindítás után kerreg egy csöppet, de hamar elsimul, menet közben pedig az alapjárati hangerőhöz hasonlóan csendes üzemet tapasztalhatunk: még autópályatempónál sem emelkedik a zajszint 65 dB fölé, ami azt jelenti egyben, hogy a DS4 még a BMW 530dA-t is lepipálja a hangerőversenyben.

Kevés volna a 112 lóerő? Valóban nem tűnik meggyőzőnek papíron e mérőszám, azonban a 270 (túltöltéssel 285) Nm-es csúcsnyomaték és a kifogástalan karakterisztika minden kétséget elkerget. Az okosan megválasztott áttételekkel pedig a hatsebességes, kissé lötyögős, de kényelmesen, kevés erővel kapcsolható váltómű is kiveszi a részét a pozitív összhatásból. A négyhengeres dízel még alacsony, alig 1000 feletti fordulatszámokon sem viselkedik kelletlenül, 1500-tól pedig megindul és szépen lépeget, azonban pörgetni felesleges. Rugalmassága meggyőző és sprintje sem rossz, a gyári 11,3-as 0-100 helyett 10,9 szekundumot rögzített mérőműszerünk.

A fogyasztás tekintetében pedig az égvilágon semmilyen kifogásunk nem lehet, ugyanis a városi araszolgatásokkal teli teszthét alatt 5,5 literes átlaggal jártunk el, ami több mint korrekt a képességek ismeretében. Vegyes fogyasztásra 4,7 litert ad meg a gyártó, azonban a méretes, 18 colos felnikre húzott 225-ös Michelin papucsoknak köszönhetően picit többet, 4,9 litert kért normakörünkön az 1,6-os HDi.

Jó helykínálat, kényelmes fotelok - galériaMindeközben a futóműben sem kellett csalódnunk, habár a C4 miatt joggal gondolhattuk, hogy ez lesz az autó sarkalatos pontja, főleg a hasmagasság növelése után. Ám a felfüggesztés is alapos áthangoláson ment keresztül, így már közel sem azzal a billegős, lötyögős szerkezettel van dolgunk, sokkal inkább feszes, a kanyarokban jól és stabilan teljesítő futóművel. Persze sportos menettulajdonságokról nem beszélhetünk, hiszen a magasság azért határt szab a képességeknek, ráadásul a menestabilizátor is kiirtja a móka minden cseppjét az autóból. Forszírozva, már a legapróbb orrtolást is szabályozás kíséri, az ESP túlzóan vigyázó szeme emellett ki sem iktatható, 50 km/h felett mindenáron élesedik. Itt tehát mindenképp szemerkényi diszharmónia üti fel a fejét, ugyanis a sportosabbra hangolt futómű a szigorú menetstabilizáló mellett értelmét veszti. Pedig emiatt a menetkomfort sem maradéktalan. A kormányzás viszont épp utóbbihoz tesz hozzá: igaz pontos a szerkezet, de puhán, kényelmesen kezelhető.

Összességében nagyon kellemes autónak ismerhettük meg a DS4-et, ami leginkább a jó anyag és összeszerelési minőségnek, illetve a kiválóan teljesítő dízelmotornak köszönhető. Csupán az árkérdés van hátra, ami viszont már ténylegesen árnyalja a képet. Alapáron 6,1 milliót kell letenni a kisdízeles DS4-ért, míg az automata klímával, szövet-bőr kárpitozással és pár aprósággal többet tudó Style csomaggal már 6,7 millió forintot kóstál, ami egyáltalán nem kevés. Persze már az alapfelszereltség is viszonylag bőséges, mégsem illethető diszkont kifejezéssel a kapott eredmény.

Az ergonómiát nem érheti kritika - galériaKonkurencia tekintetében pedig megint hadilábon állunk, ugyanis a prémium(abb) francia modelleket a BMW 1-es széria, valamint az Audi A3 ellen küldi harcba a gyártó, azonban a német márkák felé kacsintó vásárlók kevéssé valószínű, hogy hazánban pont a szerényebb nevű márka termékei iránt érdeklődnének. Továbbá a konvencionálisabb megoldásokat preferálók – amennyiben prémium igényekkel nem rendelkeznek – talán inkább választanak egy hétköznapibb alsó-középkategóriást, amely ugyanilyen felszereltséggel, a stílusosság hiányában bírhat hasonló képességekkel (a kategóriaelső csendességet leszámítva).

Küldetése tekintetében szinte azonos célokkal indul harcba a MINI Countryman az egyező teljesítményű dízelmotorral, ám az angol kékvérűséget alaposan meg kell fizetni, egy szintre hozva a DS4-gyel jóformán 1,5 milliós differencia adódik a két modell között, ami annak ellenére is jelentős, hogy a MINI motorikusan még jobban teljesít a francia prémium crossovernél.

Alternatívát jelenthet még a Nissan palettája is, ahol a különleges formájú Juke személyében lelhetünk kihívóra, ám a furcsa japán jószág hiába olcsóbb, kisebb is tesztalanyunknál. Jobb eséllyel száll ringbe a Qashqai, amely hasonló áron jelenthet komoly konkurenciát, viszont a stílusbeli pluszt itt hiába keressük. Arra jutottunk tehát, hogy a DS4 relatíve egyedülálló, különc hercegnő, akinek szívét csakis drága ékszerekkel hódíthatjuk el, viszont a hosszú udvarlás megéri végül: hosszú időre lelhetünk benne kellemes társra. Amennyiben az erőt preferáljuk, érdemes a szintén takarékos kétliteres 163 lovas dízelbe vagy a 200 lóerős THP-be ruházni, igaz eggyel magasabb árszinten.

A DS4 kitett magáértA prémium alsó-középkategóriásnak szánt DS4 jól állta próbánkat, kellemes és kis fogyasztú dílemotorjával, kiváló hangszigetelésével nyugalmas utazást szavatolva. Mellette szól, hogy stílusautó létére tisztességes helykínálattal és csomagtérrel kecsegtet, továbbá az anyag-, és összeszerelési minőséget sem illethetjük éles kritikával. Egyedüli diszharmóniát a kissé feleslegesen feszesre hangolt futómű teremt, ám ezzel együtt stabilabb kanyardinamikát kapunk. Tovább árnyalja a képet a borsos vételár, ám a stílust mindenhol meg kell fizetni, ráadásul igazán szorosan értelmezett konkurenst nem is találunk a mezőnyben.

Előnyök: Jó összeszerelési és anyagminőség; Tisztességes helykínálat; Szép idomok; Takarékos, rugalmas dízelmotor; Kiemelkedő csendesség

Hátrányok: Borsos ár; Túl feszes futómű; Nagyon óvatos ESP; Kis ajtónyílás hátul.