Nem lennék egy kompakt kombi helyében: a C-szegmens puttonyos mindeneseinek manapság annyi igényt kell kielégíteniük, hogy azt már felsorolni is fárasztó. Legyen nagy, praktikus, jól motorizált, modern, családbarát, divatos, dinamikus, elérhető – egy szóval minden. Ezek egy része persze a legtöbb négykerekűvel szemben elvárás, de egy képzeletbeli Venn-diagramon biztosan a kombik, és azon belül is a kompaktok vannak a legtöbb tulajdonságot tömörítő közös halmazban. Tudta ezt a Kia is, és ezt szem előtt tartva futott neki a vadonatúj Ceed Sportswagon (azaz SW) megalkotásának – mi pedig most alaposan megvizsgáltuk, hogy mire jutottak.

Hiába a rengeteg elvárás, valahol azért mégis kompromisszumot kell kötni, ami tesztautónk esetében az ár-motorizáltság vonalon lelhető fel, ugyanis nem a turbómotorok valamelyikével, hanem a beszállót jelentő 1,4 literes szívó benzinessel érkezett meg hozzánk. Nem szabad persze leírni a 100 lóerős egységet, hiszen amit teljesítményben elvesz, azt egyrészt árban, másrészt pedig megbízhatóságban/fenntartási költségekben visszaadja. A kérdés persze az, hogy a mérleg nyelve merre billen, de erre majd a teszt végén adok választ, előtte azonban nézzük, hogy mire képes a koreaiak mindenese!

Nem a formákra összpontosít, de így is mutatós - galéria

A fehér tesztautón már első ránézésre látszik, hogy nem egy agyonextrázott példány, aminek kifejezetten örültünk, hiszen az importőrök sokszor esnek abba a hibába, hogy a minden jóval felpumpált verziókat beállítva a tesztparkba nem mutatják meg nekünk, hogy mire képes egy józanabb felszereltségű kivitel – holott a vásárlók nagyobb része inkább utóbbira kíváncsi, még ha természetesen az újdonságokat is fontos bemutatni. Persze azért nem kell félteni a Ceed SW-t, hiszen így is igen sok opció szerepelt az autóban. Mindenesetre a fehér kombi a maga 16 colos keréktárcsáival nem volt egy igazán figyelemfelkeltő jelenség, de ennek ellenére is azt mondhatjuk, hogy jó a kiállása.

A jellegzetes Kia formavilágot a gyáriak mostanra a lehető legletisztultabb formába öntötték, ami jól áll az autónak – a minden változathoz alapáron járó, négy pontból álló LED-es nappali menetfény pedig szintén sokat dob az összképen. A tengelytávon ugyan nem nyújtottak a koreaiak a kombi esetében – és a belső helykínálatot ismerve erre nem is volt szükség –, de a hátsó túlnyúlás 29 centit nőtt, amivel a kategória egyik legnagyobb csomagterét köszönthetjük a Ceed esetében.

Alapáron jár a LED-es nappali menetfény - galéria

A hátsó traktus saját formákat kapott: persze a rokonság tagadhatatlan, de a tervezők új fényszórókat rajzoltak a puttonyosnak. Mivel ott van a kínálatban a Proceed is – amelyről egyébként szintén hamarosan érkezik majd a tesztünk –, így a gyáriak az SW esetében nem törekedtek annyira a vagány, dinamikus formákra, aminek a végeredménye egy klasszikus kombi lett, de ez is jól áll az autónak.

Az utastérben tulajdonképpen nincs változás az ötajtóshoz képest, így ugyanazokkal a letisztult, viszonylag egyszerű formákkal vár minket a Ceed kombi, mint többi testvére. A koreaiak inkább a használhatóságot és a praktikumot tartották szem előtt a divatozással szemben, aminek kifejezetten örülhetünk, hiszen jó ergonómiát, átlátható műszeregységet, jól kezelhető, különálló klímakonzolt és könnyen elérhető érintőképernyős multimédiás rendszert kaptunk – igaz, utóbbi táblagépszerű kialakítása nem mindenki számára kedves, de egyrészt manapság ez a divat, másrészt pedig jó magasan, azaz a lehető legjobb helyen található.

Sok a fekete, de a minőség kiváló - galéria

Ezúttal egyébként a kisebb központi rendszert kaptuk, amiben nincs gyári navigáció, de a szoftver ismeri az Android Auto és az Apple CarPlay lehetőségeket, másra pedig nincs is szükségünk. A dedikált funkciógombok pedig nagyban megkönnyítik az amúgy is gyors és logikus rendszer működését – egyedül a grafika lehetne modernebb. Talán ebből a szempontból volt a legfontosabb, hogy nem a csúcs Ceed járt nálunk, hiszen bebizonyosodott, hogy az alap rendszer is bőven elég, és még tolatókamera is van benne.

Az összeszerelés és az anyagok minősége szintén kiváló, ám a sok feketeség kissé komorabbá teszi az amúgy kellemes hangulatot. A második sorban a változatlan tengelytáv okán a lábtér nem nőtt, de ez nem jelent gondot, hiszen közel 190 centiig négy felnőtt elfér egymás mögött, és a fejtérrel sincs probléma a második sorban – ahogyan a fejtámlák, az ülések formázása és az üléspozíció is jó. Ülésfűtés jutott hátra is a két szélső utasnak, ellenben egy családi kombiból mi azért hiányoltuk a hátsó légbefúvót a könyöklő végéből, még ha felárért el is érhető ez az opció. Az ISOFIX rögzítési pontok alapáron járnak a két szélső hátsó üléshez.

Mi nem fizetnénk a nagyobb rendszerért - galéria

Hiába nem egy csúcsfelszereltségű példánnyal volt dolgunk, azért így sem volt hiány a kiváló opciókból: volt például kormányfűtés, ami a hideg téli napokon bizony nagyban növelheti a komfortot, akárcsak az ülésfűtés. Ráadásul néhány biztonsági asszisztens is alapáron jár a Ceed kombihoz, mint például a sávtartó – a Kia megkülönbözteti ezt, és a tulajdonképpen félig önvezető rendszerként működő sávkövetőt, ami folyamatosan kormányoz, de csak felárért, és csak automata váltó mellé elérhető –, az éberségfigyelő, a vészfékrendszer vagy éppen a hat légzsák, de van visszagurulásgátló is a természetesen kötelezően beépítendő abroncsnyomás-figyelő és menetstabilizáló mellett.

A csomagtér csalóka lehet, hiszen bár elég méretesnek tűnik, a 625 literes gyári adatot látva többet várhatnánk. A Kia azonban beleszámolta ebbe a padló alatt található, egyébként valóban méretes rekeszeket is, amelyek alatt még egy szükségpótkerék is megbújik, így bár egyben nem áll rendelkezésünkre a 625 liter, ügyes pakolással jól kihasználható a tér, de ha még több hely kellene, akkor közel 1,7 köbméterig tudjuk bővíteni az űrt. Praktikus megoldásokból sincs hiány, hiszen vannak rögzítőpontok, akasztók, 12 Voltos csatlakozó, a csomagtérből dönthető hátsó üléstámlák és a kalaptartónak is jutott hely a padló alatt, ha magasabbra pakolnánk. Egyébként a nyílás is kellően nagy, nem kell túl magasra emelni a csomagokat és a küszöb sem túl széles, szóval minden szempontból támogatja a pakolást a Ceed kombi.

Azért nem tűnik 625 liternek, de így is elég nagy - galéria

Nagyobb kérdés azonban, hogy az 1,4 literes szívómotorral vajon a szállítást is ugyanilyen ügyesen oldja-e meg. A 100 lóerő és a 134 Nm-es csúcsnyomaték nem hangzik túlságosan biztatónak, ráadásul előbbi csak 6000-nél, utóbbi pedig csak 3500-nál ébred. Mindezek ellenére is azt mondhatjuk, hogy az alapmotoros Ceed teljesen jól használható a hétköznapokban: az országúti, de még az autópályás tempó sem okoz gondot neki, és egy kis előrelátással az előzések is biztonságosan végrehajthatók. 4000-es fordulat környékén egyébként egészen szépen lendületbe jön az autó, ami ráadásul kitart egészen a limiterig – igaz, ez elég lassan jön el.

Mindezek ellenére azért a helyén kell kezelni az egységet, de a 12,9 másodperces gyári 0-100-as adat azért sokkal rosszabbat sejtet, mint amit valójában nyújt az 1,4-es (mérve: 11,2 mp) – még ha azt az egészen meglepő szintet nem is tudja hozni, mint amit korábban a Rióban nyújtott. Mindez elegendőnek bizonyul, de azért tegyük hozzá, hogy rendesen megpakolva, a nyári klímázást hozzáadva már erősen kell dolgoztatni a modellt, ami a turbós változathoz képest jelentősebb zajterheléssel és fogyasztással jár.

A Kia viszont egy kellemesen kapcsolható, a kulisszában könnyen és átlagos úton járó hatfokozatú váltóval is megörvendeztet minket, ami mellé egy kissé talán könnyű, de kiváló fogáspontú kuplung tartozik – még a rutintalanabb sofőrök is pillanatok alatt rá tudnak érezni.

Józanabb felszereltséggel sincs szégyellnivalója - galéria

A kormányzás szintén kellemes, nincs túlszervózva, de könnyen tekerhető, kellően pontos, és valamennyi visszajelzést még az útról is ad – a 2,5 fordulat pedig éppen ideális, és jól is manőverezhető a Ceed. A hajtásláncnak talán mégis a futómű a legjobb pontja: a minden Ceed esetében alapból többlengőkaros hátsó szerkezet megérte a plusz költséget a koreaiaknak. Az úthibákat gyönyörűen simítja ki az autó, és a dinamikusabb kanyarokban is jól tart – az ötajtóshoz képest nagyon helyesen egy fokkal komfortosabbra hangolták a gyáriak a kombit.

Az 1,4-es szívómotor esetében azért kicsit nagyobb erőbedobásra van szükség, mint a turbós változatoknál, ami a fogyasztáson meg is látszik, hiszen szinte ugyanazokat a számokat produkálja a két szerkezet. A normakörünk 5,8 liter lett, ami még így is jobb, mint az új, WLTP normák szerint ígért 6,2-6,4 literes vegyes érték (a táblázatban a maximumokat adjuk meg) ért.

Kormányzásban sokat fejlődött - galéria

A hatékonyságot persze az sem segíti, hogy már 100-nál is 2800-at forog a motor, ami ugyan nem kiemelkedően magas érték, de némileg kétségbe vonja a hatodik fokozat szükségességét – némelyik modell öt sebességgel is kevesebbet pörög 100-nál, igaz, a nyomatékban és rugalmasságban nem túl erős motorhoz azért bőven jó, hogy ott a hat gang, egy hosszabb legfelső áttétel pedig autópályás emelkedőn kívánna meg állandó visszaváltást. Országúton használva persze bőven 5 liter alatt is eljárhatunk, míg városban és autópályán 6,5 liter körüli értékekkel találkozhatunk.

A visszafogottabb teljesítményért és a hozzá tartozó, jóindulattal átlagosnak mondható hatékonyságért cserébe azonban a kasszánál sokat spórolhatunk, ugyanis az igazán kellemesen felszerelt, a normaszintünket is megütő Ceed SW tesztautó ára nem több, mint 5,974 millió forint, amiért egy kiváló családi autót kapunk. Ugyan a Kia már ennél 900 ezerrel olcsóbban is ad Ceed kombit, a teljesen mezítlábas EX verziót azért nem tudjuk jó szívvel ajánlani. Ellenben a fűthető hátsó üléseken és a műbőr/szövetkárpiton spórolhatunk még 200 ezret, amivel már 5,794 milliónál járunk.

Bőven van hely - galéria

Ha a LED-es hátsó lámpáról, az elektromosan behajtható külső tükörről, a fényes fekete betétes műszerfalról, a sötétített üvegekről és a 16 colos keréktárcsáról is hajlandóak vagyunk lemondani, akkor további 130 ezret faraghatunk le az árból – a Silver szinthez ugyanis 120 ezerért megkapjuk az ügyes multimédiás rendszert a tolatókamerával együtt. Ezt a 130 ezret azonban mi még bevállalnánk. Az egyliteres, háromhengeres 120 lóerős turbómotor felára egyébként még nem annyira ijesztő, hiszen 300 ezerért megkaphatjuk a jobb erőben lévő egységet, ám az 1,4-es 140 lóerős kivitelért már 800 ezret kell leszurkolni. A szívó 1,4-es tehát valóban érdekes ajánlat, és bár az egyliteres nincs túl messze tőle, a jóval egyszerűbb egység olcsóbb fenntartási költségei (pl. az egyszerű, szívócső-befecskendezéses motor esetében nincsen részecskeszűrő és nincsenek ott a közvetlen befecskendezés jellemző nyűgjei, a turbóról nem is beszélve) hosszú távon nagyobb különbséget jelenthetnek.

Konkurensekből Dunát lehetne rekeszteni, hiszen a kompaktok között szinte minden márka kínál alternatívát – és majdnem mindegyikből elérhető kombi kivitel. Szívómotoros modellek azonban nemigen vannak a kínálatban a Kián, és persze a testvér Hyundai i30-on kívül, ami hasonló áron kínálja magát. Azért van kivétel, hiszen az új Focus például pont elérhető 1,5 literes, 120 lóerős szívómotorral, habár ez a verzió mindössze 100 ezer forinttal olcsóbb, mint a 125 lovas egyliteres, háromhengeres turbós. Mindenesetre bármelyikről is legyen szó, listaáron közel egymillióval drágább, mint a Ceed, ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy a Ford igen bőkezűen méri a kedvezményeket, amiről hazánk népszerű használtautós oldalán is megbizonyosodhatunk, ha rákeresünk a szalonautókra – ezzel együtt pedig már nem olyan nagy a különbség.

Jó itt ülni - galéria

Azért érdemes megemlíteni még néhány ellenlábast: a továbbra is a kategória etalonjának tartott Volkswagen Golf Variant ugyanígy felszerelve, egyliteres, 115 lóerős háromhengeres turbómotorral listaáron nagyjából egymillióval drágább, amiben már a félmillió használtautó kedvezmény is benne van, így az egyedi akciókkal sem számítanánk arra, hogy meg tudja közelíteni a Ceedet a német. Ugyanez igaz a Skoda Octavia kombira is ugyanazzal az egyliteressel – a kifutó Seat Leon olcsóbb tud lenni konszerntársainál, de a koreainál még így is drágább.

A frissítés szélén álló Opel Astra Sports Tourer egyliteres, 105 lovas háromhengeressel a Focushoz hasonló helyzetben van: listaáron jóval borsosabb, de alku után jóval közelebb kerülhet a Kiához. A Peugeot a már kissé öregecske 308 SW-hez igen nagyvonalú kedvezményeket kínál használatautó beszámítással, így a jóval virgoncabb 110 lovas, 1,2 literes háromhengeressel a Kiához hasonló áron elhozható. A turbómotoros ellenlábasok mindegyike főleg a hétköznapokban (alsó és középső fordulatszám-tartományban) lényegesen jobb dinamikát kínál a szívómotoros koreainál, de a Ceed még a 300 ezerrel drágább turbóssal is a legjobbak között van. Ha pedig sokat mennénk rövidebb távokon és városban, ráadásként pedig hosszabb birtoklással számolunk, akkor van egy olyan erőforrás is a kínálatban, ami kimagasló költséghatékonyság mellett ennek az aspektusnak is eleget tesz. Innen nézve pedig az új Ceed az egyébként élhető szívómotorral a piac egyik legvonzóbb ajánlatát nyújtja.

Meggondolandó alternatíva az 1,4-es szívómotor - galéria