Ahogy 10 évvel ezelőtt a kompaktok szegmense volt a legnépesebb és legfontosabb kategória az autózás világában, úgy manapság talán a kompakt crossoverek, SUV-k kínálata a legszélesebb, s talán a vásárlók is ebben a kosárban turkálnak a legszívesebben. A Nissan Qashqai pedig jó árával és korrekt képességeivel mindig is kellemes tagja volt a mezőnynek, ám az új generáció érkezésével a japánoknál is felkavarodott az állóvíz.

Fontos kiemelni, hogy maga a Nissan is óriási hangsúlyt fektetett az újdonságra, amely vadonatúj platformra épülhetett, új hajtásláncok és új külső-belső kialakítás fémjelzi a kompakt méretkategóriájú modellt. Nem véletlen, hiszen egyrészt a márka palettáján is jóformán a legfontosabb húzómodellről van szó, másrészt a piac is talán erre a típusra a legkíváncsibb. A crossover modell piacvezetőként lépett nemrégiben a harmadik generációba, személyében pedig a leköszönő változathoz képest kívül-belül karakteresebb, izgalmasabb autót kaptunk.

Jó arányok, kellemesen modern formák jellemzik

Az új CMF-C platformnak köszönhetően a Qashqai harmadik generációja már az alapoktól sokat lépett előre, a fejlesztések során pedig elsősorban az ügyfelek visszajelzéseire koncentrált a Nissan. Az újdonság megjelenése abszolút illeszkedik a márka jelenlegi arculatába: izmosabb, élesebb, modernebb hatást keltő formákat láthatunk minden irányból, a kerékjárati íveket pedig immár akár a tesztalanyunkon is szereplő 20 colos kerekek tölthetik ki.

Valóban, az összkép sokkal pengébb, modernebb lett, a csíkra húzott fényszórók pedig a LED-technológiának köszönhetően lehetnek ilyen keskenyek. Az ugyancsak dögös Juke által megkezdett utat folytatja tehát a nagyobbik crossover, ám az is tény, hogy 2-3 nap elteltével már kevésbé érzi az ember a formai varázst. Nem véletlen, hiszen a versenytársak is, mint például a Kia Sportage, is megpróbálnak minél vagányabb formát ölteni, így a Qashqai sem tud túlságosan kiemelkedni dizájn tekintetében a mezőnyből.

Az anyaghasználat sz ígéreteknek megfelelően példás

Sebaj, összességében egy jól megrajzolt, divatos hobbiterepest kapunk, aminek formai játékai szerethetőek, ráadásul mindeközben nem is megosztó. A tengelytáv egyébként az elődhöz mérten 20 milliméterrel, a teljes hosszúság pedig 35 mm-rel növekedett. A magasság és a szélesség is nagyobb rendre 25 és 32 mm-rel – főleg utóbbit lehet érezni belül, de emellett minden más tekintetben is nagyobb teret nyújt a kompakt Nissan.

A szögletes, éles vonalak között ráadásul szerethető apróságokat is találhatunk, mint például a fényszóróba nyúló lemezben a dombornyomott Qashqai felirat vagy a más modelleknél már látott, optikailag elvágott C-oszlop, ami így amolyan lebegő tető érzetét hozza el. A tisztességes méretű hűtőmaszkon az ugyancsak impozáns embléma rejti maga mögött a ProPilot vezetéstámogató rendszerek szenzorait. A 4425 milliméter hosszú, 1838 milliméter széles és 1635 milliméter magas modellen esetünkben a látványt a 20 colos kerekek is fokozzák, amik évekkel ezelőtt még a felső kategória kiváltságát képezték.

A 20-as kerekek jól állnak neki, bár a menetdinamika és a komfort biztos jobb lenne kisebbekkel

Az utastérbe kukkantva is hasonlóan jelnetős evolúciót figyelhetünk meg, azonban formák terén már kevesebb a forradalom. A gyári sajtóanyag több helyen is emlegeti a prémium anyaghasználatot, amely ténylegesen megvalósult – a Qasqhai belterében kellemes tapintású és minőségi matériák találhatóak. Igazán tetszetős pont, hogy a műbőr burkolatok egy része nem fekete, hanem sötétkék, amely megtöri az egyhangúságot, és közben még egy kis régi fajta eleganciát is csempész a légkörbe.

Ettől függetlenül viszont a feketeség dominál, hiszen a tetőkárpit is sötét a jól felszerelt modellekben, ráadásul a műszerfalra illesztett, egyébként kifejezetten tetszetős mintázatú dekorbetét is sötétszürke árnyalatban olvad bele a környezetébe. Az egyhangúságot mindösszesen az itt-ott elszaladó ezüst díszcsíkok törik meg, na meg sötétben a hangulatvilágítás is kicsit oldja a komorságot.

A komorságot hangulatfény, egy szürke betét és a kék bőr töri meg

A hagyományos beállítottságú ügyfelek velünk együtt örülhetnek annak, hogy a fontos kezelőszervek továbbra is gombbal működtethetők, tehát a klíma örömteli módon külön konzolt kapott. Mindezek dacára digitális téren is észlelhető a megújulás: a korábbinál nagyobb, szebb és gyorsabb 9 colos központi rendszer szolgálja ki a vezetőt, ráadásul a WiFi kapcsolatnak köszönhetően vezetékmentes Apple Carplay és Android Auto csatlakoztatásai lehetőség is adott.

A központi egységet immár 12,3 colos műszercsoport kíséri, amely matt felülete miatt mindig jól látható, ám a Nissan mérnökei e tekintetben kihagyták a ziccert. A vég nélküli lehetőségek tárháza volna a vetített műszerfal, ám az óracsoport esetében mindössze két fő nézetet kapunk, persze temérdek kiegészítő információval, ám a színeket sem variálhatjuk. Így pedig hiába a szép és jó kijelző, gyakorlatilag nulla a személyre szabhatóság.

Kellőképpen modern és funkcionális, de azon kívül semmi különös

Ellenben ott a 10,8 colos szélvédőre vetítő HUD, amely a szegmens legnagyobb ilyen megoldásaként emelkedik ki és igencsak hasznos tétel. A különböző asszisztens és intelligens szolgáltatások adottak, az összeköttetést pedig a WiFi és a Bluetooth mellett hagyományos és USB-C portok is segítik. Összességében egy nagyon korrekt belteret kapunk, azonban ahogy már említettem is, forradalomra nem szabad számítani, odabenn inkább egy modern, letisztult, funkcionális, de hagyományos műszerfal áll rendelkezésre, a csúcshoz dukáló és szépen szóló 10 hangszórós Bose hifivel.

A helykínálat elöl abszolút korrekt, ráadásul a kényelmet a legmagasabb szint esetén a gyémántvarrású műbőr fotelekhez járó masszázsfunkció is fokozza. A hátsó sorban ugyancsak kedvező a helyzet, hiszen a hórihorgasabb utasoknak sem kell szoronganiuk, noha a napfénytető ezúttal is picit elvesz a fejtérből. Külön öröm, hogy a hátsó ajtó majd’ 90 fokig nyílik, így a beszállás, gyerekülés pakolás irtó könnyűvé válik.

Nagyon igyekeztek a Nissan szakemberei, aminek meg is látszik az eredménye

Azonban a praktikus tárolók tekintetében nem a legügyesebb az új Qashqai, hiszen az ajtózsebek nem olyan tágasak, mint egy családi modelltől várnánk, ráadásul a könyöklő alatti rekesz sem túl nagy. Csomagtere 461 literes ügyesen osztott padlólemezzel, de közel 1600 literesre is bővíthető az ülések lehajtásával. Még egy pozitívumot emelnék ki: az utastér kiemelkedően csendes, jól szigetelt, ami sokat dob egy hosszabb utazás komfortérzetén.

A motortérben kétfajta rendszerrel találkozhatunk, amely hajtáslánci lehetőségek egészen széles skáláját biztosítja. A hagyományos vonalat a 12 V-os enyhe hibrid rendszerrel kiegészülő 1,33 literes, négyhengeres turbómotor képviseli. A 140 és 158 lóerős teljesítménnyel elérhető egység kézi váltóval 240 és 260, fokozatmentes Xtronic váltóval pedig 270 Nm leadására képes – utóbbi esetben elérhető az összkerékhajtás opciója is.

Az üzemmódváltóval sokra nem megyünk, nem lesz lényegesen harapósabb a motor

Van tovább: az új e-POWER hibrid rendszer személyében, amely elsőként érkezik Európába. Ez esetben a rendszer lelke egy 190 lóerős elektromotor, amely 330 Nm kíséretében gondoskodik az első kerekek hajtásáról. Ehhez csatlakozik egy kb. 159 lóerős kétliteres szívómotor, amely képes változtatni a kompresszióját – és kizárólag aggregátként működik, vagyis nem hajt. Ez pedig egy olyan hibridet hoz létre, amely egyesíti az elektromos hajtáslánc előnyeit (pl. gyors reakció) a hibridek nagy hatótávjával és könnyű tankolhatóságával.

Tesztalanyunkba a 158 lovas könnyűhibrid került, hatgangos kézi váltóval. Noha korábban számos alkalommal nagy elégedettséggel tekintettünk a Renault és Mercedes-Benz modellekben is teljesítő kis, négyhengeres turbómotorra, ezúttal sajnos felemás élményeket gyűjtöttünk a turbóval megfúvott egységgel. Hogy a 20 colos kerekek vagy az immáron legszigorúbbnak mondható Euro 6D normák, esetleg a kettő összjátéka okozza, nem tudjuk, azonban érezhető és lohasztó a régebben lelkesnek ismert erőforrás tompasága.

Dizájnban és funkcionalitásban erős, hajtásban és árban gyenge

2000 alatt gyakorlatilag halott a motor, olyannyira, hogy kereszteződésből kikanyarodva, kettesbe váltva veszélyes helyzetet szülve nem akar gyorsulni. Ugyanígy a hatodik fokozatban csak a haladás lehet a cél, mi több, autópályán, szolid emelkedőn bizony előfordult, hogy negyedikig visszakapcsolva tudtam kellő mértékű erőt kicsalni belőle. Persze hosszú a váltó, 130 km/h-nál alig lépi át a 2500-at a fordulatszámmérő, azonban mindez nem indokolja a sokszor bosszantó lomhaságot, ami meglepő a 158 lóerős adat alapján.

Cserébe kicsit kárpótol minket a fogyasztással, hiszen étvágy terén pont, hogy a nagy kerekek és a magas építésmód ellenére egészen takarékos tud lenni. Autópályán 7 liter körül elvan, ahogy városban is ez a szám körül mozog a fogyasztás, városon kívül pedig az 5-tel kezdődő érték sem lehetetlen küldetés. Eközben a fotózással és sok terheléssel járó teszthét folyamán is 7,5 literes átlagot regisztrálhattunk, miközben tankolást követően a fedélzeti számítógép is egészen pontosnak bizonyult.

Tágas, kényelmes és minőségi az utastér

Fontos megjegyezni, hogy a Qashqai új generációja a méretgyarapodás ellenére az elődnél összesen 26 kilogrammal könnyebb, miközben karosszériája 41 százalékkal merevebb – ez igencsak jól hangzik. Mindez az intelligens anyaghasználat és az új platform érdeme, épp úgy, mint az átalakított, de hagyományos módon elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros felépítésű futómű. Talán pont ezek miatt, de még a malomkő méretű kerekek ellenére is szépen rugózott a kiszámítható viselkedésű, jellemzően semleges Qashqai, amit kifejezetten jó vezetni a pontos kormányzással együtt. Persze a peres gumik miatt rossz úton már nem a legkomfortosabb, de általában véve egész szépen kirugózta az úthibákat.

Asszisztensek terén a fő attrakciót a Nissan régóta fejlesztett ProPilot rendszerének legfrissebb verziója képezi, amely intézi a sávtartást, a távolságtartást és persze a sebesség menedzsmentjét. Modern, jól működő segédnek bizonyult, amely már félautonómnak is csúfolható. Az olyan kiegészítő biztonsági és műszaki szolgáltatások, mint a mátrix-LED fényszóró vagy a holttérfigyelő, és az egész szép képet adó 360 fokos kamera manapság már magától értetődő.

A tompa motor sokat ront a teljes felhasználói élményen

Sajnos azonban árak terén ismét lohasztó információkkal szolgálhatunk. Szinte hihetetlen, hogy 5 év alatt duplájára ugrott a 160 lovas akkori turbóshoz képest a modell alapára, ám ez persze nem a Nissan és nem az autó hibája, mindinkább a kedvezőtlen gazdasági környezet eredménye. Így a 158 lovas könnyűhibrid 12,95 millió forintról indul, míg az automataváltó felára 550.000 Ft, az összkerékhajtás pedig 650.000 forintot kóstál. A normasztintnek megfelelő józan felszereltségért 14,5 milliót kell a kasszánál hagyni.

Piszok sok pénz, főleg, hogy a napfénytetős, 20-as kerekekkel szerelt, csúcsszintű tesztpéldány a kéttónusú fényezéssel már alulról súrolja a 17 milliós határt. Hiába korrekt és szerethető a Qashqai, ez piszok sok pénz érte, még annak dacára is, hogy a konkurenciánál sem találunk lényegesen kedvezőbb árakat.

Sajnos vagy sem, nem a Qashqai az év vétele

De tény, hogy egy 150 lovas (1.6 turbó), sokkal élettelibb Kia Sportage 12 millióból magas felszereltséggel is rendelkezésre áll, sőt, a 150 lovas 1.5 EcoBoosttal szerelt Ford Kuga is 12,5 millió alatt indul, ráadásul ST-Line szinten. Tuti tipp lehet a leköszönő Renault Kadjar, a tesztben szereplő motor lelkesebb (régebbi), 140 lovas verziójával, 10 millió alatt, de meglepő módon a 150 lovas TSI-vel szerelt Skoda Karoq is 11,5 milliónál kezdődik. Bármennyire is kellemes autó lett a Nissan Qashqai, ára és kissé tompa erőforrása miatt saját maga hozza helyzetbe a konkurenciát.