2010-ben Autó Pult Év Autója kategóriagyőzelemmel és közönségdíjjal is gazdagodott – ez már sokat elmond az új F-szériás 5-ös BMW-ről. A paletta viszont a kombi változat megérkezésével kezd teljessé válni: alaposan megvizsgáltuk, hogy puttonnyal is megállja-e a helyét a modell.
Szinte mindenre gondoltak - a prémium ezt is jelentiSzámos esetben nem is a pompa, a luxus és a kényelem az, amiért a prémium szegmensbe vágyik az ember. Ezek is nagyon fontos hozzávalók egy igazán finom fogáshoz, de sokszor az átgondoltság, az autóra fordított munkaórák tömege az, amely levesz minket a lábunkról. Erre kiváló példa az új 5-ös Touring: a szerkesztőségen belül mindig meghallgatjuk egymás véleményét az adott tesztautóról, ezúttal viszont az ugyancsak szúrós szemekkel vizslató kollégáknak is csak hüledezésre volt idejük.
Az 5-öst ugyanis elegendő pénz birtokában olyan mértékben szabhatjuk saját ízlésünkre és életünkre, amilyen mértékben csak akarjuk. Az nem meglepő, hogy a szélesvásznú navigációs rendszer két ablakban dolgozik – kedvünknek megfelelően az egyiken a városi útvesztőket böngészhetjük, a másikban pedig repülős magasságból nézhetjük a háromdimenziós épületeket, domborulatokat. Az sem szo
Élmény belefeledkezni a lehetőségekbe - galériakatlan, hogy ki tudjuk választani, hogy alaphelyzetben milyen magasra nyíljon (elektromosan) a csomagtér-ajtó (ha alacsony garázsunk lenne), vagy éppen teljesen személyre szabhatjuk a sportmód funkcióit. Viszont a számtalan apró okosságtól alaposan megenyhül a tesztelő szőrös szíve: legyen az a teleszkópos kitámasztással felemelhető csomagtér-padló, személyre szabható funkciók tárháza vagy éppen a tény, hogy ha zeneszámaink között szörfözve a vezetés feladatába belefeledkezünk, még percek elteltével is ugyanúgy áll majd a rendszer, ahogy hagytuk.
Belül katonás rend uralkodik, némi barokkos pompával nyakon öntve.
Rengeteg apró gyöngy – amelyek leírásához egy teszt terjedelme közel sem lenne elég – ékesíti az új 5-öst, igaz, ezen a téren kategóriatársai is jól állnak. Éppen mindezek fényében érthetetlen, hogy az elektromos külső tükörcsukást/nyitást miért nem kivitelezi automatikusan az autó – az ugyanis alaphelyzetben csak gombnyomásra működik, igaz a szervizben ezt is a tulajdonos ízlése szerint állíthatják át, az elektronikus rendszer szinte összes funkciójával egyetemben.
Ha bepakoltunk az elegánsan megformázott és okosan kialakított puttonyba, amely a kategóriában inkább átlagos mennyiségű (alaphelyzetben 560, az ülések ledöntésével pedig 1670 liternyi) csomagot fogad magába, és kényelmesen elhelyezkedtünk a pompásan személyre szabható ülésekben, el is kezdhetjük azt a „tevékenységet”, amely kiemeli konkurensei közül az 5-öst: az élménydús vezetést.
Itt a volán mögött helyet foglaló utas érezheti magát a legjobban, méghozzá úgy, hogy sok dolga nem is akad: az aktív kormány (amely egy árnyalattal lehetne kommunikatívabb) álló helyzetben végállások között alig több mint kettőt fordul, így még az átlagos fordulókörrel is könnyűszerrel kilavírozhatunk az autót a mélygarázsból és a forgalomba kiérve élvezhetjük, ahogy a nyolcsebességes automataváltó tökéletesen olvassa gond
Kötelező választás a nyolcsebességes automata - galériaolatainkat és nagyon okosan dolgoztatja az erőforrást. Ha éppen magunkat szórakoztatnánk, kézzel is belenyúlhatunk – az eredmény villámgyors, azonnali váltás lesz –, de egyébként makulátlan a felsőbb fokozatokban (3-8-ig) a bolygóművet nem is csúsztató egység munkája.
Árnyoldalak? Itt nincsenek, de azért mi a tesztautó esetében találtunk olyat is – igaz, mindegyikre van orvosság a márkán belül. Az egyik hiányosság az 5-ösök egyik jellemvonása: a hátsó térérzet – főképp a vaskos, óriási első ülések miatt – nem tartozik a kategória élvonalába, így ha tejben-vajban fürösztenénk az itt helyet foglalókat, akkor kénytelenek leszünk a kevésbé formás, ám annál kényelmesebb GT-verzió mellett dönteni.
A feszes futómű a sportosságnak kedvez és létezik gyógyír rá.
A másik sajátosságot már jóval könnyebb lesz orvosolni: a nagy, rázós felnik és a rendszerint túl korán fékre lépő adaptív tempomat helyett inkább a változtatható lengéscsillapítással és/vagy oldaldőlés-szabályozással büszkélkedő „adaptive drive” futóművet érdemes választani – de ha nem tudunk lemondani, akkor a kettő kombinációját.
Az alapbeállítás ugyanis a 19 colos defektmentes abroncsokkal már néha zavaróan feszes – amit orvosolna a 380 ezerért kínált DDC –, de azt a 30d motor esetében csak a 875 ezres teljes adaptive drive arzenál megvásárlásával tudhatjuk autónkban (egy érv érv a 258 lóerős 28i benzines mellett – lesz több is hamarosan).
Sok csomagot igazán élvezetesen csak ő szállít a kategóriában.
Feszességén túllépve a futómű különben nagyszerű. A saját határozott módján az úthibákon nem jön komolyabban zavarba még a kemény oldalfalú abroncsokkal sem, és ha sportolásra kerül sor, páratlan do
Az elegancia mellé ezúttal is társul sportosság - galérialgokat művelhetünk segítségével. Ilyenkor az 5-ös előhúzza másik arcát, kamatoztathatja háromliteres, szép orgánumú soros hathengeres dízelmotorjának 245 lóerejét-540 Nm-ét, és ha úgy tartja kedvünk, olyat autózhatunk vele, amelyre csak irigykedhetnek a konkurens többcélú járművek. A terhelésváltás sem hozza zavarba a megtankolva kéttonnás tesztautót, a nehezebb far miatt ráadásul semlegesebb fordulókat csalhatunk ki belőle – mi több, a puttony belendítése is lehetséges, ha akarjuk, de egyébként (főleg az önzárú differenciálmű hiányában) meglepő, milyen magas trakció jellemzi a hátsókerekes kombit.
(Figyelem, cikkünk a második oldalon folytatódik.)