Talán emlékszik rá, kedves olvasó: alig három hónapja Vajda kolléga igencsak elismerően nyilatkozott a Peugeot újdonsült, immáron megkomolyodott középkategóriásáról, az 508-ról a hivatalos menetpróba végeztével. Viszont a menetpróbák rövidségük miatt közel sem olyan relevánsak, mint az egy hetes tesztciklusok. Lássuk tehát, hogy a hosszabb próba során az 508 teljesítette-e a tőle elvárt színvonalat!
Elegáns - főleg feketébenManapság valóban számos márka vállát veregettük meg virtuálisan, elég csak arra gondolni, ahogy az Opel új modelljeivel kievickélt a gödörből, de ott van a palettájával és áraival remeklő Renault, és nem szabad megfeledkezni a rengeteget fejlődött Hyundaiokról, Kiákról sem, most pedig a Peugeot háza táját illeti a dicséret. Korábban két ízben is teszteltem az 5008-at, amely igazán használható családi modellnek bizonyult mind a remekbe szabott 1.6 THP, mind a kétliteres dízelmotorral az orrában - bár bevallom, utóbbit automata váltóművel jobban kívántam volna. Aztán ott az RCZ is, amivel eddig érintetlen területre robbant be az oroszlános márka - és nem vallott szégyent.
A kíváncsi szemek ezúttal viszont a vásárlóközönséget jelentősen megosztó 407-es utódjára, az 508-asra irányulnak, amely személyében végre olyan középkategóriás modellt ismerhetünk meg, amilyen ebben a szegmensben igazán versenyképes. Itt nincs szükség flancolásra, a kategóriából választók ugyanis sokszor előbbre tartják a konzervatívabb megjelenést és a finom működést, mint a kivagyi és kihívó vonalakat, amelyek ugyan szépen mutatnak, sokszor azonban nem állják meg a helyüket egy-egy tárgyalásra érkezvén - arról nem is beszélve, hogy gyorsan kimehetnek a divatból.
Nos, a Peugeot ezúttal remekül oldotta meg a feladatot és igazán kellemes formákat 'öntött' a technika köré. Ennek megfelelően az utcán is sokan megnézik az 508-at - leginkább az elejét, hiszen ez a leglátványosabb része. A szokatlan formában elhelyezkedő LED-es menetfények, a tetszetős fényszórók és a finom domborulatokkal operáló motorháztetőre az igényes hűtőmaszk is rímel, a látványt pedig az oroszlán alatt megbúvó Peugeot felirat tetézi – az autó küllemét illetően ez volt a kedvenc részletem. Az eleganciát a (feláras) króm díszítőelemek teszik még teljesebbé, szerencsére a franciák nem estek abba a hibába, hogy túlságosan széleskörűen alkalmazzák a csillogós betéteket.
Egy csipetnyi Audi R8 utánérzésAztán hátrafele haladva már kicsit elfogyott a fantázia; a finoman ívelő tető viszonylag semleges hátsó traktusban végződik, amelyet a cicásabb lámpák közé biggyesztett króm csík, valamint a mostanság kötelezően méretes márkajelzés dob fel valamelyest. A jobboldali lámpa alatt az 508 felirat ezúttal nem funkciómentesen biggyeszkedik: a "nulla" közepét megnyomva a csomagtartó tárul fel – frappáns megoldás, bizony kellenek az ilyenek. Viszont halkan megjegyzem, az őszi-téli sárdagasztásban sokkal inkább a megújult, jó nagyra szabott kulcs nyitógombját érdemes használni, ráadásul az ügyes mechanizmusnak hála a poggyásztér ajtaja magától felnyílik mindenféle elektromos segítség nélkül, mégpedig sebesen.
Ugyanezt a törődést érezzük az utastérben is. Elsősorban a helykínálat az, ami szót érdemel, a Peugeot belsőépítészei ugyanis meglehetősen bőségesen bántak a térrel (hozzáteszem, volt mivel, hiszen az autó 4,8 méter hosszú) – sem az első, sem a hátsó sorban utazók nem panaszkodhatnak, persze a divatosan ívelő tetővonal miatt hátul már a langalétább, 190 cm felettiek gondban lehetnek fejükkel; a lábtér viszont tényleg hibátlan. Sajno
Franciás kényelem az első fotelekben iss a tesztautó nem a legszerencsésebb kárpit-összeállításban érkezett meg hozzánk: a világos bézs ugyan kellemesen elegáns hatást kelt, ám sajnos hamar koszolódik, a nem túl szép műanyag betéteken (a fekete belsőshöz elegánsabb díszítőelemek járnak) ráadásul a jól látszó por is hamar felgyülemlik.
Ettől függetlenül az anyaghasználat több mint korrekt, talán azt mondhatjuk, hogy a középkategória elitjébe tartozó Passatot is felülmúlja ebből a szempontból az 508. Egyedül tárolórekeszekben szűkölködik a Peugeot (és akkor még finoman fogalmaztam), mi több, az ülésfütés és az opcionális navigáció további prakitkus üreget vesz el, plusz a könyöktámasz alatti hely és a kesztyűtartó sem épp a legtágasabbak - a telefonoknak, pénztárcáknak, apróbb kütyüknek tényleg kihívás helyet találni.
A vezetőülésből a trendekhez igazodó elegáns, letisztult műszerfal tárul elénk, viszonylag egyszerű, mégsem unalmas formákkal. A kedvencem itt az óracsoport, amely sűrű skálázást kapott, ráadásul a megszokott műszereken túl nagyon-nagyon ritka olajhőfokmérőt is kapunk, ami ugyan a mindennapi használatban nem feltétlen szükséges extra, mégis jól esik néha rápillantani, hogy a kenőanyag a megfelelő hőmérsékleten van. A lényeg, hogy érezzük a törődést.
Egyébként minden kezelőszerv szépen, kellő minőségérzetet sugallva működik, sőt, a 145 ezer forintba kerülő HUD (head-up display) kezelőpultját frappánsan kis lenyitható rekeszbe rejtették a mérnökök, hiszen ezt úgysem kezeljük minden nap. Bár a szélvédő tövében megbúvó, és kérésre felnyíló sötét plexilap inkább hátrány, mint előny: karimája kelletlenül tükröződik a szélvédőben, így használaton kívül is zavaró az ottléte, ráadásul bekapcsolt áll
Ne kérjük bele a felbukkanó kijelzőtapotában sem sokkal jobb a helyzet használati értéket tekintve – az erre szánt pénzt inkább költsük értelmesebb extrára.
Technikai színvonalon sem vall szégyent az 508: a kanyarkövető bi-xenon fényszórók (270 ezer forint) kötelező extrának számítanak, de a Bluetooth kihangosító (70 ezer forint) sem nélkülözhető kellék napjainkban, mikor mobiltelefon nélkül gyakorlatilag egy lépést sem tudunk megtenni; a hűvös napokon a háromállású ülésfűtés (75 ezer forint) hálálja meg, hogy kipipáltuk az extralistán. A kényelmet tovább fokozhatjuk kulcsnélküli rendszerrel, négyzónás klímával, bőrkárpittal, de nem hiányozhat az opciók közül az elektromos ülésállítás, a napfénytető és a navigáció sem.
(Lapozzon, cikkünk a következő oldalon folytatódik)