Tesztek

Ez a történet a megszokottól kicsit eltérő: Amerikában született, ott is nevelkedett, majd a tengeren átkelve Olaszországban vetette meg a lábát, hogy onnan hódítsa meg a kontinenst. Vajon sikerül neki?

Áthajózott a nagy vizen - galériaA Fiat friss idők szelét hozta el Európába. Felismerte az újabb amerikai autók versenyképességét, így saját márkáinak neve alatt (Fiat, Lancia) több típust is elhozott az öreg kontinensre, nem is beszélve a változatlan néven forgalmazott Jeep közel teljes palettájáról. A kezdeményezés egyik eredménye a nálunk Freemont néven forgalomba kerülő egyterű, amelyet a tengerentúli, és korábban átmenetileg a hazai nagyközönség is Dodge Journey néven ismert.

Olasz címert hord az amerikai - galériaAz átmárkázott hétüléses modell nem új típus – a 2007-ben Frankfurtban bemutatkozott Journey tavaly kapott egy enyhébb frissítést, vagyis életciklusának felén már túl van. Ez a külsőn vajmi kevéssé szembeötlő: a baltával faragott, kétségtelenül amerikai hangulatot árasztó formák kortalanok, a konkurenseknél pedig kivétel nélkül jóval hosszabb (4,89 m) és magasabb (1,72 m) karosszéria az eggyel magasabb kategória méltóságát kölcsönzi az autónak.

Hosszban nagy - külső méretek alapján egy kategóriával feljebb is helyt állna.

Jól variálható és innen a kilátás sem rosszA méretbeli különbséget (amely hosszban akár 36 centiméter is lehet) belül nem feltétlenül váltja készpénzre a Freemont, igaz, helykínálata így is a kategória élén jár. Ez főleg a fejtéren érhető tetten, amely még a hátsó sorban is bőven elegendő akár 1,8 méteres felnőttek számára. A lábtér tekintetében már nyilván kompromisszumot kell kötni a második üléssor ügyes tologatásával, de még így sem óriási büntetés itt elegendő helyet kapni. Persze mind a hét ülés használata esetén tisztességes csomagtartónk nem marad és a bővíthetőség terén sem remekel a Freemont: ledöntött hátsó ülésekkel maximum 1,46 köbméteres teret kapunk – egy kívül kisebb Renault Grand Scénic-ben például két köbméter feletti a hasznos térfogat.

Hátulról jön a legtöbb zörej - galériaTágas tér ide vagy oda, a mosolyt mégis épp a belső tér hervasztja majd le arcunkról. Hiába ugyanis a puha, nagyvonalú műanyagok és kárpitok használata, a frissítés ellenére is látszik a modell kora. Ez önmagában nem nagy probléma, viszont az összeszerelés minőségére nyugodtan panaszkodhatunk: az alig futott tesztautóban is nyöszörögtek itt-ott az anyagok és elemek, a hátsó üléssor felől kellemetlen zajok érkeztek, miközben a karosszéria merevsége is jól érezhetően hagyott némi kívánnivalót maga után. A hosszú távú tartóssággal kapcsolatos kételyeinket (itt elsősorban nem a mechanikára, inkább az optikára gondolunk) a Fiat szériában négyéves garanciával igyekszik elhárítani, ám azok így is megmaradnak.

Trükkös "extra": ezt így nem kelleneSzolgáltatások terén viszont nem áll rosszul a Journey Freemont: a széria kulcsnélküli rendszer például ügyesen működik, főleg, ha félretesszük mazochista hajlamunkat és nem rendeljük meg a 10 ezer forint ellenében zárható tanksapkát. A tesztautónkban meglévő extra ugyanis szavatolta, hogy minden egyes tankolásnál a kulcs szétszedésével bajlódjuk, majd a kis tollszárral a nyitásnál ügyetlenkedjünk. Ha kiismerjük a fedélzeti rendszerek logikáját, kezelhetőségükre sem lehet panasz, akit pedig zavar a központi ’egérmozi’, 350 ezer forintért nagyméretű navigációs rendszert is kérhet. Az üléspozíció az egyterűktől megszokott módon magas, de összességében kellemes, és a kilátás is korrekt – egyedül a kétes minőségérzetű karral megáldott váltó túlzottan hátul történt elhelyezésével kell megbarátkoznunk.

A hatfokozatú szerkezet jó: a kar elhelyezésén és a váltógombon még dolgozni kellene.

Más problémánk vele sem lesz: a viszonylag hosszú úton járó szerkezet ugyanis könnyedén, pontosan, s akár gyorsan is kapcsolható, nagyon sokat pedig már a nyomatékos, egyenletes teljesítmény-leadású és kulturáltan működő dízelmotor révén sem kell hozzányúlnunk a hatfokozatú, jól áttételezett szerkezethez. A kétliteres Multijet egység az egyetlen rendelhető motor a Freemonthoz, igaz, rögtön két teljesítményverzióban kapható. Nálunk a szerényebb 140 lóerős kivitel járt – plusz 30 lóerőt változatlan 350 Nm nyomaték mellett baráti 210 ezer forint ellenében kaphatunk, ami remek ár/érték aránya miatt megfontolandó befektetés. Utóbbihoz 900 ezer forintért automataváltó és összkerékhajtás is jár. Az izmosabb motor szükségét különben nem fogjuk nagyon érezni: az egyenletesen, már 1750-től valóban felépülő kövér nyomatékplató szépen gyorsítja az amerikai olaszt, így ha nem kívánjuk a végletekig kifacsarni, a papíron 1,9 tonnás üres tömeg ellenére abszolút nem tűnik kevésnek a motor.

Nem kell forgatni: alul szépen húzErről hűen tanúskodnak rugalmassági méréseink is: legyen az 60-100 km/h negyedikben, vagy 80-120 km/h ötödikben, a Freemont feladja a leckét a konkurenseknek – így például az egyébként könnyebb, gyorsabb Renault Grand Scénic-nek is. A 12,2 másodperces mért 0-100-as érték már annyira nem baráti, de mivel családi modellről beszélünk, messze nem ez a legfontosabb szempont – megoldás pedig van erre is házon belül: az erősebbik dízel a gyári adatok szerint már 11 szekundum alatt letudja a mutatványt. Ráadásul mindkét erőforrás gyári fogyasztása 6,4 liter/100 km, amelyet 6,5-ös értékkel zárult normakörünk igazolt is, még ha a fedélzeti számítógép rendre rózsásabb adatokat is írt ki nekünk.

Kényelem van belül; a fordulókör lehetne kisebb.A kulturált hajtáslánc mellé megfelelő szigetelés jár, így a Journey méréseink szerint zajszintben a kategória átlagát hozza. Jellegéből kiindulva a futómű beállítása is a maximális kényelem szellemében fogant: a kimondottan puha hangolás nagykanállal nyeli el az úthibákat, igaz, hirtelen terhelésváltási manővernél ez visszaüt a far kitörésében (bár ez a hajlam csak a sportosabb kategóriatársakra kevésbé jellemző), amelyet viszont a menetstabilizáló ügyesen elfojt. A kormánymű szintén kellemes, egyedül az óriási fordulókör érthetetlen: a 12 méter mára már ritkaság és bizony megfordulásoknál, szűk helyeken emiatt problémásabb lehet a manőverezés.

Örömünkre utazás közben minden rendben van a Freemonttal, és ezért is fájó, hogy a beltér kivitelezésére nem szenteltek nagyobb figyelmet a mérnökök. Pedig ha ez teljesülne, a méret okán tökéletesen indokolt, sőt, már-már kedvező lehetne a 7,65 millió forintra adódó akciós normaár, amely a kategória középső-felső szeletét képviseli. Ugyanígy felszerelve (opciós négyéves garanciával) a Renault Grand Scénic 1.6 dCi akciósan 7,3 millióba kerül, ám egy literrel alacsonyabb étvágya okán hosszabb távon az olló jobban kinyílhat. A Freemont magasságában száll ringbe a kedvezményes szériában futó 140 lóerős, dízel Ford Grand C-Max, míg az új, remek Opel Zafira Tourer körülbelül félmillióval magasabban áll. A szélsőségeket a Volkswagen Touran és a Chevrolet Orlando képviseli. Előbbi ugyanúgy felszerelve, 140 dízel lóerővel aránytalanul magas, 8,8 milliós áron kínálja magát, míg utóbbi továbbra is irgalmatlanul jó ár/érték arányával már 6 millióért elhozható, amiért ráadásul 163 egészséges lóerőt kapunk – és cserébe csak a kulcsnélküli nyitásról kell lemondanunk.