Az egyre népszerűbb pick-up kategória egyben egyre népesebb is, ráadásul az utca képe azt mutatja, sok esetben a vásárlók szívesebben döntenek a szegmensbe újonnan belépők mellett is a nagy öregek kárára. Persze e lépést nyilván indok köti a döntéshozóhoz, épp ezért vallatóra forgtuk az egyik ígéretes újdonságot, a Ford Rangert.
Kemény, amerikaias stílus, jól áll neki - galériaA korábbi generációk még a Mazda által szolgáltatott alapokra épültek, ráadásul arculatukat tekintve sem voltak túl jellegzetesek, leginkább beleszürkültek a mezőnybe. Ezúttal viszont nagyon fordított a kockán a Ford, innentől kezdve ők diktálnak, miközben a japánok majd ezt az alapot használják fel saját erdészük megalkotásához.
Akárhogyis, ez a döntés meglehetősen jól sikerült, a Ford ugyanis végül meglehetősen egyedi formatervvel megáldott pick-uppal lepte meg a vásárlókat, ráadásul a jól megkülönböztethető stílus mellett nagy hangsúlyt fektettek az utastér minőségére, a használhatóságra, illetve a terepjárási képességek kiterjesztésére. A mérnökök számára tehát adott volt a feladat és summa summarum, ügyesen forgatták a ceruzát és a vonalzót, ugyanis a Ranger a megannyi akadályt leküzdve bizonyította be, hogy a Nissan Navara, a Volkswagen Amarok, a Mitsubishi L200 és az Isuzu D-Max igen erős ellenfelet kapott maga mellé.
Akárhogyis, szinte minden szögből megfigyelve a Rangert, kissé tengerentúli stílussal szembesülünk, ami viszont egyáltalán nem baj, manapság ez a kategória amúgy is 'keményfiús', vagány összképet kíván.
Az erdő a második otthona - galériaA határozott élekkel szabdalt hűtőmaszk, a szögletes, mokány arcot kölcsönző fényszórók mind-mind arra utalnak, igazán kemény melóssal hozott minket össze a sors. A fellépők, a krómozott hátsó lökhárító és az autó oldalán megjelenő markáns élek ugyancsak felelősek az imént említett hatásért.
Természetesen nem vitatjuk a küllem fontos szerepét, ám ezúttal a terepezési képességek még többet nyomnak a latba, egy ilyen célgép esetében bizony a tudás és az adottságok is sokat számítnak. Akár a terepszögekre (elöl 28 fok, hátul 24 fok, míg a rámpaszög 26 fok), akár a hasmagasságra terelődik a szó, a Ranger igyekszik minden szempontnak a lehető legjobban megfelelni - utóbbi esetében is a kategória egyik legjobbjává lép elő a Ford 4x4-es munkása. Ezek azonban csak számok, az igazi képességeket a gyakorlati próba adja, amire a teszthét alatt sort is kerítettünk.
A Ford valóban jó úton jár, a Ranger ugyanis könnyedén győzi le a terepen felmerülő akadályokat, jóformán kényelmesebben és otthonosabban mozog az erdei ösvényeken és a szántók mellett végigfutó földutakon mint az aszfalton. A hasmagasságot pedig szintén dicséret illeti, a teszt alatt ugyanis egyetlen egy alkalommal sem ért le a Ranger alja, hiába próbálkoztunk cudarabb tereppel. A középkonzolról menet közben is kapcsolható négykerékhajtás a húzós esetekben igazán jól jön, ráadásul még a felezőt sem kell nélkülöznünk, amely az igazán komoly akadályok leküzdésében nyújthat elengedhetetlen segítséget.
Amiben ugyanakkor egyértelműen kiemelkedik a mezőnyből a Ranger, az a vontatási képesség. Egyrészt a kategóriában egyedülálló módon akár 3,35 tonnás vontatmánnyal is megbirkózó ereje, másrészt a vonóhorogra megadott 210 kilogrammos terhelhetőség is dicséretes, miközben a 800 mm-es gázlómélységről sem szabad megfeledkeznünk.
Természetesen a menetstabilizáló sem maradt ki a repertoárból, amely kissé darabosan, de magabiztosan működő lejtmenetvezérlővel kiegészülve igyekszik mindenféle kívánságot kielégíteni. Tovább növeli a Ranger hírnevét, hogy a létraalvázas konstrukciók között az Euro NCAP töréstesztjén elsőként szerezte meg az ötcsillagos minősítést, azaz a biztonságra már ebből kifolyólag sem lehet panasz.
Személyautós, jó ergonómivál bíró műszerfalA gyártó itthon természetesen mindhárom felépítménnyel képes leszállítani az autót, a kínálatot javarészt a dupla kabinos változat adja, amelynek igencsak jót tett az elődhöz képest történt méretnövekedés.
Maga az utascella egyébként minden kétséget kizáróan a Ranger egyik erősségévé lépett elő. Egyrészt bőséges helykínálatot ad, ráadásul nem csupán elöl lehet jól elférni, a hátsó sorban sem okoz gondot a hosszabb utazás: 180-190 cm körüli utasok is könnyedén elférnek A vezető és az anyósülés mögött. A kabin szerencsére meglehetősen személyautósra sikeredett, tetszetős formájú ajtókárpitok, jó üléspozíció felel többek között ezért, de a műszerfallal is magyarázható a jelenség - utóbbi a mai Fordok technikai és formai világát idézi, de említésre méltó a szépen szóló hifi is.
A dicsérő szavak itt azonban még nem érnek véget, hisze a kisebb kidolgozásbeli hiányosságok mellett az anyagok minősége s az összeszerelés tisztességes, még az alvázat alaposabban megcsavaró akadályokon történő áthaladás közben sem szólalnak meg a műanyag burkolatok, egyedül a tető felől érkezik sok esetben zavaró percegés. Nem érheti szó az ülések kényelmét sem, de a hátsó sor utasai csak akkor élvezhetik igazán zökkenőmentesen a rázósabb kalandokat, ha a platón van pár mázsa rakomány, a laprugók ugyanis hozzák a szokásos formájukat.
(Lapozva fény derül a nyomatékos dízelmotor produkciójára és az árazásra is kitérünk.)