Az alábbi cikkünk még egy korábbi holnapstruktúrából származik, így előfordulhatnak szerkesztési hiányosságok. Megértésüket köszönjük.

Több mint fél éve, már az első új generációs MINI tesztünkben megjósoltuk, hogy a MINI kínálatának legtutibb tagja nagy valószínűséggel az 5-ajtós Cooper S modell, ami mindent tud, amit a márka mókás termékétől elvárnánk, viszont a gyáriak nyakon öntötték némi praktikummal is, ráadásul ára sem borzasztó. De mivel korábbi megállapításunkat még gyakorlati próba hiányában írtuk le, nagyon vártuk, hogy letesztelhessük az általunk legjobbnak gondolt MINI-t, amire mostanáig kellett várni.

A +2 ajtó nagyon jót tett a MINI használhatóságánakAz együtt töltött egy hét után örömmel, és egyben büszkén jelentjük, hogy most is ugyanígy gondoljuk. Mivel az új, F-szériájú sorozatot már több ízben teszteltük (először 3 ajtóval a 3-hengeres Cooper és a tüzes Cooper S, majd az 5-ajtós Cooper SD modellt), ezért ezúttal nem ismételnénk hosszan önmagunkat részletes műszaki leírásokkal; a jelenlegi szériáról elég annyit tudni, hogy minden idők „legBMW-bb MINI-je”, ami bár első hallásra nem hangzik túl biztatóan, mégis az. Ugyanis még soha nem volt ennyire egyben egy MINI, s közel sem büszkélkedhetett ennyire modern technológia megoldásokkal. Ráadásul formáját tekintve továbbra is egyértelműen MINI maradt, ami elsődleges szempont volt a fejlesztés során.

Elöl eddig is kényelmes volt az új MINI, de...A kiforrottság nem csoda, ugyanis a padlólemez és a hajtásláncok tekintetében az aktuális generáció osztozik a BMW legfrissebb elsőkerékhajtású modellsorozataival, így mind az UKL platform, mind pedig a vadonatúj fejlesztésű 3- és 4-hengeres motorokat takaró moduláris motorfamília közös gyermek, ami garancia arra, hogy a BMW tényleg komolyan veszi a mostani szériát. Igaz, hogy méretében szép csendben tovább híztak a MINI-k, cserébe viszont vesztettek tömegükből, ami újabb bizonyítékot jelent a modern technológiára, biztonságuk pedig jelentős mértékben fejlődött. Sőt, nem csak biztonságuk: futóművük megbocsátóbb és komfortosabb, a menetzajok csekélyebbek, az ülések kényelmesebbek, az extralista rengeteg biztonsági és kényelmi tétellel bővült, az egytől-egyig feltöltött motorok pedig még vidámabban cibálják a stílusos karosszériákat.

...5 ajtóval nagyobb a csomagtartó és a hátsó térÉs ezúttal a karosszériák szó fontos jelentőséggel bír. Ugyanis a klasszikus 3-ajtós kivitel mellé végre csatlakozott egy 5-ajtós kialakítás is. És bár korábban is voltak próbálkozások a MINI praktikumának és méretének fokozására (gondoljunk csak az aszimmetrikus ajtókoncepcióval büszkélkedő, de sokak szerint kissé csúnyácska és nem is túl sikeres Clubman verziókra), ezúttal a tervezők hagyományos módon közelítették meg a feladatot. S milyen jól tették! Korábbi 5-ajtós MINI Cooper SD tesztünkben már részletesen is kielemezte Szabó kolléga a receptet, de röviden összefoglalva 72 mm-rel hosszabb tengelytávolságról és 161 mm-es hosszgyarapodásról beszélhetünk, ami számos előnnyel jár. Például a hátul ülők 15 mm-rel nagyobb fejtérnek, könyökmagasságban 61 mm-rel szélesebb utastérnek örülhetnek, a csomagtér pedig 67 literrel gyarapodott, így alapesetben 278 liternyi helyet kínál, amit az üléspad lehajtásával egészen 941 literig fokozhatunk. Ez már bizony megfelel a kisautók átlagának.

Már a motorindítás/-leállítás is stílusosMindezeken felül az ötajtós MINI-ben a forgalmi szerint akár öt személy is helyet foglalhat, s bár a hátsó sor három utassal hosszabb távokon akár kínzópadként is funkcionálhatna, néha jól jöhet, hogy rövidtávra akár öt fő is beülhet az autóba. Csodák persze nincsenek: mivel a tervezők az ötajtós modell arányait igyekeztek nem elrontani, az első ajtókból csak keveset mertek lecsippenteni, ami annyit tesz, hogy a hátsó nyílászárók nagyon kicsik. Ebből következik, hogy hátra viszonylag nehéz be- és kiszállni, de kétségtelenül így is könnyebb, mint a 3-ajtós MINI-be. A helykínálat már nem vészes; a fejtér korrekt (ráadásul a fejtámlák is magasra állíthatóak), két személy számára a válltér is kellemes, a lábhely pedig némi jóindulattal megfelel a kisautók átlagának, így igazán nincs okunk panaszkodni: négy 180-185 centis felnőtt egészen emberi körülmények között elfér az autóban.

Az üléstámlák szinte teljesen síkba dőlnek - galériaRáadásul a kisgyermekes édesanyáknak végre élhetővé vált a MINI, ugyanis mindeddig csak kínszenvedés és hátfájás árán tudták ki-/bepakolni a gyerekeket, mostantól viszont a hátsó ajtóknak született megoldás problémájukra. A tervezők különben – vélhetően merevségi okokból - lemondtak a 3-ajtós keret nélküli ablakairól, ezzel a húzással viszont rögtön két legyet ütöttek egy csapásra: a nyúlánkabb verzió nemhogy kevésbé merev, de tapasztalataink szerint még merevebb is tesójánál, zajszintje ráadásul autópálya-tempónál alacsonyabb, továbbá utasterében semmi nem zörög, teljesen ’egyben van’ a gép.

Ha akarjuk, takarékos, ha akarjuk, megvadulVégre kompromisszumok nélkül használható a MINI bármilyen célra, egyáltalán nem fárasztóak vele a hosszú, gyors pályás etapok. Az üléskomfort főleg elöl remek, a vezetői pozíció úgyszintén, az ergonómia pedig bár javult valamelyest, továbbra sem az igazi. Néhány kapcsolót nem biztos, hogy ott találunk, ahol keresnénk, de ide tartozik például a műszereket könnyen kitakaró kormány, a nappal nehezen leolvasható klímabeállítás (viszont immár kétzónás automata klímát is kérhetünk), a könyöktámaszba ütköző kézifékkar, továbbá az is zavaró, hogy a könyöktámaszról a kisebb sofőrök nehezen érik csak el a szuper, BMW-től örökölt multimédiás rendszer vezérlőjét, ami a váltó mögött kapott helyet. Az anyag- és összeszerelési minőség viszont végre prémiumtermékhez méltó. Jópofa megoldás a hátsó üléstámlák merőlegesre állítható pozíciója; ilyenkor utazni nem lehet hátul, viszont a csomagtartóba nagyobb dolgok beférnek. A csomagtér különben kettős padlót kapott, az üléseket előrehajtva pedig egészen sík felületet kapunk.

A BMW 2-literes turbós benzinese bivalyerősDe kit érdekel mindez, ha egy kétliteres turbómotor repíti a négyméteres kisautót, aminek hátulján a sokatmondó ’Cooper S’ felirat trónol? Az előző széria megbízhatósági problémáit megelégelve ezúttal a BMW jobban bábáskodott az új generáció fejlesztésénél: az összes erőforrás a bajor márka saját tervezése. Az új Cooper S-ben található kétliteres turbómotor finoman szólva is combos jószág: a most frissített 3-as BMW-ben például 252 lóerőt és 350 Nm-t állít csatasorba a B48 kódjelű egység, ami jól mutatja a benne rejlő potenciált. A MINI-ben ennyire ádáz kiadásban azért nem kapjuk a négyhengerest, de higgyék el, a teljesítmény így is majdnem szétfeszíti a bódét. Ezúttal 192 lóerővel és 280 (sőt, túltöltéssel ideiglenesen 300) Nm nyomatékkal van dolgunk, de milyen 192 lóerő és milyen 280 Nm nyomaték az?! A váltónál található, feláras üzemmód-választó kapcsoló Sport állásában megvadíthatjuk a gázreakciót, melynek hatására a Cooper S fordulatszámtól függetlenül meglódul. Az 1250/perctől jelentkező nyomatékcsúcs már árulkodik a kevéssé kihegyezett motor előnyeiről, a bármilyen fordulaton bőséges mennyiségben rendelkezésre álló teljesítmény pedig tökéletesen igazolja azt. Nem is a menetteljesítmények, inkább a hangulat terén hiányoltuk csak a motor „kicsúcsosodását”: a kétliteres turbómotor érzésre 4000-től már csúcsteljesítményen, egyhangúan forog. Meg persze csak húz, húz és húz.

Olyannyira, hogy a sportkompaktok legvérmesebb tagjainak is feladja a leckét. 60-ról 100 km/h-ra, negyedikben például olyat száguld a Cooper S, mint egy 265 lovas Renault A váltó-áttételezés lehetne kicsit hosszabbMégane R.S., ráadásul a MINI hosszabb váltóáttétellel rendelkezik. Így sem elég hosszúval, tehetjük hozzá, ugyanis a még kitörőbb erőnlét érdekében a 136 lóerős Coopernél jóval rövidebbre hagyták a hatodikat a mérnökök: 130 km/h-nál percenként 400 fordulattal többet, 3000-et forog a főtengely.

Az ügyes hangolásnak köszönhetően ettől még szerencsére nem válik hangosabbá a modell, s torkosságról sem beszélhetünk, hiszen a kistestvérnél alig fél literrel kortyol többet a mérges Cooper S. A normakörünkön nyújtott 6,2 literes fogyasztási adat kiemelkedő a teljesítmény tekintetében, de városban és autópályán is csak éppen 7 liter fölé nyújtózkodik az adat. Országúton magunkat visszafogva 5 liter alatt maradhatunk. De úgysem fogjuk vissza magunkat. Részben ezért:

A normál üzemmódban háttérbe húzódó kipufogó Sportra váltva megvadul, és búgás nélkül szolgál izgalmas szólamokkal. Azonban a középtartománytól, gázelvételre Sport üzemmódban megőrül a kiskocsi - galériajelentkező visszadurrogás az, amely tökéletesen igazolja a pörgetést. A hangolás mesteri: úgy lett csendesebb és jóval kulturáltabb az új MINI az előzőnél, hogy ha kell, legalább úgy megszólal.

A ralis hangvételhez tökéletesen illő menetteljesítményekkel szolgál a Cooper S. A csupán 205 mm széles abroncsoknak semmi esélyük a teljesítménnyel szemben: első fokozatban még alapjáratról elrajtolva is elforognak. Azért így is csupán 6,8 szekundum alatt száguldott el 100 km/h-ig az állórajtot követően a sportos MINI, jobban tapadó gumikkal pedig még ennek is alákínált volna – erőből bizony nincs hiány.

Egész gyors, de még inkább mókás kanyarbanEnnek ellenére, ha határhelyzetbe kerülünk, nem sportautósan gyors, mint inkább mókás a típus hangolása: a kivételes gyorsaság helyett semleges fordulásra, és gázelvételre hangsúlyos fenékbelengetésre hangolták a mérnökök a Cooper S-t is. Jól tették: ezt a tulajdonságot kihasználva, félig kikapcsolt menetstabilizáló rendszerrel kiválóan mókázhatunk lassú kanyarokban, sőt, kis tempónál városias környezetben is, de ugyanúgy ralin érezhetjük magunkat országúti szerpentineken is. Mit számít az, hogy egy betonkemény Mégane RS körbeautóz elviekben minket, ha a mi szánkon húzódik a legszélesebb mosoly? A futóműről nem meglepő módon elismerően beszélhetünk. Ebben a méretkategóriában még mindig egyedülálló a többlengőkaros hátsó felfüggesztés, az igényes konstrukció pedig minden pillanatban érződik. Kényelmes rugózásról, finom ringatózásról ne álmodjunk, azonban a MINI keménysége ellenére sokat javult a komfort terén.

Hangulatban csillagos ötös - galériaKülön öröm, hogy a defektmentes abroncsok nem szériák, így még a tesztautó peres 17 colos papucsaival is bőven elviselhető volt a rugózás, ha pedig nem sajnálnak 160 ezer forintot az állítható lengéscsillapításra (mi nem sajnálnánk), még jobb ’csomagot’ kapunk. S ha a kormánymű valamivel több visszajelzést adna és a váltó az alsóbb fokozatokban gördülékenyebben siklana, még nagyobb mosoly ülne ki arcunkra, de hiába nem kelt kihegyezett érzetet és hiába lehetne fókuszáltabb, tesztautónk mégis olyan élményeket nyújt, amelyek miatt sokáig megemlegetjük. Ráadásul még viszonylag praktikus lett, anélkül, hogy egy fikarcnyit is fel kellett volna áldoznunk a háromajtós vezetési élményéből. Már alig várjuk, hogy megtudjuk, vajon mire lesz képes a radikálisabb, 231 lóerős John Cooper Works kivitel, azonban a JCW-k általában olyan magas áron kelletik magukat, hogy - főleg a rokon technológiai bázisok ismeretében (például szinte csavarra azonos motor) - ár/érték arányban biztosan nem éri majd meg a legradikálisabb MINI-re voksolni. Ugyanis a Cooper S kimondottan értékarányos.

Még nem láttunk ilyen jó MINI-t - szép munka!Állításunk meglehetősen furcsának tűnhet, a MINI-k ugyanis nem ár/érték arányukról híresek, azonban ha megnézzük, hogy milyen sok értéket, és főleg mennyi élményt kapunk pénzünkért, mégiscsak azt kell mondanunk, hogy megéri a típus mellett voksolni – arról nem is beszélve, hogy már többször bebizonyosodott, hogy a MINI portékái a piac legjobb értéktartói, így viszonylag alacsony értékvesztéssel adhatunk majd túl a mérges kedvencen. Extrákkal agyontömve persze súlyos milliókkal növelhetjük a Cooper S 6,78 milliós árát (a plusz két ajtó 260 ezer forintot kóstál), ám a kétliteres turbómotorral ellátott sportvariáns annyival nem is drágább a 136 lóerős, józanabb Cooper kivitelnél, mint amennyivel első látásra tűnik. A kb. 900 ezer forintos árkülönbözet ugyanis jóval gazdagabb alapfelszereltséget is takar, amelyet kiegyenlítve alig 400 ezer forintra rúg a differencia. Ráadásul a Cooper S-hez egy látványos külső sportcsomagot is kapunk a bivalyerős kétliteres turbómotor, a kiválóan hangolt sportkipufogó és a még sportosabb futómű-hangolás mellé. És még a benzinkúton sem kell nagy kompromisszumot kötnünk. A fogyasztásmániásoknak létezik még egy alternatíva, történetesen a korábban tesztelt SD verzió, azonban a dízelmodell hiába remek, nem olyan élvezetes, mint a Cooper S, ráadásul közel 400 ezer forinttal drágább.

Sok mókázással is elfogadható az étvágy - galériaEgy korrektül felszerelt Cooper S egyébként a listaárak szerint a miénk lehet 8-8,5 millió forintért, amivel a modell jó alternatíva lehet bármelyik sportkompakttal szemben, ha egy kicsit hajlandóak vagyunk feláldozni a helykínálat oltárán. Persze hiába is beszélünk az árakról, a MINI divatcikk, így a legtöbb vásárló vezérelve a döntésnél a tetszési index. A sportos lelkületűek viszont könnyen azonosulhatnak és összeforrhatnak a típussal, amely valójában nem is kíván sok kompromisszumot, miközben bő kézzel mért élménnyel tud megajándékozni minket. És tudják, mi a legmókásabb?

Vannak integrált tetősínek is az extralistán - tetőbox-szal is stílusos a MINI

Az extralistán végre megtalálhatóak a tetősínek, amelyekre többek között stílusos, csíkos MINI tetőboxot is tehetünk, hátra pedig kérhető egy gyári biciklitartó előkészítés, ami kötelező a biciklizés szerelmeseinek.

Egy MINI-s tetődobozzal és biciklitartóval pedig nem hogy béna, de egyenesen menő a gép megjelenése, ráadásul így szinte kompromisszumok nélkül abszolválni lehet egy hosszabb családi nyaralást is, akár négy fővel. Hát nem zseniális?

Meglepő, de a Cooper S is egészen megfizethető!Akad azonban most egy másik típus is a piacon, ami bár más ligában játszik, mégis érdekes alternatíva: az ötajtós, 220 lovas Golf GTI-t 7,3 milliós akciós indulóáron (félmilliós kedvezménnyel) méri a Volkswagen, s azonosan extrázva még listaáron sem drágább az ötajtós Cooper S-nél. Bár stílusban és élményfaktorban tán nem ér fel a BMW kultuszautójával, gyorsaságban pariban vannak, praktikumban és méretben pedig sokkal jobb lapokkal játszik a Golf. Mindenesetre, annyi bizonyos, hogy érdekes összehasonlítás kerekedhetne ki ebből, a döntés pedig csakis ízlés kérdése. Persze ez mit sem von le annak a megállapításnak az értékéből, miszerint a tesztelt, új ötajtós MINI Cooper S minden idők legharmonikusabb, legjobb MINI-je, ami végre nem csak játékszerként, de autóként is helytáll.

Néhány szóban

A legjobb MINI - 5 ajtóvalAz ötajtós karosszéria bevezetése zseniális húzás volt a MINI-től, hiszen a friss családtag ugyanazt a sikeres és elragadó receptet alkalmazza, mint az eddigi, stílusos háromajtós MINI-k, de jelképesnek mondható pluszért (260 ezer forintért) sokkal praktikusabb, sőt, már-már családbarát kvalitásokkal rendelkezik, lényegesen szélesebb rétegek számára elérhetővé téve a különcködést. A 192 lóerős Cooper S verzió pedig szolgáltatásaival, dinamikájával és zseniális motorjával méltán veszi magához a legjobb MINI-nek járó képzeletbeli koronát, ráadásul az árazás tekintetében is meglepően jól áll. Persze hasonló összegért már lehet szemezgetni néhány sportkompakttal is, utóbbiak viszont nem kínálnak ilyen magas szintű vezetési élményt, stílusban pedig messze állnak a divatterméktől.

Előnyök: Viszonylag tágas beltér használható méretű csomagtartóval és korrekt praktikummal; Élvezetes vezethetőség; Sportos futómű, ami egyben kulturált maradt; Egészen csendes beltér; Remek vezetési pozíció; Mindenhol bivalyerős, takarékos turbómotor szuper kipufogó-hangolással

Hátrányok: Ergonómiai bakik az utastérben; Hátul nehéz be- és kiszállni a picike hátsó ajtók miatt; Lehetne kicsit kevésbé mű a kormányzás és egy fokkal jobb a váltó; Azért dögösebb a háromajtós MINI; Extrákkal nagyon megugró ár

Alapadatok Futómű Karosszéria Mérések Költségek