Vannak dolgok, amikre csak a kisautók jók. Nem, nem csak a nagymama kétes kimenetelű mobilizációja oldható meg velük, s még csak nem is a foggal elhúzás gyakorlására kell gondolni. Városi és város környéki szaladgálásra még mindig nincs jobb és egyúttal olcsóbb alternatíva.
A hazánkban jelenleg is gyűrűző autópiaci válság meglehetősen negatívan érintette a kisautók piacát. Ez teljesen érthető, végtére túlnyomórészt kétféle vásárlójuk van: az egyik csoport olcsón szeretne használható autót venni, míg a másik ugyancsak kedvező áron szeretne még egy négykerekűt a családba. Közös nevezőjük az árérzékenység, megkülönböztetőjük pedig a preferencia. Az elérhetőbb autók szegmensének bővülésével ugyanis már vannak nagyobb méretű, egyetlen autóként jobban használható típusok, miközben a második csoport szívét továbbra is a tradicionális kisautók hódíthatják meg. Tesztünk szereplői azonban trendi mivoltukkal a fiatalok és az egyedülállók számára is alternatívát nyújthatnak.
Rendben, de melyik adja a jobbat? Hiába a Panda ártatlan megjelenése és ehhez illő neve, azért valahol mégis csak medvéről beszélünk, s mint ilyen, ádáz hörgéssel támad rá ellenfelére. Könnyű dolga nem lesz: a Mitsubishi ugyanis felélesztette a szuperszonikus űrcsillag nevet (Space Star), mintha csak egy csillagrombolót akarnak a jobb sarokba állítani. Ki nyeri a világok harcát?
Külső és belső tér
Ránézésre tényleg világok vannak a két autó között. Nem jó vagy rossz értelemben, hanem ízlés mentén definiálva. A Panda egyterűsített doboz kialakítása élesen különbözik a Space Star dinamikusabb formavezetésétől, amelyet ezúttal gyári kiegészítőkkel, toldatokkal még sportosabbra hangoltak. Ennek hatására a Mitsubishi kisebb autónak tűnik, pedig valójában a japán a nagyobb. Hosszban 6, széltében pedig 2 centiméterrel tágasabb, miközben 2,45 méteres tengelytávja már egy kategóriával feljebb is megállja a helyét.
Így már látszik, hogy hol van a méretbeli előny
Szűkös lábtér fogad a Pandában hátulA Panda egyedül magasságban nagyobb, ott viszont rögtön 51 mm-rel, amelyet a hátul ülők rögtön készpénzre válthatnak: míg a Mirage Space Star magunk mögé ülve 190 centivel már fejben korlátos, addig az olasz törpe szellős marad. Vajmi keveset ér ez, ha a tengelytávból hiányzó 15 centimétert itt közvetlenül megérezzük. A hátsó lábtér még 180 centiméteres magassággal is szűkösnek bizonyul, ráadásul a csomagtartó is csak pakolhatóságban tud előnyt felmutatni – méretben alapból 10 literrel szűkösebb.
Ízléses részletek köszöntenek mindenholElőre ülve viszont némileg változik a helyzet. A Panda megnyerő, minőségi kialakításával a Fiat 500 igényességét idézi és stílusos elrendezésével még azokat is meggyőzi, akik az egyszerű, japán kezelhetőséghez szokva először megriadnak a néhol szeszélyes kezeléstől. Bárhová nézünk, itt finom részleteket találunk: az ajtókárpit műanyagjának betűtészta-leves kialakítása (P, A, N, D karakterekkel) igazán találó ötlet, de a kétszínű, kockákkal tarkított üléskárpit, a finom műszercsoport vagy éppen a nyitott csomagtérfedél mögül előbújó Panda felirat szintén kedves mosolyra húzza a szájat.
A Mitsubishi más világ. Ha nem is rosszabb, sivárabb hatást kelt az enteriőr, melyben így az egyszerű kezelhetőség és a jó átláthatóság mellett maximum a zongoralakkot imitáló betétnek és a választhatóan világos kárpitnak örülhetünk. Hiába azonban a Panda számos megkapó finomsága, a fejezetet a nagyobb méretek okán így is a Space Star nyeri.
Kényelem, vezethetőség, hajtáslánc
Amennyire más a külső és belső kialakítás, olyannyira különbözik az olaszok és a japánok megoldása a motortérben is. A Space Star tesztautónkban dolgozó nagyobbik, 1,2 literes erőforrás is háromhengeres, új fejlesztésű, miközben a Pandában egy régi ismerős, a nyolcszelepes, négyhengeres ’egykettes’ dolgozik. A kor nem minden: szerintünk ez a motor jobb választás, mint a nála sokkal kulturálatlanabb kilenc decis kéthengeres, amely bár gyorsabb, fogyasztásban méréseink szerint nem tud előnyt felmutatni. Ennek tükrében 370 ezer forintos felára indokolatlan és versenyképtelenné is teszi.
Négy henger itt, három ott - galéria
A Panda jóval kulturáltabb - galériaÚj utakon vagy a járt úton jobb járni? Erre a kérdésre nem tudunk egyértelmű választ adni. A Panda négyhengerese minden fordulaton sokkal kulturáltabban viselkedik, mint a karosszériát elrendezéséből eredően is kissé rázó háromhengeres. Szigetelése is jobb, így bár az olasz semmivel sem csendesebb tempónál, mint japán konkurense, ennek, valamint a masszívabbnak érződő felépítésnek (előbújnak a plusz kilók) köszönhetően jobban elszigetelt hatást kelt. Ráadásul kevésbé fulladékony és 1500-as fordulatig élénkebbnek is tűnik. Legfőképp ennek a finomságnak és lelkességnek tudható be, hogy az első kilométereken nem érezzük, hogy mennyire szerény dinamikával kell gazdálkodnunk.
A Panda 915 kilogrammos üres tömege önmagában nem tűnik soknak, de a japánhoz mért plusz 95 kg mégis nehezére esik a kis motornak. Hiába próbálkoztunk kitartóan, a gyárilag ígért 15 másodperces 0-100-as sprintet még csak megközelíteni sem tudta a kis olasz, a rögzített 16,1 szekundumot pedig flottnak nem nevezhetjük.
Menetdinamikailag magasabb kategóriát képvisel a Space Star
Bezzeg a Space Star! A 69 lóerős Pandára 80 tagú ménessel kontrázó Mitsubishi erőből úgy hagyja ott konkurensét, hogy még csak integetni sincs lehetőségünk neki. A 11,6 másodperces sprint mellett a megegyező váltóáttételnél mért 1,6 másodperces rugalmassági előny is azt bizonyítja, hogy a japán menetdinamikailag más ligában játszik.
Itt a nyugodt autózásé a főszerepKanyarodásnál sincs ez másképp, ám itt meglehetősen cifra dolgoknak lehettünk szemtanúi. A Panda egyhangú orrtolással, gördülési ellenállásra kihegyezett gumiján kiszámíthatóan megcsúszva tudja le a fokozott kanyarvételt, így csak közepes szidást kap azért, hogy még most, 2013-ban is felár ellenében kaphatunk csak hozzá menetstabilizálót (80 e). Egyébként mindketten egész szépen vasalják ki az úthibákat, igaz, a vörös dobozka valamivel jobban szigetelt futóműve kulturáltabb benyomást kelt.
Radikális abroncsválasztás, radikális eredménnyel
Azt, hogy az ESP nem minden, a Space Star példája tökéletesen megmutatja. Valami rejtélyes megfontolás okán ugyanis a Mitsubishire a Bridgestone igazán sportos Potenza RE050A abroncsai kerültek, amelyek bár csak 175 mm szélesek, ragasztóként tapasztják az úthoz a könnyű csöppséget. Ez bizonyos határokig nagyszerű, főleg, amikor a harcias olasznak kell búcsút intenünk, ám emiatt nem az abroncs, hanem az egyszerű kialakítású futómű ér el a határáig. Ha kicsit provokáljuk, a Space Star semlegesen fordul, majd kiszámíthatóan, gyorsan tempót vesztve csúszik meg. Ám ha terhelésváltással kibillentjük dinamikájából, kifogy alóla a futómű és azonnal eldobja magát. Ilyenkor pedig hiába van ott a széria menetstabilizáló, a parittyaként kilövő fenékkel nem hogy ő, de még a vezető sem tud mit kezdeni. Persze a jelenség csak kritikus helyzetben előidézhető, szerényebb tudású abroncsokon pedig abszolút nem, így különösen nagy feketepontot nem érdemel érte a japán.
Az űrcsillag fogyasztása szerényebb
Az 5,5-höz már egy kicsit nyomtuk isA kisebbet pedig a benzinkúton azonnal kisatírozza emlékezetünkből. A háromhengeres kellemes fogyasztásával könnyedén szívünkbe zárja magát. Egy kis odafigyeléssel még Budapesten is tudtunk vele ötliteres étvággyal közlekedni, de normakörünkön sem kért többet 4,9 l/100 km-nél, ami igazán tisztességes adat. Ezzel szemben a Panda ugyanitt 5,5 literrel ért célba, ami önmagában nem nagy különbség, de hosszabb távon (100 e km) csak-csak negyedmilliós differenciát jelent. Ez pedig az a szegmens, ahol minden fillér számít. A következő oldalon kiderül, hogy mennyire. Kérjük, lapozzon!