Az újkori Ford Puma 2019-es debütálása óta bizony több mint 3 év telt el, s az akkor friss, ám még ma is divatosnak ható kis crossover méltósággal tette zsebre az elszaladó esztendőket. Nemrégiben a Kuga kapcsán írhattunk arról, mennyire üdítő lehet egy nem pont friss, hanem egy már kiforrott modellel tölteni a mindennapokat, s ez részben a kisebb testvérre is igaz, amelyet ezúttal a legerősebb kishibriddel, valamint automatával fogtunk vallatóra.
Tesztalanyunk típusneve kapcsán még mindig vannak, akik heves bezzegezés közepette emlékeznek vissza nosztalgiával az ‘eredeti’, azaz a ’90-es évek második felében bemutatott Ford Pumára: az akkori Fiesta alapjaira épített dögös kétajtós kisautóra, ami a piac egyik legolcsóbb kupéjaként az Opel Tigra ellen szállt ringbe, kiváló benzinmotorokkal és remek vezethetőséggel. Jó ideje persze köztünk él már az újkori Puma, amely elődjéhez képest teljesen más formát öltött.
A külső forma még mindig frissnek hat
Noha valóban érezhető rajta, hogy a divat teremtette, mégsem törnénk pálcát felette rögtön, hiszen épp emiatt más szemszögből is nézhetjük az átalakulást. A ’90-es években még a kupék számítottak menőnek, de azóta sokat változott a világ. Ma már nem kupét vesznek a stílusra éhes vásárlók, helyette az emelt hasú crossoverek a divatcikkek, így nem meglepő, hogy a Ford Puma második generációja is ilyen formában újjászületve folytatja pályafutását.
Csajos, trendi autó volt a régi puma is, s összességében a mai is az, csak a megváltozott igényekhez igazodott. Általában véve ritkán foglalunk állást a formák és stílus tekintetében, hiszen az javarészt egyéni ízlés kérdése, ezúttal nehezen tudnám leplezni saját meglátásomat. A képek alapján persze ki-ki eldöntheti, hogy tetszetős-e a Puma számára vagy sem, de annyi bizonyos, hogy a kis méretkategóriába eső autót menő formavilággal ruházták fel tervezői, akik jól láthatóan valami különlegeset akartak alkotni.
A Puma dízellel már nem elérhető
Ha ránézek, nekem egy miniatűr Porsche Macan jut eszembe róla, főként a mokányabb megjelentést nyújtó és egyébként a legmagasabb (sportos) szintet képviselő ST Line X csomaggal felvértezve. A külső nem túlzóan túlgondolt, ám látványos megoldásból elég sok található rajta.
A LED-technikával felvértezett fényszórók tetszetős menetfény és index funkcióval is rendelkeznek, hátul pedig szintén diódákra bízták a Ford szakemberei a világítást. A négyajtós kupékat idéző sziluett tehát telitalálat, a méretes hűtőmaszkkal morcossá tett front pedig markáns megjelenést kölcsönöz. Az összkép komplett és ingerekben gazdag. Ráadásul immáron a motorpaletta is teljesen modern, hiszen kizárólag mild hibrid hajtásokkal kapható, egyedül a belépő szinten érhető el a sima 125 lovas változat.
A fordos minőség továbbra is korrekt színvonalat képvisel
A 4186 mm hosszú, 1805 mm széles és 1537 mm magas karosszéria, amelynek tengelytávolsága 2588 mm egészen jó belső tágasságot ad. Annak ellenére, hogy kisméretű autóról van szó, egyáltalán nem kell helyszűkével számolni, a Ford kis crossovere részben a magas építésnek köszönhetően már-már kompaktos tágasságot nyújt, korrekt praktikummal karöltve. A csomagtérből ezúttal kimaradt ugyan a 80 literes „tartály”, ám a kétszintes rendezővel azért itt is egészen jó megoldás állt elő.
A beltér, így pedig a műszerfal is egyébként jellegzetes, fordos elemekből építkezik, tehát sok újdonság nincs – vetített képernyő helyettesíti az óracsoportot, többféle, az aktuális üzemmódhoz igazodó grafikával, illetve a középkonzol tetején is méretes kijelző ül, amely még mindig bántó, hogy nem tud magyarul. Utóbbi, mintha épp az utas felé fordulna kicsit, a vezető részéről fura szögben látható.
A műszerfalon egyedül a központi kijelző állása hagy kívánnivalót maga után
Az ST Line X csomag az utastérben karbon betéteket és piros műanyag díszítőelemeket, pirosan varrt fekete bőr kárpitot jelent, ennek megfelelően az összhatás komor, főleg a sportos csomagban foglalt fekete tetőkárpittal együtt.
A minőség viszont korrekt, legyen szó akár a felhasznált anyagokról vagy az összeszerelésről. A teszthét alatt semmiféle nyiszogás nem zavarta meg az együtt töltött kilométereket, mi több, a háromhengeres motor is jól elszigetelésre került, így csak emelt fordulaton szűrődik be jellegzetes hangja.
Fehérben is egészen mutatós, főleg a sportos csomaggal együtt
Extrák terén, főleg, hogy a csúcsverziót kaptuk, kifejezetten jól állunk, a lista ennél magasabb szinten is megállná a helyét. Automata LED-es lámpák, fűthető szélvédő, kormány és ülések, automata klíma (igaz, nem kétoldali), vetített kijelzők, és persze az elmaradhatatlan biztonsági asszisztensek. Van itt parkolóautomata, holttérfigyelő, sávtartó, távolságtartó tempomat, forgalomfigyelő és ráfutásgátló, hogy a legfontosabbakat kiemeljük.
A repertoárból a 19-es felnik sem hiányoznak, még a panoráma napfénytetőt is bepipálták a tesztautó összeállításához. Érdekes, hogy bár tényleg kisautós szegmensről van szó, még 10 millió felett sem érhető el kétzónás klíma, noha az manapság már nem sorolható különösebben prémium kiegészítőnek.
A helykínálat már a kompaktokat idézi
A motorháztető alá bújtatott technikát illetően meg kell jegyeznünk, hogy a hibrid rendszer itt is leginkább a takarékoskodást szolgálja, a mikrohibrid rendszer a rásegítés mellett önálló haladásra nem képes, kizárólag az indítómotor-generátor hathatós közreműködését használja az étvágy csökkentése érdekében.
A Ford nagyjából 10%-os javulást ír a 48V-os elektromos segítség számlájára, amit el is hiszünk a kékoválos köpenyt viselő szakembereknek. Ugyanis a Puma, a magas építés és a méretes kerekek ellenére is képes 6,5 literes vegyes étvágyat produkálni a mindennapokban, ami kellemes érték, ismervén a 155 lóerős teljesítményt. Egyébként városon kívül 5,1-5,3 literből is elvan, autópályán és városban pedig 6,5 liter körül kortyol.
A nagy felnik jól állnak neki, de rontanak a komforton
A használat során túl sok mindent nem veszünk észre a hibrid rendszer működéséből, az automataváltó ténykedése azonban annál szembetűnőbb. A 670.000 Ft felárú hétgangos szerkezet a duplakuplungosoktól megszokott darabosságot, kis tempónál tapasztalható bizonytalanságot, rángatásokat talán a vártnál erőteljesebben hozza, aminek eredményeképp jobban kívánjuk inkább a kézi kapcsolgatást. Hiába az automata kényelme, ha ilyen darabosan tudja csak végezni a dolgát.
A 998 köbcentiből kicsikart 155 lóerő azonban egy ekkora autóban nagyjából mindenre elég. Persze, lórúgásra nem kell számítani, de alul is kellemesen megindul és jól mozgatja a „bódét”, érzésre nem hiányoznak a pónik a Puma méneséből. A kis crossoverben a teljesítmény mellé 220 Nm nyomaték párosul, tehát az alsóbb régiókban is valóban használhatóbbak a hibrid törpe erőművek.
A drága automatát ezúttal szívünk szerint elhagynánk
A vezethetőség egyébként korrekt, persze a mai világban értelmezve mindezt, tehát a kormányzástól például nem kell temérdek közvetlenségre és információra számítani. De ettől eltekintve a jó oldaltartású ülésekből tekergetve a volánt, kellemes tapasztalatokról számolhatunk be. Az autó jóindulatú, persze kissé orrtolós, ám a feszesre hangolt futómű miatt mérsékelten sportosnak is mondható. Emiatt persze kicsit rázósabb kaland a Pumával való utazás, bár ez az ST Line X verzióra érvényes, amely sportosabb hangolást kapott az egyéb felszereltségekhez képest.
A Titanium szinten 11,16 millió forinttól induló automatás csúcs-hajtáslánccal nem a legolcsóbb a Puma. Tesztalanyunk, a mindennel megpakolt ST Line X már a 13 milliót karcolja, ám normaszinten 12 millió alatt maradhatunk. Akinek a dizájn kevésbé számít, az az ugyancsak öregecske Opel Crossland és a 130 lovas 1.2 Turbo, valamint a hatgangos automata személyében akciós választást talál, hiszen a villámos modell most épp 8 milliótól indul.
Jó autó a Puma, de az ára nagyon elhaladt a konkurencia mellett
A divatosabb Mokka ugyanezzel a motorral, de 8-as automatával már 10 milliótól érhető el. Ám a villámosoknál mindenképp említést érdemel a szerényebb alapfelszereltség. A 140 vagy 160 lovas, EDC automatás könnyűhibriddel szerelt Renault Captur a Fordéhoz hasonló árszínvonalat hozza. Meglepően jó árakat találhatunk azonban a Skodánál, hiszen a 150 lovas 1.5 TSI DSG hajtással a Kamiq 9 milliótól startol. S noha bármennyire is szimpatikus a Puma, a versenytársak ezúttal jobb ajánlattal csábítanak.
Néhány szóban
A Puma immáron a frissítés előtt van, amit érezni lehet minden porcikáján, egyedül a külső dögössége mondható igazán frissnek. Az általa kínált tágasság, valamint műszaki tartalom azonban megsüvegelendő a kategóriához mérten. Jóféle (sportosan feszes) futómű, kisebb fenntartásokkal korrektnek nevezhető turbómotor szerepel a csomagban, amely a hibrid segítséggel együtt étvágyát tekintve is barátságos. Egyedül az egyébként nem is túl olcsó duplakuplungos automata lóg ki a sorból a darabosságával. Sajnos azonban a Ford egy kicsit bátrabban bánt az árakkal, ami azt is jelenti egyben, hogy a konkurencia jelenleg kecsegtetőbb ajánlatokkal rendelkezik. Hiába, a divatot mindenütt meg kell fizetni.
Előnyök: Lendületes, fiatalos formák; Kellően feszes futómű; Korrekt fogyasztás; Jó anyag- és összeszerelési minőség; Egy kategóriával komolyabbnak ható életérzés
Hátrányok: A SYNC3 rendszer nem tud magyarul; Hátul inkább csak átlagos helykínálat; A háromhengeres beszűrődő zaja; Darabos és drága automata; A vezető által nem tökéletesen látható érintőkijelző; Borsos vételár