Tesztek

A Nissan tervezői mindig is jól értettek a kártyák keveréséhez és ezúttal egy szokatlan, ám annál érdekesebb kombinációt ügyeskedtek ki: a Juke magas, de nem SUV, gyors, de nem sportautó, formás, de nem igazán szép, és jó felszereltsége ellenére sem igazán drága. Az ellentmondások furcsa elegyéből pedig egy igazán szerethető autó született.

A forma a figyelem középpontjában - galériaA formát ezúttal nem lehet figyelmen kívül hagyni. Amikor a Genfi Autószalon pavilonjában megpillantottam a Juke-ot, még mindig nem hittem el, hogy a japánoknak merszük van egy ilyen formát piacra dobni. Ráadásul pont annak a gyártónak, aki a remek kis Micrát egy hétköznapi, indiai autóvá varázsolta? Még jó pár percnyi hitetlenkedő szemdörzsölgetés után a regionális ügyvezető igazgató oszlatta el az összes kétségemet: „bizony így kerül majd a kereskedésekbe, akár 1,6 literes, 190 lóerős benzinmotorral.”

Ez pedig nagyon jó. Nem lehet mondani, hogy a Juke egy kiköpött szépség lenne, és biztos vagyok benne, hogy formailag és koncepcióként is alaposan megosztja majd az emberek táborát. Viszont egy fontos dolgot csempész vissza a hétköznapibb autók kategóriájába: a tervezés, az új alkotásának merészségét. Egy esélyt arra, hogy a tanulmányként még lélegzetelállító típusok ne szürke eminenciásként kerüljenek végül a porondra. Hogy a megfizethető árkategóriájú autók is izgalmasak és szerethetőek legyenek. A Juke pedig néhány hibája ellenére is az, de azért egy kis ellentmondást már a külsejére pillantva is kapunk: benne van ugyanis egy tinédzser gorilla gyermeki bája és bimbózó erőteljes agresszivitása is.

Kitör a szürkeségbőlNöveszthetne, ha nem mozogna annyit, ilyen lelkes dinamikával. A legújabb Nissan crossovert ugyanis igazi hóbortos örömmel készítették a japán mérnökök, a végeredmény pedig megér jó pár mókazsetont. Elvégre annyival izgalmasabb, hangulatosabb és karakteresebb, mint mondjuk egy (egyébként szinte tökéletes) Volkswagen Golf, hogy a lelki szemeink előtt játszódó animációs filmben szinte már látjuk, ahogy a komolykodó népautó háta mögé lopózva a Juke jól fenékbe billenti azt, majd pedig elbújik egy fa mögött, hogy kinevethesse mondvacsinált konkurense értetlen arckifejezését. Ez pedig jó, sőt nagyon jó, ugyanis az évek során az autógyártás szinte teljesen elfelejtett olyan autókat gyártani, amik „valamilyenek”, amikért érdemes és lehet lelkesedni. A Juke pedig éppen ilyen modell.

Jól érezték a virgoncságot a Nissan mérnökei is, így az emelt karosszériát feszes futóművel és erős motorral is felszerelték. Furcsa elképzelésnek hathat a 190 lóerős turbómotor egy ilyen autóban, de valójában semmi kivetnivalót nem találtunk a rajta.

Helykínálatban nem a legerősebbNem is olyan tetemes összegű pénzünkért (erről később) kapunk egy viszonylag rövid (4,14 méter), ám aránylag magas (1,57 m) autót, amelyet – ha ennek bármi értelme is lenne – talán a kompakt kategória legszélére tudnák bezsúfolni. Velük összehasonlítva viszont praktikumban alulmarad a különc Nissan: míg elöl szellősen terpeszkedhetünk a hosszú távon kényelmetlen ülésekben, addig hátul 180 centiméter felettiek számára már a fej-, és a lábtér is kezd korlátozott lenni, és a magas padlójú csomagtartó is csak az opcionális összkerékhajtás elhagyásával keletkező alsó, 48 literes üreg révén válik negyed köbméteressé. Az anyagok minősége sem éppen lehengerlő; főleg a hátsó ajtók kialakítása láttatja a költségcsökkentést, de a búcsúműanyag hatást keltő ajtókilincs is ellentmondásos érzéseket válthat ki bennünk. Mégis miért szeretünk akkor itt lenni? Egyrészt mert a színes betétek miatt (melyeket szürke színű, illetve bőrözött verzióban is kérhetünk) már eleve kicsit jobb a hangulat, másrészt praktikus tárolórekeszeket a formai játékok gazdagsága mellett is találunk. Ilyen például a kardánalagút és a műszerfal találkozásánál lévő, telefon tárolására nagyszerűen alkalmas rekesz, amelyről „nyitottsága” okán azt hinnénk, hogy előszeretettel repteti a rajta elhelyezett tárgyakat, de ezt a tapadós gumírozottsága megakadályozza. Az órák árnyékolójának kialakítása is szép, maguk a műszerek pedig a 370Z hangulatát csempészik az utastérbe.

A jó hangulat belül is megmarad, bár az anyagok lehetnének jobbak

A középkonzolnak két arca a galériábanA kisméretű, ám cserébe olcsó és ügyes navigációs rendszert itt is szerettük, viszont ennél sokkal jobban elvonta figyelmünket a magyarul ’Nissan dinamikus üzemmód vezérlő’ névre hallgató, alatta elhelyezett készülék, amely a funkcióit és feliratait gombnyomásra változtató kapcsolók révén az autóbelsők egyik lehetséges jövőjét is elhozza hozzánk. A klíma vezérlése mellet ugyanis három vezetési karakter (Eco, Normál és Sport) és néhány ezekhez tartozó diagram (nyomaték, töltőnyomás, g-erők, gazdaságosság) között választhatunk. Utóbbiak egy ideig remekül szórakoztatják majd a leendő tulajdonost, ám értelmük teljes joggal megkérdőjelezhető, hiszen skála nélkül mutatják a tendenciákat. A vezetési karakter gombjai a kormányzás és a motor karakterét változatják. Utóbbi érezhető talán a legjobban: az Eco-hoz képest Sportban azonos gázpedálálláshoz sokkal nagyobb gyorsító erő tartozik és jobb is az erőforrás reagálása. Plusz teljesítményt nem kapunk, ám a gazdaságos mód egyben a klíma energiafogyasztását is optimalizálja. A viszonylag könnyű, ám precíz kormányművet egy leheletnyit felkeményíthetjük Sport állásban.

A váltó is kimondottan szerethetőKapcsoljunk is rá, és nézzük meg, mit tud a Juke! Nagyon sok mindent. A pozitív dicséretekről részben a méréssel ellenőrzött, 1,3 tonna körüli tömeg is gondoskodik: a kevésbé összetett futómű kialakítás ellenére virgoncan viselkedik a Juke, és komfortból is egész sokat megőrzött. Sajnos a rossz időjárási körülmények és a téli gumi nem engedte, hogy maradéktalanul kiaknázzuk a menetdinamikai tartalékokat, de azért így sem ad okot panaszra a hangolás. A váltót szintén szerettük már a kormányhoz közeli pozíciója okán is, de könnyed és precíz kapcsolhatóságával is kivívta a bizalmat. A motor pedig igazi erőbajnok: a bűvös fordulat (2300-2500) elérésével egyenletesen érkezik a nagyobb teljesítmény, és 3000-től már komoly tartalékokkal ga(rá)zdálkodhatunk. A 8 másodperces 0-100-as gyári adatra 7,5 másodperccel kontrázott a tesztpéldány – mi ezen meg sem lepődtünk.

Ezt leszámítva a Juke bátran ajánlható azoknak, akik egy kis színt szeretnének csempészni életükbe és cserébe le tudnak mondani a bőséges térkínálatról, valamint nem érzékenyek az ülések kényelmére. Ha pedig választunk, érdemes lehet elgondolkozni a 190 lóerős motor megvásárlásán, ugyanis ő legalább annyival megfűszerezi a koncepciót, mint néhány jalapeño paprika és egy sajtszelet a hamburgert. Kuporgatni persze kell egy kicsit, ugyanis a 117 lóerős, ötfokozatú váltóval szerelt modellel szemben még jó felszereltség esetén is egymillió a turbómotor felára, melynek következtében már azért mindenki elgondolkozik a plusz játékosság szükségességén.

Mi is megtesszük majd, és hamarosan teszteljük a gyengébb kiadást is, amely várhatóan a gyári 4 deciliternél jóval nagyobb fogyasztáselőnyt produkál majd nagytestvéréhez képest. Az egyébként remek, 1,5 literes 110 lóerős dCi dízel is kapható az autóhoz, árban a remek turbómotorhoz közelebb, de attól azért 400 ezer forintnyira.

Hátul a 370Z is visszaköszönön - galéria

Amiért viszont mégis megéri a közvetlen befecskendezéses, feltöltött erőforrás, az nem más, mint autó ára. A bőrüléseket, a parkolóradart és a xenon fényszórót leszámítva makulátlanul felszerelt tesztautó ugyanis listaáron körülbelül 6,2 millió forintért hazavihető – az egyébként sokkal érettebb és kényelmesebb Golfban hasonló felszereltség és 160 lóerő mellett 7,2 millióért unatkozhatunk.

Az egyetlen konkurens (mellyel a külföldi sajtó rovatunkban már össze is hasonlítottuk a Juke-ot), a MINI Countryman komolyan feladja a leckét japán ellenfelének már csak nagyobb belső tere okán is, ám hasonló felszereltség mellett, 184 lóerős 1,6-os turbóval már 9 millió forint felett van. Összkerékhajtást és automataváltót egyébként mindkettőhöz rendelhetünk (a Juke fokozatmentes CVT váltót kap és egyenesen Japánból érkezik - a többi modell Nagy-Britanniában készül), a MINI-hez pedig opcionálisan választhatunk hatfokozatú, bolygóműves egységet.

A különlegesség mellett teljesítményt is bőven kínál - méghozzá remek áron

Jelentem, ebben a határokat feszegető kategóriában 190 lóerő közelében, hasonló felszereltséggel ennyibe kerülő autó nincs. Sőt, még egymilliós távolságra is csak gyengébb modellekbe akadhatunk (például 160 lóerős Seat Leon fél millióval drágábban), igaz a legtöbb kompakt nagyobb teret kínál. Egy igazán jó ajánlat – bár összehasonlítás szempontjából alapos erőszakot kell alkalmaznunk – a 180 lóerős, kétliteres turbós Mégane GT kombi, amely sokkal nagyobb teret kínál, remek felszereltséggel kereken hatmillióért. Hiába, azért a különcségnek mégiscsak ára van.