Amikor egy sportos négykerekű esetében páratlan hengerszámról beszélünk, elsőre valószínűleg egy izgalmas öthengeres jut eszünkbe. A Ford azonban megmutatta, hogy három hengerrel is van élet, méghozzá nem is akármilyen: a Fiesta ST háromajtós verzióban már bizonyította, hogy kategóriájának egyik, ha nem a legjobb versenyzője – nemrég pedig praktikusabb, ötajtós kivitelben is visszatért hozzánk a négykerekű.

A háromhengeres motorok bizony sokaknál közellenségnek számítanak: viszonylag kis hengerűrtartalmuk, ehhez mérten nagy literteljesítményük és turbós felépítésük bizony valóban okot adhat némi aggodalomra megbízhatóság terén. Lássuk be azonban, hogy az ilyen kisebb négykerekűek esetén már nem igazán van más választásunk, mint bízni a technikában, hiszen mostanra a városi minik és a kisautók – sőt, sok esetben már a kompaktok – szegmensében is egyszerűen nincs más választásunk, mint megbarátkozni a háromhengeres turbósokkal.

A méretek milliméterre megegyeznek, és öt ajtóval is sportos a Fiesta ST - galéria

Eddig azonban leginkább az alacsonyabb teljesítménytartományokban volt inkább jellemző a háromhengeresek térhódítása – ami mondjuk a kisautóknál általában a paletta nagyrészét le is fedi –, ám a Ford merészet húzott, és az egyliteres EcoBoost után immár az eggyel nagyobb, 1,5 literes turbós benzinesük is három hengerrel gazdálkodik. Ez egyben azt is jelenti, hogy immár a Focus esetében is a páratlan hengeres egységek adják a paletta gerincét – sőt, benzinesből csak a sportos ST és RS verziók lesznek négyhengeresek. Ha pedig mindez még nem lenne elég, a Fiesta esetében már a sportváltozat is háromhengeres, és bár a bemutató alkalmával talán volt bennünk egy kis bizonytalanság ezzel kapcsolatban, a Ford azóta már bizonyította, hogy egyáltalán nem hoztak rossz döntést – sőt!

Az egyik leglátványosabb részlet a 18 colos felni - galéria

A külsőt már alaposan kiveséztük korábbi cikkeinkben: a kék szín jól áll a Fiesta ST-nek, és bár rengeteg a sportos részlet, beleértve a méretes ST feliratokat is, összességében egyáltalán nem hivalkodó az autó – de annál jobban mutat, amit remélem a képek is vissza tudnak adni valamelyest. Az ötajtós verzió egyébként milliméterre ugyanakkora, mint a háromajtós testvér, így csupán az arányok térnek el kissé, de ez szinte semmin nem változtat – leszámítva a praktikumot, hiszen még egy ilyen sportos kisautó esetében sem mindegy, hogy be kell hajtogatnunk magunkat a hátsó ülésre, vagy kényelmesen beszállhatunk. Ezen kívül egyébként mindössze a nagyjából 20 kilós plusz súly jelent változást az adatokban, beleértve a menetteljesítményeket is – és ahogyan papíron, ez a valóságban sem jelent érezhető különbséget, legfeljebb versenypályán, ahol a tizedmásodpercekért is küzdenek a pilóták.

Az utastérben a háromajtóshoz képest legfeljebb praktikum terén kereshetjük az újdonságot, amit a plusz két hátsó ajtó jelent. A Fiesta ST már alapáron kiváló felszereltséget kínál, így például megkapjuk a magyar nyelvet ugyan továbbra sem ismerő, de az Android Autóval és az Apple CarPlay-jel is megbirkozó, gyors és logikusan működő multimédiás rendszert, a fűthető üléseket, az automata légkondit, a középső kartámaszt, a bőr sportkormányt és váltógombot és egyéb finomságokat is. Apropó, az ezúttal is bebizonyosodott, hogy az átlagnál már egy kicsivel is nagyobb felnőttek számára az egyébként kiválóan tartó Recaro sportülések bizony szűkösnek bizonyulhatnak, főleg fenékben, ami hosszabb távon elég fárasztó lehet.

Belül nincs változás - galéria

Az ergonómia a továbbra is kissé túlságosan meredeken álló multimédiás képernyőt leszámítva jó, ahogyan az anyagok minőségére és az összeszerelésre sem lehet panaszunk, némi színt azonban elfogadtunk volna az utastérben, hiszen a piros mutatókat és a néhol előtűnő ST feliratokat leszámítva csak feketével és fehérrel találkozhatunk – például a fehér kontrasztvarrások helyett szívesen láttam volna piros cérnát. A második sorban egyébként egy új kiskategóriás autótól elvárható hely fogad minket, ami azt jelenti, hogy négy felnőtt elfér a Fiesta ST-ben, még ha nem is fognak hátul táncot járni.

A praktikum ugyancsak a helyén van, és bár a 311 literes csomagtérméret szintén nem a kategória legjobbja, bele lehet szuszakolni a kellő mennyiségű csomagot, és az állítható magasságú padlónak köszönhetően a második sor háttámláinak ledöntése után teljesen sík padlót kapunk – de arra is jó mindegy, hogy laposabb dolgainkat elrejtsük a kíváncsi szemek elől. Ez mind azt bizonyítja, hogy a Fiesta ST-nek hétköznapi oldala is van, de mi sokkal szívesebben ismerkedtünk a rosszcsont énjével.

Sajnos elég szűkösek lettek a Recaro sportülések - galéria

Ez pedig egyáltalán nem volt ellenére a kis méregzsáknak: az 1,5 literes, 200 lóerővel és 290 Nm nyomatékkal gazdálkodó turbós háromhengeres már az indításnál tudtunkra adja, hogy benne van a mókában. Az kétségtelen, hogy a páratlan henger okán kulturálatlanabb lett valamivel az új Fiesta ST, ám cserébe a négyhengeresek kissé egyhangú orgánumát a háromhengeresek jellegzetes hangja váltotta – ez mondjuk nem feltétlenül jön be mindenkinek, de szerintünk jóval karakteresebb, bár a dallamok nagyobb része így is a kipufogónak köszönhető. A Fiesta ST dupla csöve egyébként nem túl hivalkodó a látványt tekintve, és Normal módban visszafogottan is viselkedik, de azért, ha kell, a Sport programot aktiválva nagyon is meg tudja köszörülni a torkát, felhívva magára ezzel mindenki figyelmét – sőt, Race módban még durrog is.

A fehér helyett piros kontrasztvarrás feldobta volna a hangulatot - galéria

A csinnadratta mellé pedig élmények is társulnak: 200 lóerős csúcsteljesítményét 6000-es fordulaton adja le az egység, de azt, hogy a nagyon picit akadós, de egyébként így is villámgyorsan kapcsolható hatfokozatú kézi váltóhoz ne kelljen annyit nyúlni, a 290 Nm-es nyomaték is biztosítja. Ráadásul ez már 1600-as fordulaton beköszönt, és el is kísér minket 4000-ig, alaposan megkeserítve a hidegen kissé nehezen tapadó 205-ös Michelin Pilot Super Sport abroncsok életét. De ha bemelegednek a gumik, akkor tökéltes, finomra csiszolt harmóniában forrhatunk össze a vezetés élményével. A tapadás ideális, ezzel a teljesítménnyel még pont elegendő, így a rajtautomatika segítségével mérve is fenn lehetünk nagyjából 6,5 másodperc alatt 100-on, és innen is jókedvűen húz a motor.

Olyannyira, hogy a menet közben 6700 helyett inkább 6500-nál beköszönő limiterig hajlamosak is lennénk elforgatni az egységet, de szerencsére a váltásra egy villogó ST embléma is figyelmeztet. Utóbbi két dolog (a rajtautomatika és a váltásra figyelmeztető) egyébként a Quaife részlegesen önzáró differenciálművel együtt közös csomagban lakozik Performance néven, amelyet 250 ezer forintos felára okán abszolút kötelező megvásárolni.

Nem hivalkodó, mégis nagyon mutatós - galéria

Az első tengelyre szerelt tapadásfokozóval ugyanis kiválóan együtt dolgozik a Fiesta ST elektronikája, az ügyes összjáték pedig menetdinamikailag új világokat nyithat meg. Az ötajtósként is könnyű modellt kanyarba vágva a pontos, kopptól koppig 2-őt forduló volánnal és a pedálokkal mesterien vezérelhetjük: ha nagy a tempó, akkor gázelvételre tökéletesen elkönnyül és még éppen nem túlzóan keresztbe állva rásegít a modell hátsója, majd a gázra állva a sperres első tengely szinte betépi a modell orrát a kanyarba – eszeveszett tempóban húzhatunk be, majd száguldhatunk ki bárhonnan, ami már a körforgalmakban is nagy móka, lezárt pályán pedig felettébb jó szórakozás.

A hátsó csatolt lengőkaros futóművet saját védjegyű megoldással igyekeztek feldobni a gyáriak: a kategóriában elsőként használt erővektorozós rugók a kanyarodási (dőlési) erőket közvetlenül magukba fordítják, a laterális feszesség növelésére. A rendszer előnyei között vannak a gyorsabb reakciók, a hagyományos lengéscsillapítókkal való kompatibilitás, valamint a más megerősítésekkel szembeni mérsékelt komfortcsökkentés. Nem mellesleg pedig a hátsó tengely merevségét fokozó, kiegészítő Watt lengőkaros rendszerekhez képest (amelyet pl. az Opel használ előszeretettel) 10 kilóval könnyebb a Ford megoldása.

Nagyon jól sikerült az 1,5 literes háromhengeres turbós - galéria

Talán a fentiek miatt döntöttek a mérnökök amellett, hogy kihagyják az állítható lengéscsillapítást – pedig ez azért fokozná a hétköznapi használhatóságot. A Fiesta ST rugózása ugyanis nem kőkemény (legalábbis nem annyira, mint például egy előző generációs Focus RS), de azért érezhetően, hangsúlyosan feszes, ami rossz úton vagy épp fáradtan közlekedve azért kellemetlen lehet. Így sem rossz kompromisszum ez (különösen a modell jelentős tempóját figyelembe véve), de felár ellenében szívesen láttuk volna a megoldást, ugyanis amellett, hogy nem minden esetben viseljük olyan jól – mi magunk, vagy éppen a család, ha az is van – a rázkódást, olykor a szívünk is belesajdul abba, amit a Fiestának a magyar utakon ki kell bírnia.

Normál tempóban egyébként a fogyasztás is kellemesen alakul: országúton az 5 liter körüli értékeket is megközelíthetjük, autópályán 130-nál pedig 7 liter alatt marad az étvágy. Ráadásul a gázpedált gyakrabban nyomogatva sem kapunk szívszélütést: még éppen nem teljesen felelőtlennek nevezhető közúti tempóban, gyakran kigyorsítva, rövid távokon autózva is 10 liter alatt maradt nálunk a fogyasztás – persze egy sűrű budapesti dugó bármilyen hatékony motort képes megizzasztani.

Kissé komor, de a sportos hangulat így is megvan - galéria

Míg az elődből csak nagyon későn, szinte modellciklusának legvégén vált elérhetővé az ötajtós kivitel, addig az új generációból szerencsére már a kezdetektől elérhető ez a változat, és bár megjelenést tekintve a háromajtós talán egy nagyon kicsivel dinamikusabbnak hathat, összességében szerintünk megéri a mindössze 80 ezer forintos felárat a plusz két ajtó, és az azokkal járó praktikum. Az alapár egyébként így 5 ezer forinttal haladja meg a 7,4 milliót, ami bizony rengeteg pénz egy ilyen kicsi autóért, de ezért igencsak bőséges felszereltséget is kapunk – egyébként előző tesztünk óta a háromajtós alapára is emelkedett 175 ezer forinttal. Persze így is rá lehet pakolni még közel 1,5 forintot a Fiesta ST-re, de ebből a Performance csomag tesz ki 250 ezret, amit mindenképp érdemes megvásárolni.

Konkurensekből ezúttal nem igazán lehetne Dunát rekeszteni, hiszen a mainstream, tehát nem prémium kategóriában jelenleg gyakorlatilag egyetlen ellenfele sincs, vagy éppen nem elérhető. Így a Volkswagen Polo GTI vagy éppen a Renault Clio R.S. nem rendelhető, a Seat Ibiza Cupra verziója még nem mutatkozott be, az Opel Corsa OPC-t pedig a gyengébb, 150 lóerős GSI váltotta – de a többi márka sem kínál jelenleg ilyen méretben izmos kisautót. Így esetleg a MINI Cooper S ötajtós kivitele felé kacsingathatunk, ha hasonló méretekre vágyunk, amit 192 lóerővel, nagyjából 7,6 milliós alapáron hozhatunk el, de ezért a prémium megoldások mellé gyengébb felszereltséget kapunk.

Megkérik az árát, de jelenleg egyedülálló a kategóriában - minden szempontból

Érdemes lehet a sporktompaktok között is szétnézni, hiszen tesztautónk közel 8,85 milliós áráért bizony már ott is találhatunk érdekességeket – például a Hyundai i30 N 250 lóerővel alapáron 8,4 millióba kerül, de jól felszerelve, 275 lóerővel is megáll 9,8 millióból, és bár egymillió nem kis összeg, azért érdemes lehet elgondolkodni rajta. Ott van még az új Kia Ceed GT is, amely bár nem pont ugyanazt a célt szolgálja (a végtelen adrenalinhajhászást), de 204 lóerővel és szintén magas alapfelszereltséggel most akciósan 7,9 millióért kelleti magát, de listaáron sem sokkal drágább (8,15 millió), és ezért már valóban szinte mindent megkapunk – plusz 350 ezer forintért pedig már tényleg szó szerint minden benne van a koreaiban, beleértve a modern rendszereket, kényelmi extrákat és a JBL hangrendszert is. Ha csak a sportosság és a hangulat számít, és a méret kevésbé, akkor azonban akár az Abarth 500-asok is szóba jöhetnek, mint például az 595 Competizione, ami hasonló áron kínál szinte ugyanolyan menetteljesítményeket, de nagyobb felhajtást és kisebb méreteket.