Súlytalanul száguldunk a horizont felé, miközben egyetlen nesz sem zavarja meg a nyugalmunkat, így a túláradó életöröm akadálytalanul itathatja át az ereinket, hogy végül teljes harmóniában juthassunk át az előttünk tornyosuló kapukon. Legyőzhetetlennek, hatalmasnak, és makulátlanul tisztának érezzük magunkat, amikor egy láthatatlan erő megragadja a vállunkat, hogy visszarántson, aztán újra taszítson rajtunk egyet.
Hirtelen egy apró porszem kerül a rendszerbe, ami kiolthatatlan turbulenciával rombol le mindent, ami korábban kifogástalan volt. A súlytalanságból teher, a csendből zaj, az erőből kétség, a harmóniából káosz lesz, s a messzi távolban lévő kapu záródni készül, amikor kétségbeesetten kiáltva rogyunk térdre, mert tudjuk, hogy a tökéletességhez és a meghazudtolhatatlan eredményességhez már csak egy apró, ám annál jelentőségteljesebb lépés kellett volna.
Nem kertel, egyszerűen hatalmas
A Peugeot 508 RXH-val nyújtotta élmények dióhéjban így jellemezhetőek, hiszen a típus kezdetben nem igényel kompromisszumkészséget, mivel már csak méreteinél fogva is praktikus és kényelmes, miközben bőséges ellátmányának köszönhetően a luxus sem áll távol tőle. A 200 lóerős teljesítmény és a 8,8 másodperces sprintidő már-már sportosságot ígér, s a hibrid hajtásláncnak köszönhetően a száguldáshoz vagy éppen a suhanáshoz környezettudatosság is társul, a 18,4 centiméterre emelt hasmagasságnak köszönhetően pedig ugyanúgy vághatunk a zöldbe, ahogy az autópályákon foglaljuk el a belső sávot.
Oroszlán a'la Bocsi Attila - galériaMindezek fényében remélem megbocsátják nekem, hogy a frankfurti bemutatón az állam is leesett, amikor dübörgő zene, illetve a háttérben vágtázó vadlovak aláfestése mellett lehullt a lepel Bocsi Attila művéről. A külső megjelenés persze minden esetben egyéni mérlegelés kérdése, de az kétségtelen, hogy a magyar szakember munkája tekintélyt parancsol, s műanyag toldataival, króm kiegészítőivel, illetve kristályokra emlékeztető LED soraival az RXH igencsak megnyerő képet fest. A teszt tapasztalatai persze szintúgy azt támasztják alá, hogy utunkat minden környezetben elismerő tekintetek övezik, s közlekedő társaink megfontoltan hajtanak végre minden manővert, ami a mérgesnek és kiéhezettnek tűnő oroszlán kénye-kedve ellen való lehet.
A sok gomb ne ijesszen meg senkit - könnyű megtanulni
Ezt a legnagyobbak sem csinálják jobbanA statikus szemle alapján az utastér kapcsán sem lehet sok kifogásolnivalónk, sőt, nem túlzok sokat, ha azt állítom, hogy a finom kárpitozások legnagyobb ismerőitől eltekintve egy Bentleyben sem éreznénk egy nagyságrenddel jobban magunkat. A volán mögött helyet foglalva ugyanis az a tömény, ám kellemes bőr illat tölti be a levegőt, ami csak egy „high end” limuzint jellemezhet, s a párhuzamosan futó öltések láttán vagy éppen a mindenütt rendkívül kellemes tapintású anyagokat simítván a prémium életérzés garantált, amit a rendkívül kényelmes, a vezetőoldalon masszázsfunkcióval is ellátott ülések csak fokozni képesek.
Lányom és fele királyságom..A helykínálat persze a hátsó sorban is bőséges, a vezető ergonómiája kifogástalan, s a méretes üvegtetőnek köszönhetően nem csak az utastér világos, de a kedvünk is fényes, a JBL szórakoztató berendezés (+150.000 Ft.) pedig fület gyönyörködtető dallamokkal tölti be az általánosságban rendkívül jól szigetelt és széltében-hosszában bőséges térérzetet kínáló utasteret. Nem csoda hát, hogy az autónak a dinamikus vallatást megelőzően meg is előlegeztem a „tökéletes” jelzőt, hogy végül több mint 700 kilométer távlatából mondhassam ki a némileg árnyaltabb ítéletet.
A pakolórekeszek hiányától, illetve a vetített kijelző (Head Up Display - HUD) szélvédőn való tükröződésétől eltekintve persze már a korábban tesztelt 508 kombi sem részesült éles kritikában, s az RXH sem az utastér apró hiányosságai miatt válik kijózanítóvá, hanem attól a hibrid hajtáslánctól, ami a 3008-ashoz, vagy éppen a Citroën DS5-öshöz hasonlóan ezúttal is önmagáért valónak bizonyul.
Üvegtető és egy kis szabadság - szembeötlő a HUD tükröződő kerete
A papírforma szerint ugyan a HYbrid4 rendszer minden tekintetben fejlődést jelent, de a minduntalan pokolba kívánt robotizált váltó ezúttal is árnyékot vet a minden egyéb tekintetben kifinomult autóra. Sajnos a hátságokat még az egyébként kiváló, 163 lóerős teljesítményre, illetve 300 Nm-es nyomaték leadására képes dízelmotor sem képes kompenzálni, melynek munkáját a maximálisan 27 lóerős, és a teljes nyomatékot szélsőséges esetben 500 Nm-re emelő elektromotor segíti (konstans nyomatéka 100 Nm).
A probléma gyökere még csak nem is a menetteljesítményekben keresendő - hiszen a százas sprintet méréseink szerint 9 másodperc alatt teljesítő Peugeot lassúnak a legkevésbé sem titulálható -, ám a vezérlés olyannyira igyekszik a szerény kapacitású, nagyságrendileg 3 km-es emissziómentes hatótávolságot eredményező, 1,1 kWh-ás akkumulátorok kedvében járni, hogy a rendszer működését finoman szólva is idegesítővé teszi.
A kapcsoló gyönyörű, ám ebben ki is merültek a váltó erényei
Noha az elektromotor váltáskor kis tolással igyekszik a rettegett MCP6-os szerkezet bólintásait, megtorpanásait, rántásait palástolni, ezt a bravúrt mérsékelt hatékonysággal viszi véghez, s a sikerességbe vetett hitünk fokozott teljesítményigény esetén egyre csak fogyatkozik. Márpedig az szinte tűrhetetlen, hogy egy automata előzéskor éppen akkor tartson kávészünetet, amikor vészesen közeledik felénk a 40 tonnás török kamion alvó sofőrje, de az sem mindennapi, ahogy a váltó éppen ívmenetben riogat, a kanyarodási képességekre vonatkozó fejezetünket gyakorlatilag a futóműtől függetlenül tárgytalanná téve.
A négyállású kapcsolót szinte hasztalanul tekergetjükPersze azt előre sejthetjük, hogy a vezérlő algoritmus valahol a lelke mélyén a pí pontos értékét igyekszik maghatározni vagy éppen igazolván a Riemann-sejtést a millenniumi problémák mindegyikét játszi könnyedséggel bogozza ki, de mindez a vezető kezei között mégis tétovaságként, hezitálásként jelentkezik, a gázreakció fogalmát eltörölve a szótárunkból. Amennyiben kizárólag elektromos üzemben gyorsítanánk, ezt vánszorgó, a közlekedő társaink szemszögéből jogosan tolerálhatatlan intenzítással tehetjük meg, azonban a pedált egy kicsit jobban lenyomva az elektronika már úgy értékeli, hogy vérbeli pernahajder módjára kívánunk a lovak közé csapni. Ilyenkor a dízelmotor pazarló pörgését kitartó váltó hosszú másodpercekig gondolkodik, míg végül szíveskedik magasabb fokozatba kapcsolni.
Vajon a váltó megöli az autót, vagy végül elsuhanunk a dicső horizont felé? Lapozva kiderül..