Tesztek

Igencsak nehéz dolgom van, ha valami okosat, pontosabban fogalmazva újat szeretnék írni Önöknek az Opel Cascadáról, a villámos márka Astra-alapokra épített, ám a végletekig kigondolt és igényesen átalakított kabriója ugyanis már több ízben is vendégeskedett nálunk. Először Csizsek kolléga áradozott a gyönyörűséges négykerekűről, amelyben egy kétliteres dízelmotor és egy automataváltó gondoskodott a nyugodt élményekről, majd Sütő kolléga újra megénekelte a Cascada erényeit (és persze kisebb hátrányait egyaránt) a motorházban az új magyar büszkeséggel, vagyis a szentgotthárdi 1,6 literes SIDI benzines turbómotor 170 lóerős verziójával, amelyhez kézi váltó párosult. Sőt, mindez nem volt elég, ugyanis már volt alkalmunk egy menetpróba során az utóbbi hazai erőforrás erősebb, 200 lóerős változatát is kipróbálni, most pedig ugyanez az autó egy egyhetes, mintegy 1500 kilométeres nyúzópróbán bizonyíthatta élesben is képességeit.

A Cascada a 200 lóerős benzinessel az igaziMindenekelőtt két dologra büszkék vagyunk, hiszen jól prognosztizáltunk: egyrészt utólag visszagondolva kicsit sem tévedtünk, amikor a tavalyi Autó Pult Év Autói választás során a Cascadát a dobogó második fokára felszavaztuk a 10 millió forint alatti élménydús autók kategóriájában, ugyanis az Opel kabriója rengeteg élménnyel képes megajándékozni tulajdonosait és használóit, hiszen a kabriózás örömeit abszolút tökéletesen közvetíti. Továbbá a 200 lóerős benzinmotor beharangozása alkalmával – amire tavaly augusztusban került sor – megállapítottuk cikkünkben, hogy látatlanban is ez az erőforrás lesz a modell tuti tippje, hiszen a rendkívül nehéz, üresen is 1,7 tonnás karosszériát dinamikusan mozgatja, miközben szépen, kulturáltan dolgozik. S hogy mit mutatott a szlovéniai kirándulás, melynek során épp a kínálat legerősebb motorjával szerelt Cascada szegődött társunkká? A legnagyobb, sőt, valójában az egyetlen újdonságot egyértelműen a hajtáslánc szolgáltatja, úgyhogy ezzel kezdenénk a beszámolót.

Nagy örömmel jelentem, hogy az új szentgotthárdi szív pontosan azt a pluszt tudja, ami a 170 lóerős kivitelből hiányzott a felhőtlen élményhez. Emlékezzünk csak vissza egy kicsit: a friss fejlesztésű 1,6 literes benzines gyengébbik kivitele az 1,7 tonnával kissé nyúlósan bánt, és bár azt véletlenül sem mondhatjuk, hogy lassú lett volna a tesztautó, a ménes nem tudta hozni a várt szintet. Nos, az új verzió papíron teljesen hasonló technikával kecsegtet, de azért az apró változtatások révén az Opel 30 lóerővel magasabb teljesítményt és 20 Nm-rel nagyobb csúcsnyomatékot kommunikál, ami azt jelenti, hogy immár 200 lóerővel és 280, sőt, túltöltés módban 300 Nm-rel gazdálkodhatunk, változatlan tömeg, és mellesleg megegyező áttételezés mellett. Summa summarum, az általunk korábban mért 0-100 km/h-s sprintidő közel 1,5 másodperccel javult, vagyis immár 9 szekundum alá befért az autó, a végsebesség pedig – bár ez vélhetően senkit nem érdekel – 223-ról 235 km/h-ra nőtt, amivel már a német autópályákon is tisztességes tekintély jár a kabriónak.

Prémium kvalitásokkal büszkélkedik - galériaMindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy végre tényleg tudja azt a Cascada, amit egy ennyire dinamikus és dögös megjelenésű, és bármiféle túlzás nélkül abszolút prémiumminőségűnek titulálható kabriótól elvárnánk, és ha nem vágyunk sportos menetteljesítményekre, biztosan nem leszünk egy percig sem elégedetlenek. A legalsó fordulatszám-tartományban továbbra sem váltja meg a világot a szép hangú és kulturált, közvetlen befecskendezéses SIDI-egység, azonban a középtartományban magára talál és kifulladásig vígan tol. Az áttételezés szintén hibátlanul kiszolgálja a négyhengerest és a mai igényeket egyaránt, a hatfokozatú kézi váltó pedig kellemesen kapcsolható, azonban a gyors váltásokat nem érdemes erőltetni, ugyanis nem szereti őket az ilyenkor meg-megakadó, és kissé hosszú utakon járó nyugodt szerkezet – a mindennapi feladatot viszont tökéletesen ellátja. Egy automataváltót, ami remekül passzol a Cascada stílusához, egyáltalán nem bántunk volna, de akkor le kellett volna mondanunk a start/stop rendszerről, ami benzint spórol.

Apropó, benzin: a 200 lóerős ’egyhatos’ papíron a vegyes adatok alapján 0,4 literrel torkosabb a 170 lovas kivitelnél, ami 6,3 helyett 6,7 literes átlagot prognosztizál. Bármennyire is meglepő, a gyakorlatban nálunk szinte decire megegyezett a két verzió étvágya, legfeljebb 1-2 decivel mondanánk szomjasabbnak - hozzáteszem, azonos méretű és típusú abroncsokon mérve – az izmos kiadást, ami elhanyagolható. Ezzel továbbra sem számít a kategória leghatékonyabb motorjának a magyar szív, viszont a 7,5 liter körüli normafogyasztás a teljesítmény és a tömeg tudatában teljesen elfogadható, 1500 kilométeres túránk során pedig nálunk kereken 8 litert evett az autó, teljesen változatos körülmények között. Szerintem ennyit abszolút megérdemel. Országúton különben körülbelül 6, autópályán 8-8,5, városban pedig 10 liter körül számolhatunk, ami azt jelenti, hogy vegyesben nem kell küszködni a 8-8,5 literért, ez ilyen kabriónál több mint elfogadható.

A vörös TURBO felirat 200 benzines lóerőt jelentMivel a durva járású, hangos dízelmotorok annyira nem illenek a kabriózáshoz, a benzinesek közül pedig egyértelműen a 200 lovas csúcsverzió dolgozik együtt a legharmonikusabban a testes autóval, nem kérdés, hogy előzetes prognosztizálásunk helyes volt, és ebben a kombinációban ajánljuk leginkább a Cascadát (esetleg a szomjasabb és lassabb, de finom automataváltós kivitelen érdemes még elgondolkodni), csak az a kérdés, hogy mennyit kérnek a finom motorért. Nos, ezen a téren is jó hírrel szolgálhatunk, hiszen a márka jó szokását megtartva egyáltalán nem méri drágán a lóerőket, és mindössze 150 ezer forinttal kell többet fizetnünk a csúcsbenzinesért a 170 lovas változatnál, ennyi pénzt pedig kétségtelenül megér a teljesítmény luxusa. Ehhez még annyit érdemes hozzátenni, hogy a gyári specifikáció szerint az erősebbik ’egyhatost’ drága, legalább 98-as oktánszámú benzinnel érdemes tankolni a teljes potenciál érdekében, azonban higgyék el, hogy 95-össel is bőven megteszi.

És hogy máskülönben milyen a Cascada? Az Opel 4,7 méter hosszú kabriója továbbra is kérdések nélkül prémium kvalitásokkal büszkélkedhet, amit mi sem bizonyít jobban, mint az átgondolt megoldások sorozata, a prémium minőségű utastér, amelyet meglepő változatossággal konfigurálhatunk, a kellemes anyagminőség, vagy a rendkívül csendes, szigetelt és szépen kiálló vászontető, amelyet ráadásul akár 50 km/h-s tempóig nyithatunk-zárhatunk. A vászontetőnek köszönhetően a csomagtartó meglepően tágas még lenyitott kupolával is, amihez nem csak elöl, de a második sorban is korrekt helyviszonyok társulnak, vagyis a kissé kusza gombrengeteget, az okos és gyors, ám igazán körülményesen kezelhető központi rendszer és a rendkívül korlátozott körkilátást leszámítva – utóbbi sajnos tényleg borzasztó – egy igazán remek kabrióval van dolgunk, amely bizony még az előző prémium kabrió összehasonlító tesztünkben is megállta volna a helyét.

Nem olcsó, de megéri árát - galériaAz Opel azonban szerencsére csak a minőség tekintetében vette prémiumra a figurát, az árak terén pedig reális számokkal találkozhatunk. Egy ilyen kvalitásokkal rendelkező kabrió esetében persze ne várjuk azt, hogy aprópénzért utánunk dobják, ám a típushoz 120 lóerős 1,4 literes benzinmotorral már 7,2 millió forint alatt hozzájuthatunk, s ha a magasabb felszereltségi szintet választjuk, akkor is megáll az ár 500 ezer forinttal drágábban. Az 1,6 literes 170 lóerős szentgotthárdi turbómotorral 7,8 millió forinttól indul a Cascada kínálata, míg a tesztelt 200 lóerős változat 150 ezer forinttal kóstál többet, vagyis megáll 7,94 millióból, amit persze az extralistáról csemegézve azért nem nehéz akár 10 millió forint fölé srófolni, ugyanis az Opel kínálatában rengeteg opciót találhatunk.

Azonban legyen szó a kivitel függvényében 8, 9, 10 vagy akár 11 millió forintról, a szépséges Cascada mindenképp a kabriókínálat egyik legfinomabb tagja, s leendő tulajdonosai garantáltan boldogok lesznek vele.