Az alábbi cikkünk még egy korábbi holnapstruktúrából származik, így előfordulhatnak szerkesztési hiányosságok. Megértésüket köszönjük.

Mindig örömteli hír, ha valami előre halad – ez pedig különösen igaz az autóiparra, amely kezdi magát túltenni a válság okozta nehézségeken. Ennek jele az is, hogy hazánkba új autómárka érkezett. A Polar Mobil Kft. forgalmazta Isuzunak lesz némi esélye, hogy kihasítsa magának a torta egy szeletét.

Új márka, régi modell - mire lesznek képesek?De mit is várhatunk az ismerős névtől? A többek között az Opelek dízelmotorjáért felelős japán gyártóról sokan nem tudják, hogy közel 100 éves múltra tekint vissza, nevét pedig a magyar Rábához hasonlóan egy folyótól kapta. De nem csak ez az egy pont közös a hazai márkával, ugyanis az Isuzu fő profilja is teherautók gyártása, bár történelme során személyautókat, sőt 1969-ben még versenyautókat is gyártott. A strapabíró céleszközök terén szerzett tapasztalatát 2002-ben öntötte a személyautó-piacon is használatos formába: így született meg a D-Max pick-up, mellyel a márka hazai forgalmazása megkezdődik.

A magyar képviselet pedig nem volt rest: alig hogy kigurultak a hajóból az első példányok, már próbára is foghattuk a frissesség miatt még a rádiót is nélkülöző „hordárokat”, ráadásul terepen is boncolgathattuk a modell képességeit.

Mit sem sejtő D-Maxok strapára várvaDe mit is tud a D-Max? Bár a 2002-es debütálás miatt nem beszélhetünk hamvas újdonságról, a gyártó több területen igyekezett lépést tartani a mai technológiával, ennek érdekében például 2008-ban kapott egy modellfrissítést az autó. Optikailag ennek hatására sem lett az utca dísze, de ezt talán nem is várná el senki sem egy jórészt munkára is termett "jószágtól". Ami viszont sokkal fontosabb, az a robosztus, megbízható technológia, ebben pedig az időközben kiérett, éveken át fejlesztgetett modell jól teljesíthet, különösképp, hogy keleten épp emiatt örvend nagy népszerűségnek.

Innen kimondottan frissnek hat - galériaA kategóriatársaihoz mérten viszonylag kompakt méretekkel (5 méteres hosszával és 1,73 méteres magasságával közel 30, illetve 20 centiméterrel kisebb, mint a fejünket nem igazán elcsavarni képes Nissan Navara) rendelkező platós esetében a 2-es a kulcsszám. Két karosszériaváltozatban, két motorral, kétfajta váltóval, és kétféle felszereltségi szintben lesz elérhető, amely pont elég a szegmens jó részének lefogására. A legelső kettes a szimpla és dupla kabinos verziót, míg a legutolsó az alapszintű L és a gazdagabba extrázott LS szintet jelzi, melyben már többek között a fényezett lökhárító, az elektromosan behajtható tükrök és a tempomat is a felszereltség része.

A belépő motor 2,5 literes, négyhengeres dízel, amely 136 lóerőt teljesít 3600-as fordulaton, viszont ami még fontosabb, hogy 280 Nm nyomatékát már 1800-tól leadja. Ehhez még csak az ötfokozatú kézi váltó elérhető, aTakarékosak, ám hangosak az erőforrásokmely természetesen – a műszerfalon, álló helyzetben aktiválható gombbal – felezhető. A kövérebb javak szállításához viszont az általunk is próbált háromliteres, négyhengeres öngyulladós ajánlott, amely már 163 lovat állít a hámba, 360 Nm nyomaték teljesítése mellett – igaz ez utóbbit 333-ban korlátozzák a feláras, négyfokozatú (szintén felezhető) automatánál. Az erőfolyam alapesetben a hátsó kerekeken érkezik, melyhez menet közben 100 km/h-ig kapcsolhatjuk be az elsőkerékhajtást – a hátsó differenciálmű zárásával nem is kell babrálni, az ugyanis nem elérhető a modellhez.

Próbánkon a legdrágább, bruttó 7,5 millióért kínált háromliteres, automatás LS-t nyúztuk négyen. A japán platós igazi kendó harcosnak bizonyult: kemény volt és hangos, viszont kitartó lelkesedéssel tűrte az „ütéseket”.

Az Isuzu és a kendó

A bemutatón a japán márka egy kis japán kardforgatással is kedveskedett nekünk, amely erőteljesen megosztotta az egybegyűlt újságírók tömegét. A fizikailag és szellemileg is erőt próbáló kendó ugyanis audiovizuálisan teljes látványt nyújt. A védekezésként támadással operáló, összpontosító kendókák (igen, így hívják a kendót gyakorlókat) ugyanis fejhangon üvöltöttek, miközben teljes erőből ütötték egymást a fakarddal az érvényes pontokon: fejen, csuklón, torkon és vesén. Szerencsére a védőfelszerelés jól működik, így saját elmondásuk szerint fájdalmat nem éreznek a harcosok – maximum szellemit az egy-egy becsúszó ütés miatt. Zajos sport, ahogy azt mindenki megállapította – és csakugyan: a bemutató végző két úriember még a D-Max kissé hiányosan szigetelt dízelmotorjának zaját is könnyedén elnyomja.

Négyfokozatú automatával is elérhető - galériaA körülbelül 100 kilométeres országúti próbán nagyon sok impressziót gyűjthettem a D-Maxról. A belsőre talán felesleges sok szót vesztegetni: céleszköz, a múlt évtizedet idéző keménységű műanyagokkal, strapabíró, ám kevésbé ínyenc részletekkel. A kategóriára jellemzően meredek háttámlával rendelkező hátsó üléspad elegendő helyet kínál két 185 centiméteres felnőttnek – felette már kompromisszumokat kell kötni.

A bolygóművét gazdagon csúsztató automata egész szépen kapcsol, de négy személlyel már a 163 lóerős teljesítmény sem tűnik soknak (elvégre több mint 2,2 tonnát nyomtunk), igaz a motor még bejáratós volt – később biztosan erősödik még. Ami viszont még ennek fejében is szép teljesítmény tőle, az a fogyasztás, ami az állandó megállásokkal, fotózással, terepezéssel tarkított tesztúton sem ment 10 literes átlag fölé, sőt helyenként 9 liter alatti értéket is el lehetett kapni a kijelzőn. Ez pedig nagyon jó érték, nem is csodálom, hogy a 2,5-ös verzió több fogyasztási összehasonlítót is megnyert (a gyári átlagfogyasztása egyébként 8,1 l/100 km).

Átlagos terepen nem jön zavarba - galériaMenetdinamikailag természetesen érezni, hogy elsősorban munkagépnek szánták a D-Max-ot, de ez a kategória összes képviselőjére igaz. Kanyarodásnál nagyon hamar elérjük a határt, a rugózás terén pedig az okkal kemény, laprugós hátsó tengely okoz kényelmi korlátozást. Cserébe vélhetően még jobban megpakolva is stabilan viselkedik, sőt közepes terepen sem jön zavarba. Átlagos felhasználásra tökéletes, amit az utcai abroncsokon művel a jó rámpaszögekkel megáldott D-Max, és egy terepgumival szerelt példányon megtapasztalhattuk, hogy komolyabb körülmények között is megállja a helyét. Persze terepezésnél nem hibátlan a nagy tengelytáv miatt, de terepen történő munkavégzésnél, kellő körültekintéssel nem lehet vele gond.

Az Isuzu nehéz feladatot vállalt az európai térhódítással, de hosszú távon megérheti a vállalkozás. Céleszközről van szó, így a kategóriában két szempont a legfontosabb: az ár és a strapabíróság. Utóbbi terén – bár a nemzetközi visszajelzések jók – csak némi idő elteltével lehet és érdemes nyilatkozni, míg előbbinél a kategória átlaga alatt néhány százezerrel szeretne érvényesülni a nyolcéves D-Max. A legolcsóbb változat bruttó 4,9 millió forintért szólítható garázsba, ám ez kétszemélyes és az összkerékhajtást is nélkülözi. Utóbbiért, valamint a duplakabinos felépítésért és a jobb felszereltségi szintért 1,5 millió forint esedékes, míg az automatás, háromliteres csúcsverzió 7,5 millió forint. Elsőként az újdonságra nyitott vásárlókat szeretné megcélozni a márka – nekik jó hír, hogy Budapest mellett az ország több szegletében is van Isuzu-kereskedés. Ha a puritánsággal meg tudunk barátkozni, érdemes lehet itt is körülnézni.

A felhőtlen jövő felé...