Tesztek

A hazai vásárlóerőhöz inkább közeledő autók egyre több gyártó palettáján bukkannnak fel, s kínálat a nagyobb és komolyabb márkák beszállásával lett még színesebb. A kategória bajnoka azonban továbbra is a Dacia, amely ezúttal a kis turbómotorral szerelt Sanderót eresztette a ringbe, hogy megtapasztalhassuk, milyen a bolondos élet 3 millió alatt.

Noha ekkora nagyságrendben sokan gondolkodnak el használt járművek alternatíváin, az új autó vásárlása mégis több pozitív hozadékkal jár. A gyártói garancián és a kiszámítható üzemeltetési, fenntartási költségeken túl nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy egy frissen szalagról legördült kocsi kibontásának, kicsomagolásának élménye azért nem fogható egy kissé viseltes négykerekű kompromisszumos választásának kényszeréhez.

"Lány van száz,aki véled cicáz
De azért te csak eggyel játssz!
Valahogy nehogy elfeledjed
A szemeddel,s a szíveddel.
Kikeresni közülük éppen azt az egyet,
Azt aki néked kell!"

A válságautók egy további, igencsak fontos előnnyel bírnak: az olcsó kivitelezés olyan kipróbált rendszerek használatát tette szükségessé, melyek korábban más modellekben már bizonyítottak, tehát a kissé öregecskének tűnő elemek sok esetben robosztusságot, kiforrottságot biztosítanak, miközben az egyszerűség a szervizigények csökkenésével, illetve az olcsóbb alkatrészekkel hoz újabb piros pöttyöket a konyhára.

A Dacia a Renault hátszelével meglehetősen nagy tapasztalattal rendelkezik az említettekben, így méltán szavazhatunk neki bizalmat, miközben ezt a csoport termékeinek tesztjei egyelőre szintúgy alátámasztják.

A Logan legfrissebb kiadása mellett a hasonló arccal ránk mosolygó Sandero ötajtós kisautóként jóformán a legköltséghatékonyabb piaci szereplő. A formák továbbra is megállják a helyüket modern világunkban, a tapasztalatok alapján a Daciák jelenlegi formanyelve, a mokány, kissé morcos orrkiképzés kifejezetten tetszik a többségnek, ám a hátsó traktus inkább egyszerűbb, elnagyolt vonalakkal operál.

Az összkép teljesen rendben van, aki pedig a divatra fogékony, a Stepway verzió műanyag betéteivel akár dögös eredményt is kaphat. A metálkék szín is kifejezetten jól áll tesztalanyunknak, érdemes tehát bátrabban nyúlni rendeléskor a palettához, a vidám autók manapság úgyis virágkorukat élik.

Bizony, érintőképernyő a Daciában - galériaPersze a költséghatékonyságra való törekvést lépten-nyomon diagnosztizálhatjuk. A csomagtartó pőre lemezből álló, burkolatlan pereme, az egyszerű kapaszkodók és a pórias tetőkárpit, az egy darabból álló ajtóborítások éreztetik a spórolást, de közel sem fájó módon. A más szempontok alapján tetszetős sötétszürke betét, az ülések strapabíró kárpitozása, az időtállónak tűnő burkolatok feledtetik az előbb felsorolt hátrányokat, a műszercsoport és a szellőzőrostélyok, valamint a logikus, egyszerű felépítésű klímakonzol tekerőkapcsolói pedig kifejezetten kellemes érzetet keltenek.

A króm gyűrűk színt visznek a szürkeségbe - galériaSzéltében ugyan nem túl acélos a Sandero helykínálata, de a bőséges fej- és lábtér láttán elismerően bólinthatunk, s a 190 centiméter magasra nőtt utasoknak sem kell aggódniuk, ha a hátsó sorba kényszerülnek. A csomagtartó űrtartalma inkább az átlagot képviseli, de jól pakolható. A műszerfal egyszerű ugyan, de logikusan és ergonomikusan épül fel, s a használat során hűen szolgálja a gazdát.

Hihetetlen, hogy már ebben a kategóriában is méretes érintőképernyőt kapunk mindössze 70.000 forintért, további 35 ezerért pedig a kelet-európai térképcsomagot egészíthetjük ki a teljes kontinenst lefedő pakkal. Sajnos a hangszórók már közel sem ilyen jó minőségűek, bizonyos hangerő felett kelletlen recsegéssel adják tudtunkra, hogy ne tekerjük feljebb a hifit.

A váltóval nincs baj, de a motor kulturálatlan - galériaA Renault-tól származó kilencdecis háromhengeres 90 lóerővel és ötfokozatú kézi váltóval került a Dacia orrába. A franciák kis turbósa becsületesen mozgatja az ötajtós karosszériát (10,8 másodperces 0-100-as mért sprinttel), azonban hangján átlépve kulturálatlanságával vonhatja ki ellenszenvünket. Aki a simább járású motorokat preferálja, inkább válassza a nem sokkal lassabb, kipróbált 1,2 literes 75 lovas négyhengeres blokkot! Maga a hangerő nem megelő módon magas, a 100 km/h-nál már 2500-at forgó háromhengeres 130-as tempónál 70 dB feletti zajt kelt, ami ugyancsak bizonyítja, hogy nem az autópálya a Dacia fő vadászterülete.

Fogyasztásban azért kellemesebb vizeken evezünk, a 90 lovas háromhengeres ugyanis még a mostoha március közepi télben sem nyelt le 6,6 liternél többet, míg normakörünkön 5,7 literes étvágyával bizonyította rátermettségét. A kerek 5 literes adat sajnos megközelíthetetlennek tűnt, pedig a váltó áttételezése a jó kapcsolhatóság mellett ugyancsak jó pontokért kiált.

Az átlagos, középállásban bizonytalan kormányzás mellett a futómű inkább a kényelemre és a rosszabb minőségű utakra van hangolva, épp ezért az úthibákon relatíve csöndben lép át, ellenben a Dacia kanyarban erősen dől, s alulkormányzottsági hajlamot mutat, tehát nem a gyorsaságáért fogjuk szeretni. Persze nem is azért kell, hanem azért az értékegyüttesért, amit az árcédula ellenében kapunk.

Szinte ellenfél nélkül menetel a Sandero - galériaHiszen benzines motorral szerelt Sanderót már kétmillió forint alatt is kaphatunk, a klímával is megtoldott, jobban felszerelt Arctic változatért pedig 2,4 milliót kell letenni az asztalra, s az olcsó extrák, a jutányos áron mért metálfény csábítóan hatnak, érdemes hát néhány opciós tételt megfontolni. A 90 lóerős háromhengeres turbómotorral 2,7 milliót kóstál a Sandero, ami ezzel a párosítással csupán a legmagasabb felszereltséggel elérhető. Szinte minden hájjal megkent tesztalanyunk épp túllépte a 3 milliós küszöböt, azonban a tolatóradar vagy a sebességtartó automatika feladásával ismét becsúszhatunk a lélektani határ alá.

A műszercsoportban alapáron fedélzeti számítógép foglaltatik, tehát tisztességes felszereltséget kapunk nagyon jó áron. Persze ennél több extrát még akkor sem választhatunk, ha szívesen pipálgatnánk még, azonban az olcsó ajánlatokra vadászók számára a bőséges lista bizonyára maradéktalanul elégedettségükre szolgál majd.

"Ilyen férfiak roppant ritkák,
Vagy esetleg ilyen több sincs
Aki tudja a szép könnyelmű élet titkát
Megbecsülendő kincs."

Konkurensek között jó dolga van a Sanderónak, ugyanis közel, s távol nem kapható hasonlóan költséghatékony ötajtós modell, a szedán karosszériával hódító Loganhoz legközelebb pedig a jóval drágábban mért Peugeot 301 áll. Piaci résben áll tehát a Dacia büszkesége, s csupán a kisebb típusok tudják megszorongatni, azonban 2,8 millió alatt nem kapunk Renault Twingót sem, de a légkondícionálót sem tartalmazó, igénytelenebb és jóval kisebb Toyota Aygo is 2,2 millióról indul.