Tesztek

Egy munkagép esetében ugyancsak lényeges tényező az erőforrás, így tesztalanyunk esetében a Ford négyhengeres öngyulladós egysége. A 150 lóerős 2,2 literes turbódízel jórészt képes kulturáltan viselkedni, ám 1300-as percenkénti főtengely-fordulat alá nem érdemes süllyeszteni a fordulatszámot, ekkor ugyanis kis kelletlenséggel adja tudtunkra, hogy számára nem a legjobb tartományban használjuk.

A váltó igazán kellemes, jól illik a hajtásláncba Ereje egyébként megvan, amit legjobban akkor érezhetünk, ha megterheljük, ugyanis a kilogrammok sokaságával együtt is kellemes dinamikára képes a hidegen kemény járású motor. Persze a fogyasztásnak nem tett jót a nagy adag terepes használat és a BFGoodrich All Terrain sem, így normakörünkön még épp befért 9 liter alá a vegyes átlagfogyasztás, a tesztátlag pedig 9,5 literre adódott. Kicsit talán magas érték, azonban örömteli, hogy a megerőltetőbb használat közepette sem emelkedik a Ranger étvágya 10,5 liter fölé.

További jó hír, hogy a hangerő terén szintén jeleskedik a Ranger, méréseink szerint ugyanis még 130 km/h-s sebességnél is 67 decibel alatt marad, ami sok esetben egy-egy személyautónál is dicséretes eredménynek számít.

A váltó pontos, bár kapcsolhatósága kissé akadós és férfiasan erőt igénylő, de kategóriájában így is a legjobb szerkezetnek bizonyult. A  kényelem magasabbik fokára vágyók viszont válasszák bátran a szintén hat fokozattal operáló automata egységet, Limited szinten a 2,2 literes öngyulladós motorhoz, vagy WildTrak szinten akár a 3,2 literes gázolajossal is kapható.

Az utascella, illetve a váltómű mellett a vezethetőség is személyautósnak titulálható, nevezetesen a korábban tesztelt platós 4x4-esekkel szemben a Ranger kormányzása pontosabb, több visszajelzést ad az útról; a futómű terén persze a tipikus 'üresen ugrálós' laprugós dilemmával találjuk szembe magunk. Amint azonban megterheljük a hátsó részt, már utóbbi probléma sem áll fenn.

Az árpolitika terén szintúgy korrekt hozzáállásról beszélhetünk, nagyjából a konkurencia árainak megfelelően lőtték be a Ford szakemberei a Rangert, de lássuk, mit mutat pontosan az árcédula.

Jól szerepel a Ranger, ára értékarányosLegolcsóbban bruttó 7,1 millió forintért hozhatjuk el XL felszereltségi szinttel az autót a 125 lovas dízellel karöltve, de példának okáért a társunkul szegődött, 150 lovas XLT 8,1 milliót kóstál, amiért már szinte minden fontos extrával felszerelik Fordék a négykerekű mindenest. Hozzá kell tennem, hogy érdemes áldozni a bőségesebb felszereltségre és a 25 lóerős pluszra, ugyanis a végeredmén bőven kárpótol a nehezen kiadott plusz összegért. Aki a 3,2-es öthengeresre hajt, annak minimum 9,2 millió forintot kell letennie az asztalra, de a legmagasabb felszereltséggel és automatával könnyedén 10 millió fölé srófolhatjuk a végösszeget.

A konkurenciánál hasonló teljesítményt nem nagyon találunk a palettán, a Volkswagen és a Mitsubishi is inkább a 150 lóerő alá vagy fölé kínál, előbbi esetében egy józanul felszerelt Amarokért 122 lóerővel 8,4 milliót kell letennünk az asztalra, míg a 180 lóerős verzió 9,2 milliót kóstál. A Toyotánál viszont jobb áron mérik a pick-upot, ugyanis a közkedvelt Hilux hasonlóan felszerelve, 144 lóerővel akár 7,2 millióért is hazavihető, de a csúcsfelszereltség is megáll 8,5 milliónál. A hazánkban szintén népszerűnek számító Nissan Navara ára viszont magasabb, normaszinten a japánok 9,2 milliót kérnek a 190 lóerős 2,5 literes dízelmotorral szerelt változatért, gyengébb verzió pedig nem kapható belőle.