Tesztek

Nem kevesebb, mint 13 év telt el azóta, hogy a BMW feltámasztotta a MINI márkanevet, s a vidám szemléletű márka sikerei a BMW döntését igazolják: óriási húzás volt a brit csöppség reinkarnációja. Azóta töretlen népszerűségnek örvend a MINI, s a rajongók egyre csak gyarapodnak. Mindeközben a BMW-nek sincs könnyű dolga, hiszen túl sok varia nincs a MINI-ben, amennyiben meg szeretnék őrizni a legendás ősök karakterét illetve stílusát – gondolhatnánk mi. A németek azonban hibátlanul variálják a receptet, s mindegyre kitalálnak valami újat, amivel újból meg lehet kívántatni a rajongókkal az autót, s ismét venni fogják az emberek, mint a cukrot.

Kissé megváltozott a MINI, de azonnal felismerhetőA legfrissebb, immár harmadik generáció tavaly novemberben debütált, az autó gyártása idén márciusban kezdődött, s az újdonság immár nálunk is vendégeskedett egy hét erejéig. Bár kívülről nem látszik, a tervezők szinte mindent eltöröltek, teljesen új alapokra helyezve a csöppséget. A 3. széria tagjai a BMW UKL1 nevű moduláris platformját használják, ami annyit tesz, hogy a bajorok jelenlegi, illetve jövőbeli kompakt elsőkerékhajtású modelljei is erre a bázisra épülnek. Ez garancia a „jóságra”, hiszen míg a divatról szóló MINI termékek még el-elviselnek némi tökéletlenséget, az anyacég nem engedhet a prémiumból. Már a típusjelzés is az új szeleket hirdeti: mindeddig R-kódjellel voltak ellátva a brit génekkel rendelkező négykerekűek (miközben a BMW az E, majd F megjelöléseket használta), mostantól pedig a MINI beállt a BMW-s F-sorba. Az új sorozat első tagja, vagyis a háromajtós klasszikus változat - mely jelen tesztünkben szerepel - az F56 modellkódot viseli.

Nem látszik rajta, de tiszta lappal kezdtek a tervezőkTovábbi érdekesség, hogy miközben eddig szinte csak más márkáktól vagy más márkacsoportokkal való együttműködésből származtak a motorok (először a Chryslerrel, aztán a Toyotával és a PSA-val volt szerződés), mostantól a BMW saját, ráadásul új fejlesztésű erőforrásokat használ. Erre a lépésre szükség volt, ugyanis a korábbiakban elég sok gond adódott a motorokkal, másrészt pedig semmi értelme nem lenne a külsős beszállításoknak, amikor a jövőben a németek saját autóikhoz is fel tudják használni a keresztmotoros hajtásláncokat. Az eddigiek nagyon jól hangzanak, főleg, hogy a stílus és a formanyelv tekintetében a MINI megtartotta a hagyományokat, így továbbra is első pillantásra felismerhető, mégpedig kívül-belül. Sokaknak nem tetszettek elsőre a legújabb széria némileg átalakított arányai és óriási lámpái (főleg hátul), de a MINI élőben sokkal jobban néz ki, mint a képeken, s gyorsan megszerettette magát a márka kedvelőivel.

Innen szintén felismerhető, de belül is óriásit fejlődöttNekünk több mint 600 változatos kilométert sikerült abszolválnunk benzines Cooper tesztautónkkal, ami a paletta közepén helyezkedik el, s örömmel elmondhatjuk, hogy nem csak a sajtóanyag ígéretei szerint, hanem a valóságban is minden téren jobban teljesít az újdonság elődjénél. Ekkorát még soha nem fejlődött a típus, s míg régen egy vidám, de kissé komolytalan autónak számított a MINI, addig végre kinőtte magát, s ha nem lenne a klasszikus formaterv, bármikor méltó lenne egy BMW embléma viseléséhez.

Hátul sem kínzópad már - 180 centiig kényelmesMindenekelőtt érdemes megjegyezni, hogy annyira már nem is mini a MINI: a harmadik generációs 3-ajtós Cooper hossza 3821 mm, tengelytávolsága pedig 2495 mm, ami azt jelenti, hogy hosszban 10, tengelytávban pedig körülbelül 3 centit szedett fel. Ennek ellenére nem hogy gyarapodott volna, de egyenesen csökkent az autó tömege, közel 50 kilóval. A nagyobb dimenziókra a gyártó szerint egyrészt a biztonság miatt volt szükség (például az új orrkialakítás a gyalogosok jobb védelmét szolgálja), de a beltér szintén megnőtt. 192 centiméteres magasságommal kényelmesen elfértem az első sorban, s az ülések tág határok közötti állíthatóságát mutatja, hogy az alacsony felépítés ellenére mintegy 10 centi maradt a fejem felett.

Egész használható lett a dupla padlós csomagtérTovábbi öröm, hogy a második sorban sem kínszenvedés utazni, és még ha égimeszelőként nem is élveztem maradéktalanul az ücsörgést hátul, nagyjából 180, sőt, akár 185 centis magasságig egészen kényelmes az autó, s további jó hír, hogy néhány kategóriatárssal ellentétben a fejtámlák magasra húzhatóak ki. Elöl tökéletes helyen vannak az ajtók könyöklői, s az ülések közötti, állítható dőlésszögű illetve felhajtható kartámasz is jól pozícionált, egyedüli baja, hogy lehajtva beleakad a behúzott kézifék. Tárolókból szerencsére nincs hiány. A tesztautóban az alapülések kaptak helyet egyszerű szövetkárpitozással, és megállapíthatjuk, hogy ennyire nem volt kényelmes egyetlen MINI sem: a székek elegendően nagyok, szépen tartanak, kényelmesek, s a feláras sportülésekkel ellentétben a testesebb emberek számára is épp elég szélesek. A csomagtartó szintúgy gyarapodott: űrtartalma 160 literről 211-re ugrott (vagyis akkora, mint egy új Swifté), a különbség pedig a gyakorlatban óriási: míg az előző generációé nem sok mindenre volt jó, ide ügyesen lehet pakolni, a padló alatti rekesz pedig tovább növeli a praktikumot, továbbá egy mozdulattal felhajtható, így egybenyitható a tér.

Kicsik, de a kormánnyal együtt mozognak a műszerekAz utastérre visszatérve, azonnal szembeötlő, hogy mennyivel jobb lett az anyagminőség; miközben a korábbi szériákat sokat kritizáltuk a kemény, gyakran sorjás plasztikok miatt, az új generáció műanyagjai még a kisebb BMW-sorozatokét is verik, a kidolgozás pedig szintén tisztességes. Végre igazi prémiumtermékkel van dolgunk, igaz, a rossz úton itt-ott zörgésre hajlamos belső csökkenti valamelyest a minőségi összhatást. A formák terén nem engedhették meg a gyáriak a túlzott forradalmat, így márkajelzés nélkül is azonnal megállapíthatjuk, hogy miben ülünk: a kormány, a kerek motívumok, a klasszikus formák és a billenőkapcsolók mind-mind az előző szériákat idézik. A legnagyobb különbség, hogy a tervezők a MINI védjegyéül szolgáló óriási középső sebességmérőt átköltöztették jóval kisebb méretben a műszerfalra, a fordulatszámmérő mellé, ami szerintük jobb leolvashatóságot, így nagyobb menetbiztonságot szavatol, azonban túl kicsire és sűrűre sikeredett a műszercsoport, amit ráadásul könnyen kitakarhat a kormány; azért a mérnökök igyekezetét jelzi, hogy az órák együtt mozognak a kormányoszloppal, ha állítjuk a volánt.

Eltűnt innen a kilométeróra, de nem bánjuk - galériaA középső sebességmérő motívuma szerencsére megmaradt, így formailag teljes az összkép, de ide a multimédiás rendszer költözött – az egyszerűbben felszerelt változatokban kisebb, fekete-narancs pixeles kijelzővel, felárért pedig 6,5 vagy 8,8 colos, gyönyörű felbontású színes képernyővel. Tesztautónkban utóbbi kapott helyet, a BMW-től érkező multimédiás/navigációs rendszer pedig ezúttal is kiváló működésről tett tanúbizonyságot, ráadásul tud magyarul.

A behúzott kézifék beleütközik a kartámaszbaA kezelhetőség az iDrive-ból származtatott kontrollerrel pofonegyszerű, s megjelent a betűfelismerés, ami szuperül szuperál. Millió dolog megjeleníthető és beállítható itt, a habot a tortán pedig a képernyő körüli kerek fénycsík jelenti, ami szinte az összes funkciót, például akár a fordulatszámot vagy a parkolóradart képes visszajelezni vizuálisan, ha pedig úgy akarjuk, bármilyen színben hangulatvilágításként használható. Valós értelme megkérdőjelezhető, azonban sokaknak tetszett, s kétségtelen, hogy egy divatterméknél elengedhetetlenek az efféle megoldások. A feláras belső hangulatvilágítás persze továbbra is sok-sok színben pompázhat, így mindig öltözékünkhöz rímelő belső fényeket választhatunk.

Ugye ismerős a BMW-kből? Itt is remek az iDriveAz utastérben minden van, mi szem-szájnak ingere, az opciós extrák sora pedig abszolút prémium autós, azonban az ergonómia még mindig hagy némi kívánnivalót. Néhány kapcsolót nem biztos, hogy ott találunk, ahol keresnénk, de ide tartozik például a műszereket könnyen kitakaró kormány, a nappal nehezen leolvasható klímabeállítás (viszont immár kétzónás automata klímát is kérhetünk), a könyöktámaszba ütköző kézifékkar, továbbá az is zavaró, hogy a könyöktámaszról a kisebb sofőrök nehezen érik csak el a multimédiás rendszer vezérlőjét, ami a váltó mögött kapott helyet. Cserébe viszont a volán fogása és mérete remek, valamint az ideális vezetési pozíció könnyen megtalálható.

Minden adott a szuper vezethetőséghez - galériaMINI-ről lévén szó, nem csak a vezetési pozíció, hanem a vezethetőség is kiemelt fontossággal bírt a fejlesztés során. A sikerhez minden adott: alacsonyabb tömeg és súlypont, merevebb karosszéria, még nagyobb tengely- és nyomtávok, valamint kedvezőbb súlyelosztás dolgozik az újdonság mellett. És a recept ezúttal is bevált; mindegy, hogy a motorvezérlést, valamint a kormányzást befolyásoló élménykapcsoló a három állásból melyikben van (zöld, közepes vagy sport), minden esetben nagy mosolyt csal sofőrje arcára a MINI. A kiskocsi volánja mögött a vezetni szerető ember szinte folyamatosan mosolyog – a menyasszonyom például megjegyezte, hogy még soha nem látott ennyire vigyorogni egy autóban. Aztán azt is megjegyezte, pontosabban megkérdezte, hogy miért nyomok le egy helyes kis billenőkapcsolót minden egyes motorindítás után… úgy látszik, jó megfigyelő: a DSC, vagyis a menetstabilizáló amolyan félig kikapcsolt „élmény” üzemmódjáról van szó, ami lehetővé teszi, hogy minduntalan táncba vigye a sofőr a kiskocsi hátulját.

Végre alapáron is remek ülések járnakAz új generációs MINI fara ugyanis nagy örömünkre elődjeihez hasonlóan nagyon könnyen táncba vihető kanyarodáskor, mégpedig egyszerű gázelvételre, ami lehetővé teszi, hogy már kis tempónál, teljesen veszélytelenül ismerkedhessünk a túlkormányozott viselkedéssel, kisebb-nagyobb drifteket végrehajtva. Mindenesetre vicces egy elsőkerékhajtású autóval folyton ellenkormányozva fordulni, a félősöknek pedig gyorsan megjegyezném, hogy az elektronikai béklyót teljesen bekapcsolva abszolút ártalmatlan a viselkedés.

Nem mondjuk, hogy nem ráz, de nagyon jó a futóműA futóműről nem meglepő módon elismerően beszélhetek. Ebben a méretkategóriában még mindig egyedülálló a többlengőkaros hátsó felfüggesztés, az igényes konstrukció pedig minden pillanatban érződik. Kényelmes rugózásról, finom ringatózásról ne is álmodjunk, azonban a MINI keménysége ellenére sokat javult a komfort terén. Külön öröm, hogy a defektmentes abroncsok nem szériák, így még a tesztautó peres 17 colos, 205 mm széles  papucsaival sem volt elviselhetetlen a rázkódás, az alapból járó 175 mm széles 15, vagy 195 mm-es 16 colos gumikkal pedig még jobb a helyzet. Aki pedig nem szereti a kompromisszumokat, első ízben rendelhet állítható lengéscsillapítást a MINI-hez, aminek köszönhetően olyat tud az autó, amit eddig még soha: viszonylag finoman csillapítani. Így is teljesen elviselhető a helyzet, azonban tény, hogy 160 ezer forintot mindenképp megér az opció. A másik oldalon a szokásos gokartos vezetési élménynek örvendhetünk, s a MINI továbbra is gyorsan, egzaktul fordul, azonnal reagálva a kissé mesterkélt elektromos kormány mozdulataira.

Hatásvadász: billenőkapcsolóval indul a háromlövetűNem csak a futómű, de a vadonatúj 3-hengeres 1,5 literes turbós benzinmotor is szuperül támogatja a sportos vezetési stílust. A BMW legújabb, B38 kódjelű motorcsaládjáról van szó, ami nem mellesleg az i8 hibrid szuperautó meghajtásáról is gondoskodik 231 lóerővel illetve 320 Nm-rel. Itt azért ilyen adatokról szó nincs: a Cooper motorházteteje alatt a motor papíron 136 lóerőt és 220 Nm-t, sőt, padlógázra rövid ideig (overboost üzemmód) 230 Nm-t tud. A valóságban is bőven tudja ezt az egység, sőt, 150 lóerőt is simán elhihetünk neki. A kiváló erőnlétet támasztja alá az általunk mért, alig 7,7 szekundumos 0-100 km/h-s sprintidő (gyári adat 7,9 mp), valamint a hosszú áttételezésre fittyet hányó remek rugalmasság. A 210 km/h-s végsebességgel együtt nem kérdés, hogy bőven elég a 3-hengeres motor az autóhoz, s a kétliteres, 192 lóerős négyhengeres Cooper S csak ínyencválasztás. A sokkal nagyobb nyomaték illetve erő révén a korábbi Cooper modellek így is csigának tűnnek az F56-hoz képest.

Nem csak a motor erőnlétét, de kulturáltságát is elismerő szavakkal jellemezhetjük. Összességében nem láttunk még egy olyan háromhengerest, amely ennyire képes meghazudtolni feléA közepesen kapcsolható váltó áttételezése hosszúpítését. A járáskultúra nagyon közel van a gyengébb négyhengeresekhez, a hang pedig szintén felnőttes, hiába is számítunk a klasszikus kávédaráló orgánumra.

Helyette lent csendes, gázelvételre sportosan mérges, fent pedig szépen szól a háromlövetű, továbbá semmiféle kelletlen remegéssel nem kell számolnunk, még alacsony fordulaton sem. Azt azért nem mondjuk, hogy lehetetlen felismerni a hengerszámot, hiszen a hajtáslánc kevésbé megbocsátóbb a négyhengeres MINI-knél, vagyis nem túl ügyes kuplungkezelésre könnyebben rángat az autó, továbbá alapjáraton érezhető némi nyomatékhiány, persze a viszonylagos lefulladási hajlamot egy picike gázzal könnyen orvosolhatjuk.

A harmadik generációra is jellemzőek a tipikusan minis részletek

Egyébként szinte megdöbbentő, hogy a másfél literes alacsony fordulatról mennyire robbanékonyan húz, normális közlekedés során semmi értelme 2000/perc fölé forgatni. Éppen ezért simán megbírja a hosszúra áttételezett váltót: hatodikban 100 km/h-nál dízelesen keveset, alig 2000-et forog a főtengely, ami több mint 300-zal kevesebb az izmosabb Cooper S-nél, s a 100 km/h is megvan másodikban.

Minden tartományban szuperül húz a turbós 'egyötös'A fogyasztásban szintén szépen teljesít a MINI, azonban tesztünk során csodát azért nem tudott a háromhengeres. Városban, nagyon finom gázpedálkezeléssel 6 literes étvággyal számolhatunk, bár inkább a 6,5-7 a reális, országúton eljárhatunk akár 4,5 liter környékén, szabályos autópálya-tempónál pedig 6,5 litert kortyol a motor. Autó Pult normakörünk 5,5 literre adódott, ami nem rossz adat, s a 40 literes tankkal tisztességes hatótávot tesz lehetővé, azonban majd' egy literrel több a gyári vegyes értéknél. Összességében, a MINI-s vezetési élményt néha kihasználva 7 liter körül számolhatunk vegyesben, ami nagy csodát nem jelent, hiszen alig többre a korábbi 1,6 literes PSA turbó is képes volt finomabb járás mellett, azonban a régi motornak a megbízhatósága nem volt az igazi – igaz, az újé meg még ismeretlen.

A MINI nem olcsó, de továbbra is imádnivaló - galériaBizonyára senkit nem lep meg, hogy nem az új MINI lesz a kiskategória abszolút árbajnok tagja, azonban az autó olyan sokat fejlődött elődjével összehasonlítva, hogy ár/érték arányban nagyságrendekkel jobban teljesít. A remek 3-hengeres ’egyötös’ turbómotorral 5,6 millió forinttól indul a Cooper, ami átmenetileg a legolcsóbb tagja az F56 sorozatnak – rövidesen érkezik az új One az 1,2 literes, 75 illetve 102 lóerős turbóval. Az extralista a márkától megszokott módon szinte végtelenül hosszú, a kis ékszerdoboz megjelenését pedig szintén millióféleképpen variálhatjuk. Ezzel persze az egekbe srófolható az ár, amit tesztjárgányunk majd’ nyolcmilliós vételára tükröz. Ráadásul még rengeteg hely maradt a további árnövelésnek, például a John Cooper Works külső/belső csomag, a kulcs nélküli bejutás, a LED-es lámpák, a panorámatető, a bőr sportülések, a parkoló automatika, a tolatókamera és még sorolhatnánk.

A MINI kívánatosabb, mint valaha - galériaMindezek ellenére az újdonság sikere borítékolható, s elmondható, hogy bár elég drága, ennyire még soha nem érte meg MINI-t venni. Persze hiába bőven elég a Cooper teljesítménye, lehet, hogy a még több vigyor és a kulturáltabb viselkedés érdekében érdemes az alig torkosabb 192 lovas, sportautós képességekkel büszkélkedő Cooper S kivitelt választani alig 900 ezer forinttal drágábban, ráadásul az igazsághoz hozzátartozik, hogy utóbbi verzió felszereltsége sokkal bőségesebb, így a valós árkülönbség alig pár százezer forint.

A tuti tipp szerintünk az 5-ajtós Cooper S - galéria

Így anya is nagyon boldog lehet, hiszen a(z egyelőre) legmenőbb MINI-t birtokolhatja, apa pedig éjjel, az ágyból nesztelenül kiosonva, az autót sport üzemmódba kapcsolva szintén óriást hahotázhat. A teljes családi örömhöz viszont lehet, hogy érdemes a mindössze 260 ezer forinttal drágább, vadiúj ötajtós MINI-t választani, ami 4- helyett 5-személyes utasteret, hátul nagyobb helyet és tágasabb csomagtartót kínál, változatlan élmény mellett. Nem kérdés, ha megtehetném, meglepném vele Kedvesemet...