Bemutatók/Menetpróbák

Három különböző motorral állt rendelkezésünkre a menetpróbán a Citroën DS4, ezeket rendre ki is próbáltam. A leggyengébb verzió az 1,6 literes, 112 lóerős, 270 Nm-es csúcsnyomatékú (pillanatnyi túltöltéssel 285 Nm) HDi volt, melynek dinamikájára egcsöppet sem lehet panasz, a város forgatagát elhagyva sem vall szégyent a franciák kisebbik dízele, ráadásul a hatfokozatú kézi váltóval párosítva az étvágya is meglehetősen A hatsebességes váltókra nem lehet panaszalacsony - 100 km-enként mindössze 4,7 liter gázolajat kér vegyes üzemben a gyári adatok szerint. A következő lépcsőfok a 160 lovas kétliteres dízelmotor volt, amivel szintén nem lehet mellényúlni: kulturált, nyomatékos, alulról is kellőképpen húz, a 8,6 másodperces százas sprintértékből pedig sejthető, hogy dinamikája is figyelemre méltó.

A legfinomabb falatnak viszont kétségkívül a remek 1,6 literes turbós benzines, az 1.6THP 200 lóerős változata bizonyult. Egyrészt egy ilyen stílusú autóhoz inkább benzinmotor dukál, másrészt a BMW-vel közösen fejlesztett hajtáslánc párját ritkítja a kategóriában. A 6-os váltó pontos és precíz, maga a motor pedig szinte tökéletes: teljesítményét egyenletesen adja le, közben nem túl tolakodó, mégis markáns hangjával tesz hallójárataink kedvére.

A mentpróbán az ötgangos váltóval szerelt 120 lovas 1,6 szívó VTi, valamint a két, robtváltóval párosított erőforrás, az e-HDi és a 156 lóerős 1.6THP - talán nem véletlenül - nem tette tiszteletét, pedig utóbbi igazán telitalálat lenne a DS4-ben, azonban az MCP6 névre keresztelt robotváltó miatt már nem ilyen rózsás a helyzet, és manuális egységgel sajnos nem rendelhetjük; ki érti ezt?

Borsos az ára, de a 200 lovas THP a nyerőDicséretére szóljon a DS4-nek, hogy a C4-ből átemelt, és annak egyik fő gyenge pontját jelentő futómű immáron alaposan áthangolva dolgozik alatta. A keményebb rugók illetve nagyobb átmérőjű stabilizátorok megtették hatásukat – a DS4 még az emelt hasmagasság ellenére sem billeg túlságosan, emellett a jelentős alulkormányozottsági hajlamot is sikerült javítani, így kanyarban kiegyensúlyozottabb, stabilabb viselkedést mutat az autó. Szerencsére a keménység nem túlzó, így a kényelmet sem érheti panasz. A kormányzás szintén nem rossz, bár egy kicsit informatívabb, közvetlenebb szerkezetet azért el tudnánk viselni benne.

A végére maradt az árazás, ami gyakorlatilag egy típus életére talán a legnagyobb hatással van. A legolcsóbb kivitelt az 1.6 VTi személyében vihetjük haza; érte kereken 5,5 millió forintot kell leszurkolni, bár nyilvánvalóan nem ez lesz a legnagyobb példányszámban eladott modell. Az étvágytalan 1,6 HDi-t mindenképpen érdemes figyelembe venni, amely az alapot jelentő Design szinten 6,1 millió, míg a bőségesebb Talán a hátulja lett a legszebbfelszereltségű Style változatban 6,7 millió forintba kerül. A 200 lovas 1.6THP csupán a csúcsfelszereltséggel kérhető, és esetében már mélyen a zsebünkbe kell nyúlni: a csúcs DS3-ért papíron legkevesebb 7,9 millió forintot kell otthagyni a kereskedőknél.

Hogy a hétköznapibb gúnyában érkező középkategóriásokkal szemben megéri-e borsos felárát a Citroën újdonsága, inkább a vásárlókra bízzuk, hiszen a hozzáadott értékek itt a minőség mellett sokkal inkább a szubjektivitást célozzák meg, ami pedig gyakorlatilag egyénenként változó tényező. Egy biztos: a DS4 piacra dobásával a franciák egy igazán hangulatos, a stílusra és a minőségre kihegyezett autót alkottak, amely viszonylag új kategóriába érkezett, ahol a szubjektív benyomások sokkal többet nyomnak a latban, mint az ésszerűen meghozott döntések.