A Citroën a DS szériával elkötelezte magát a prémium(abb) életérzés mellett, aminek első bizonyítékát a C3 alapjaira épített, remek DS3 személyében ismerhettük meg. A gyártónál azonban nem elégetek meg ennyivel: a paletta hamarosan a C5-ből épített DS5-tel, míg most a menetpróbára fogott DS4 bevezetésével bővül.
A franciák hiába híresek kifinomult stílusukról, kényelemorientált megoldásaikról és sajátos ízlésvilágukról, autóik az évek során szépen lassan jóformán beleszürkültek a mezőnybe, néhány kivételtől eltekintve elvesztve pont azt az apró pluszt, amivel addig kiemelkedtek az európai gyártók kavalkádjából. A DS-széria ötlete 
Sok apróság jelzi a prémium vérvonalatviszont kétségkívül zseniális, hiszen kicsit több pénzért különcebb, jobb minőségű négykerekűt vihetünk haza, mint amilyen az alapjául szolgáló modell.
A DS3-nak kiváltképp örültünk, mert – bár a C3 sem sikerült rosszul – egészen egyedi autót ismertünk meg személyében, ami a stílusosság mellett egy csipetnyi sportos vérvonallal is bír. A Citroën az eladási számok pozitív változása mellett azért is büszke a DS3-ra, mert a statisztikák szerint a kis ékszerdobozt megvásárlók nagy hányada még sosem rendelkezett Citroënnel, ergo számos új vásárlót csábít az autó, akik ráadásul általában nem is az alapverziót preferálják, hanem az egyedibb, két színre fújt és egyéb finomságokkal egyedivé varázsolt változatokat viszik haza.
Ezt a kitaposott ösvényt próbálja meg most a DS4 tovább szélesíteni - egy kategóriával feljebb. Az ellenfeleket megsaccolni érdekes feladat, mivel nem sokan gyártanak kifejezetten a hangulatosságra kihegyezett kompaktot. A sort talán a nemrégiben szerkesztőségünknél is vendégeskedő Alfa Romeo Giuliettával kezdeném, míg német fronton talán (de sportos mivolta okán csak nagyon talán) a Volkswagen Scirocco illetve a friss Opel Astra GTC képvisel hasonló értékeket, bár utóbbiak ugyebár hár
Bővül a DS modellcsaládomajtós formátumban jönnek a világra. Persze még megemlíthetjük a nagyobb prémium gyártók modelljeit is, így elvileg az Audi A3 és a napokban bemutatott 1-es BMW is a DS4 célkeresztjébe kerülhet, bár annak nyilván csekélyebb az esélye, hogy a franciák pont ezen német márkák nagy hódolóit csábítanák el.
A DS4 viszont kétségkívül feltűnő jelenség lesz az utakon; a szolidan megemelt, amolyan SUV-os utánérzést keltő hasmagasság, a kupészerűen ívelő tető és a hátsó kilincsek elrejtése – amely szintén a kupéérzést erősíti – mind a szemnek kellemes és különleges formát szolgálják, de a hangsúlyosabb fény-árnyék vonalak is kiemelik a sorból. Mindezt úgy, hogy nem túl tolakodó, nem túl tömény. Azt kell mondanom, hogy a DS4 igazán hatásosan, pont a legmegfelelőbb adagokban csepegteti a stílust, nem dézsával borítja a szemlélődőre.
Belül már közel sem találunk oly sok differenciát az alapot jelentő C4-gyel szemben, azonban ez egyáltalán nem baj, hiszen amikor legutóbb vallatóra fogtuk a Citroën alsó-középkategóriását, annak pont utasterével voltunk a legjobban megelégedve. A műszerfal szinte teljesen megegyezik - ugyanúgy 
Ízléses részletekben nincs hiánynagyon puha, kellemes tapintású anyagból készült, ami meglehetősen üdvözítő századunk műanyagtengerében. A gombok, kapcsolók szintúgy kellemesen, a minőség érzetét közvetítve működnek, ilyen téren jól teljesít az autó. Az ajtók burkolata és az ülések kárpitozása természetesen rímel egymásra, mindezt igazán finom anyagokból összehozva.
Az óracsoport érdekessége, hogy a háttérvilágítás színét is személyre szabhatjuk, azonban a kék és egyéb árnyalatok helyett én inkább maradtam a jól bevált, jól látható és a szemet sem piszkáló fehér változatnál. Feljebb tekintve újabb ismerős fogás, a panoráma szélvédő látványa fogad, amely már a C3-ban is igazán nagy tetszést aratott, s ez itt sincs másképp – akinek zavaró lenne a túl sok fény, a nyári napsütésben egy elhúzható rolóval orvosolhatja a problémát.
A hátsó sorba kényszerülve azonban negatívabb meglepetések jönnek. Az alapot jelentő C4 esetében kifejezetten nagy hátsó helykínálat ezúttal a forma áldozatául esett, így a láb- és fejteret is inkább csak átlagosnak konstatálhatjuk. Emellett a kisebbik baj, hogy a hátul utazók légszomjukat nem tudják csillapítani a friss levegő beeresztésével, ugyanis csupán az első két ablakot húzhatjuk le, a hátsók még egyes háromajtósokból ismerős kipattintós megoldást sem kaptak. Hiába élünk a szuper klímák korában, ez akkor is fekete pöttyöt érdemel...
(Cikkünk a következő oldalon folytatódik.)