Hercegnő vagyok, a király középső lánya. Igaz, sokat kell udvarolnod kegyeimért, de méltó jutalmad elnyered – mutatkozhatna be a DS4 őszintén. A legidősebb nővér a DS5 személyében már úton van, míg a legkisebb húg a DS3 gúnyájában már közöttünk jár egy ideje. A DS4 ezúttal a kisebb dízelmotorral, valamint közepes felszereltségi szinttel fűszerezve gurult be tesztparkunkba, hogy vele karöltve küzdhessünk meg a gonosz sárkánnyal.
A franciák manapság nem egy és nem két lapáttal tettek rá, hiszen a Renault kiváló ár/érték arányt mutat fel, a Peugeot már-már németesen precíz és családbarát modellekkel édesgeti magához a vásárlóközönséget, míg a Citroën egyszerre több fronton próbál helytállni, többek között az új, 
Rettentően finom suhan tova - galériaprémium vonalas modellek segítségével. A DS modellcsalád az évtizedekkel ezelőtt hódító és úttörő DS modell hagyományait próbálja meg feléleszteni azzal a különbséggel, hogy ezúttal a luxus bizonyos szintjét is megpróbálják az autó hangulatába, minőségébe és formatervébe becsempészni. A hercegnők pedig valóban kívánatosra sikeredtek, a filigrán, sportos DS3 már bizonyított szerkesztőségünknél, a DS5 pedig roppant finom falatnak ígérkezik – talán azt is mondhatom, hogy bizonyos szinten pont rá hangolódva töltöttük el az időt a DS4 foteljeiben.
Az, hogy a DS4 a Citroën C4-en alapszik, gyakorlatilag senkinek sem kell bizonygatni, a C3/DS3 esetében tapasztalt markáns különbségek itt jóval enyhébbnek mutatkoznak. Orrán teljesen egyértelműen kiviláglik a rokonság, itt inkább a hátsó traktus, a finoman eső tetővonal szegmentálja el jobban a DS4-et az alapot szolgáltató testvértől.
A növelt hasmagasság további érdekesség, ugyanis kiváltságos terepjárási képességekkel nem ruházza fel az autót, azonban a márka álláspontja szerint ez a tulajdonság is erősíti, hogy kék vér csörgedez olajjárataiban. Első hallásra eme kijelentés talán furán hangzik, azonban világunkban, ahol a SUV-k tiszteletet parancsolnak, valóban feltételezhetjük, hogy a magasabb építésmód és ezáltal a mokányabb kiállás tényleg hozzátesz valamicskét a presztízshez.
A prémiumot külön jel ékesíti - galériaMaga a formaterv egyébként ízléses és kissé agresszív is egyben. A fronton tátongó méretes, haragosnak tűnő hűtőnyílás mellett a morcos tekintetű fényszórók is fokozzák az említett hatást, aztán hátrafele már az izomzatot szimbolizáló, markáns kerékjárati íveken, valamint a szűkülő oldalablakon legeltethetjük a szemünket. Apropó, oldalablak: a hátsó ajtó kilincsét oly finoman rejtették el a franciák az ablak sarkába, hogy sokan tényleg kétajtós járműnek nézték a DS4-et. További finom részletként tűnnek fel a formás és tetszetősen világító hátsó lámpák, valamint a króm betéttel ékesített lökhárító is. Mindesetre az összkép kissé vegyes, elölről hátrafele haladva enyhül a hercegnő haragja, sőt a mogorva tekintet után kifejezetten üdítő a szépséges fenék látványa.
Persze a formának beáldozott tetőív alaposan megtizedelheti a hátsó helykínálatot – gondolhatja a szemlélő joggal -, azonban itt kivételesen nem adunk igazat ennek a sejtésnek. A Citroën szakemberei ugyanis jól megoldva a feladatot még 180 cm-es felnőttek számára is megfelelő 
A kilincs a hegyes sarokban ül - galériahelyet alakítottak ki a hátsó sorban, bár ide legfeljebb két fő válthat kényelmes utazásra jegyet. A gondot inkább a beszállás jelenti, a nyílás ugyanis roppant kicsire sikeredett, ráadásul a hátsó ajtó hegyes vége kis túlzással akár balesetveszélyesnek is nevezhető. Nem érheti szó a csomagteret sem, a 385 literes tér a stílusautók mezőnyében becsületes űrméretnek számít.
Elöl viszont már nem kell semmiféle viszontagsággal szembenéznünk, a bejutás és a helykínálat is példás, a fotelek pedig kényelmesek, sőt, ezúttal a pneumatikus deréktámasz fújogatásával még masszázsfunkció is került beléjük. Kis komorságot visz a képletbe a fekete tetőkárpit és a hátsó ajtók sötétített, fix ablakai, bár valamelyest ellensúlyozza ezt az érzést a C3 Zenith-éhez hasonlatos panorámaszélvédő.
A műszerfal egy az egyben a C4-ből érkezett, gyakorlatilag semmilyen eltérést nem tapasztalhatunk a hétköznapibb modellhez képest: az anyagok ugyanolyan kellemesek és puhák, a formák pedig igényegek és barátságosak. Az óracsoport színét személyre is szabhatjuk, itt a fehér vagy néhány kék árnyalat közül választhatunk kedvünkre. Kifejezetten hasznos extra a 
Rengeteg gomb, de logikus rendben - galériagombnyomásra elsötétedő műszerfal, amelyen néhány kapcsolón túl csupán a kilométeróra körskálája marad meg az éjszakai etapok során.
A kormánykerékre viszont rettentően sok gomb és négy(!) tekerőkapcsoló került, szerencsére logikus rendben elhelyezve. Érdekes, hogy innen vezérelhetjük a belső világítást, valamint a műszerfal világításának erejét is, ezeken kívül a tempomat, a hifi, valamint a telefonos kapcsolat is kezelhető innen. Erős pont tehát az utastér is, azonban a finomabb bőrkárpit hiányában, illetve a jelentős C4-érzet birtokában itt valamelyest csorbát szenved a prémiumosnak kikiáltott életérzés.
(A következő oldalon megtudhatja, ki jelenthet konkurenciát a remek dízellel szerelt DS4-nek)